A 2018-ban megjelent God of War kétségtelenül mesterműként vonult be a videójáték-történelembe és az a helyzet, hogy Kratos és Atreus legújabb kalandja még egy lapáttal felülmúlják az előd sikereit.

Négy és fél évvel ezelőtt a SIE Santa Monica Studio váratlan módon rebootolta a God of War-szériát. A méltán népszerű, összesen három fő epizódból és néhány mellékágból álló hack ‘n’ slash cím ezúttal egy jóval komolyabb, narratív szempontból is érettebb köntöst kapott. Spárta szelleme eddig is biztosíték volt a szép eladási számokra, de 2018-ban senki nem gondolta volna, hogy ez az új megközelítés egy olyan meghatározó cím lesz a mostani generációk történetében, amelyhez foghatót a játékipar csak ritkán mutat fel. Miért?

Mert Cory Barlog és csapata zseniális módon ötvözte a sorozatra jellemző adrenalint pumpáló élményét a sztoriközpontú játékokra jellemző kreatív megoldásaival. Tehát állandó izgalmat, lebilincselő történetet és olyan karaktereket írtak a God of War „első” részéhez, akikre évekkel később is emlékezni fogunk. Szóval mondhatjuk, hogy a léc iszonyatosan magasra került mind a rajongók, mind pedig az szakma részéről, így kétségtelenül hálátlan feladat lehetett nekiállni a Ragnarök fejlesztésének. Hála a Santa Monica stúdió veterán brigádjának, hiszen a készítők gyakorlatilag majdnem minden tekintetben felülmúlták az első etapot. Még mielőtt elkezdenék szuperlatívuszokban beszélni a folytatásról, azért azt már az elején le kell szögeznem, hogy a God of War: Ragnarök egyáltalán nem lett hibátlan. Az amerikai fejlesztők csupán remek érzékkel nyúltak hozzá a játék azon szegmenseihez, amiket már a 2018-as előzmény is kiválóan tálalt, ezzel gyakorlatilag rálicitálva a szoftver minőségére.

A történet pedig (majdnem) ott folytatódik, ahol az előző rész befejező átvezetője abbamaradt. Három esztendő telt el azóta, hogy Kratos és fia Atreus a kilenc birodalom legmagasabb hegycsúcsáról elszórták Faye hamvait, miközben egy halom nem várt esemény során Kratos, az északi istenségek között szintén jó pár ellenségre talált. Míg Freya egykoron segített, ma már leginkább a csillapíthatatlan bosszúvágyától fűtve karón akarja látni a marcona görög kopasz fejét, de Thor hozzánk fűződő viszonya sem különbözik nagyban Odin exétől. A prológus természetesen a Ragnarökben is kellő feszültséggel és intenzitással nyit; az egyik pillanatban míg a gyásszal és gyűlölettel telt ván istennő tör életünkre, a másikban már maga Thor, híres pörölyének kíséretében kopogtat az ajtónkon, és hamar előkerül Odin is, akinek hírneve jócskán megelőzte a Mindenség Atyját – természetesen csakis pejoratív értelemben.

Az áz istenségek haragja azonban csak egy a sok közül, az elmúlt három évben ugyanis beköszöntött a világmindenség leghosszabb tele, amit a próféciák szerint egy mindent elpusztító háború, vagyis maga a ragnarök követ. A bölcs nornák már rég megjövendölték a megrendíthetetlennek tűnő ázok bukását és egyben világ pusztulását, de nem számoltak a Háború Istenével. Mint tudjuk a hümmögő Kratos nem hisz a sorsban, egyetlen gordiuszi csomó sem állhat ellen a dupla pengéknek és úgy tűnik Atreus apjafia ebben az értelemben. A kamasszá cseperedett fiú tehát nem hagyja, hogy holmi ősi táblákra vésett rejtjeles mendemondák meghatározzák sorsukat.

Eltökéltség ide vagy oda, megválaszolatlan kérdések tucatjai állnak az ifjú félóriás előtt. Mi történt édesanyja, vagyis az óriások népével? Hová tűnt Tyr, az északi háború istenével vagy egyáltalán milyen sors vár rá, mint Loki? Meglepő lehet, de az egykoron titánokkal és főistenségekkel hadakozó Kratos inkább a bujdosást választja Odin elől, mintsem megélezett fejszével Asgardba menjen és szétcsapjon mindent. Atreus tudja, hogy tétlen hozzáállásukkal pont az ellenfél kezére játszanak, viszont a szűkszavú görög hajthatatlannak tűnik -, mígnem bekopogtat hozzájuk a Mennydörgés istene. A fiút az előző részben is jól érezhető bizonyítási vágy hajtott (ami nem meglepő, ha valakit egy ilyen szigorú apa nevel), ez pedig azóta sem csillapodott, sőt továbbra is hajlamos egy-egy bizonytalan pillanatban homlokegyenest a vesztébe rohanni. Mindez pedig érthető, sőt egyáltalán nem baj a narratíva szempontjából, hiszen Atreus személyiségfejlődése a God of War: Ragnarök történetének egyik legerősebb szála lett.

Sonny Suljic (Atreus) remekül belejött a szerepébe, de a minden eddiginél tökéletesebb ellenpólus még mindig Christopher Judge (Kratos) mélyen dörmögő karaktere adja. A 2018-as előd óta jelentősen elmélyült apa-fiú kapcsolatot pedig olyan emberközelivé tette a stúdió, aminél ehhez hasonlót csupán nagy ritkán látunk egy videójátéktól. A főhősök mellett azonban a mellékszereplők, – legyen szó Freya, a törp Huldra-testvérek vagy Mimir figuráiról – szintén pazar színfoltjai a cselekménynek, továbbá a most színre lépő istenségeket pedig egy egészen új vagy legalábbis más megvilágításból láthatjuk, de Ők is remek dramaturgiával rendelkeznek. Példának okáért Thor jelenléte minden másodpercben vérfagyasztóan hat, az igazi ellenlábas, Odin pedig egy olyan manipulatív, ravasz és egyben mégis olyan karizmatikus karakterként lett megalkotva, aki méltó ellenfele lesz a Kratos–Atreus kettősnek.

Láthatjuk, hogy mind a kreatív csapat és mind a színészek fantasztikus munkát végeztek, a God of War azonban nem lehetne teljes a fantasztikus látványvilág és pörgős akció nélkül. Az előző résztől eltérően itt már a játék első óráiban sokkal acélosabbnak érezzük főhősünk felszereléseit és képességeit. Az elengedhetetlen Leviatán fejsze mellé az ikonikus Káoszpengéit szintén megkapjuk már a sztori legelején, és habár kezdetben a fejlesztésük gyakorlatilag teljesen megegyezik az előző epizód megoldásaival, ezúttal jóval szerteágazóbb módon és mélyebben belemehetünk azok tulajdonságaik, illetve eszköztárunk személyre szabásába. Mindez pedig természetesen nem azt jelenti, hogy a játékmenet ne fejlődött volna és ne tudna még 20-30 óra után újdonságot felmutatni, egyszerűen csak az remek és stabil alapokat érintetlenül hagyták a fejlesztők.

A harcrendszer egyik legérzékelhetőbb változtatása a pajzs használati szokása lesz. A súlyos fegyvercsapásokat ellensúlyozó védelmi eszközt pont úgy szabhatjuk saját szájízlésünkre, mint a spártai bármely másik munkaeszközét. Természetesen most is lehetünk a tűpontos védések és gyors ellentámadások mesterei, de maradhatunk a kevésbé agilis, ellenben sziklaszilárd védelemnél. Bármelyiket választjuk az biztos, hogy kardinális kérdés lesz a pajzs megfelelő elsajátítása, hiszen a megfelelő időzítés, valamint ellentámadás jócskán megkönnyíti majd a dolgunkat legnagyobb összecsapásoknál. Az amerikai kollégák nagyon ügyesen megtalálták azt a bizonyos egyensúlyt a vegytiszta RPG-elemek és színtiszta akció között. A fejsze bitang csapásai, annak eldobása és visszahívása továbbra is megunhatatlan kombinációja a játékmenetnek, de a lángoló pengékkel való kaszabolás dettó szép emlékeket idéz fel minden veterán God of War-rajongó emlékezetében. Az összecsapások még mindig brutálisak és intenzívek, a kivégzések minden eddiginél kegyetlenebbek, társunkat ráadásul sokszínűbben tudjuk bevonni a haddelhaddba, mint eddig bármikor. Természetesen Kratos mellett ezúttal is fejleszthetjük Atreus vagy éppen más segítőnk képességeit – bizony, nem csak az ifjú Loki fogja támogatni az elkerülhetetlen ragnarökhöz vezető útunkat.

Természetesen újból érdemes alaposan bejárni a világot, illetve világokat, hiszen ezúttal az északi mitológia mind a kilenc birodalmát meglátogathatjuk. Mindegyik helyszín saját, teljesen eltérő látványvilággal rendelkezik, így a már jégbefagyott Midgard mellett, sivatagokba vagy végtelen erdőségekbe vezet majd a sorsunk. Ezek pedig nemcsak teljesen saját és egyedi flórával, illetve faunával rendelkeznek, de a más-más világokban fellelhető ellenfelek szintén drasztikusan eltérnek egymástól. A fimbulwinter nem kímélte a visszatérő helyszíneket sem, így ismerős terepre tévedve is teljesen újnak fog hatni. Az pedig csak természetes, hogy a lineáris úton vezetett fő történet mellett még mindig számtalan mellékküldetés, feladvány, kincs és rejtély várja, hogy megoldjuk, illetve felfedezzük őket. Habár az első fejezet sem volt rövid, a Ragnarök játékideje simán elérheti az 50-60 órát, amiből körülbelül a főszál ennek a felét teszi ki.

Technikai szempontból mondanom sem kell, hogy újból el lettünk kényeztetve. Audiovizuális tekintetben ezúttal is káprázatos eredményt kapunk, habár az mindenképp említést érdemel, hogy talán ebben fejlődött legkevésbé a Santa Monica játéka. Anno a God of War jócskán megelőzte a maga generációját, így picit érdekes az összhatás, hogy a Ragnarök látványvilága csupán minimális javulást tudhat magáénak. Mindez persze azt is jelenti, hogy a környezet letaglózóan hat, a grafikusmotor, a karakteranimációk és a szereplők ábrázolása, valamint a motion capture egyértelműen az iparág csúcsát képviselik. A God of War: Ragnarök összesen 3 grafikai módot támogat: PS5-ön a natív 4K felbontás és 30 fps mellé kapunk egy 60-as képfrissítéssel és dinamikus 4K-t célzó módot, illetve egy ultragyors, 120 fps-ig terjedő 1440p-s felbontást. Hangzás tekintetében vérprofi munkát prezentál a stúdió, minden hang, zörej, zenei téma pontosan úgy és pont akkor szólal meg, amikor annak kell – így kell videójátékot rendezni 2022-ben. Ha pedig nagyon kötözködni akarok, akkor maximum annyi technikai hibát tudnék felemlegetni, hogy egy-egy animáció azért beakadt a végigjátszás alatt, illetve néha egyszerűen hang nélkül indul el a játék, de utóbbit általában egy újraindítás könnyeden megoldotta. Egyedül azt nem értem, hogy miért nem rakott bele a kaliforniai csapat egy fotómódot, mivel a megannyi jelenet egyszerűen üvölt ezért a funkcióért, így ezeknél sajnos be kell érnünk a konzol képernyőmentésével.

Elden Ring ide vagy oda, a God of War kétségtelenül az év játéka. A fordulatoktól korántsem mentes cselekmény az utolsó percekig a képernyő elé szegez, aztán ott vannak a fantasztikus narratíva szerves részét képző régi-új karakterek és természetesen a zseniálisan megírt, vérprofi dialógusok alkotta forgatókönyv is. Az északi világ káprázatos sokszínűségben pompázik, mindezt pedig megfejelték a készítők egy olyan izgalmas, látványos és mély harc -, valamint fejlődési rendszerrel, amihez foghatót csak nagyon kevés játékban láthattunk eddig. Tényleg csak dicsérni tudom Kratos és Atreus elképesztő északi kalandjának záróakkordját, ami egyszerűen egyetlen játékos könyvtárából sem hiányozhat!

A játék megvásárláshoz kattints ide!

A God of War: Ragnarök november 9-én jött ki PlayStation 4 és PlayStation 5 platformokra, mi az utóbbi konzolon teszteltük.