Házimozi, a szó legszorosabb értelmében: Hisense 100L5F lézertévé teszt

Hisense 100L5F

Két és fél méteres átmérő, csodás színek és lehengerlő fényerő, verhetetlen áron: hiába nyúztuk, nem engedett a moziélményből a Hisense lézertévéje.

Akit érdekel a képalkotás technológiája, annak soha nem volt olyan szórakoztató és izgalmas a tévék közül válogatni – függetlenül attól, hogy csak nézelődik, vagy vásárolni is szeretne, esetleg ebben a sorrendben –, mint most. Akit pedig nem érdekel, annak sosem volt olyan macerál és frusztráló. Rég vége ugyanis azoknak az időknek, amikor létezett az úgynevezett TÉVÉ, különbség legfeljebb méretben, a csatlakozók ügyében (SCART – erre emlékszik valaki?) volt, és el lehetett csípni egy-két fura szerzetet, például VHS- és dvd-lejátszóval egybeépített modelleket.

Manapság? LED, OLED, QLED, újabban Mini-LED, VA, IPS, 4K, 8K, HDR, okos, még okosabb, legokosabb – aki a fentiekről mind tudja, micsoda, annak gratulálunk, megkapja a MediaMarkt Tudatos Vásárlója pecsétet szabadon választott testrészére, igaz, egyelőre csak virtuálisan. Aki nem tudja, nos, azoknak rossz hírünk van: sajnos kénytelenek leszünk még jobban összezavarni őket, de higgyétek el, okkal tesszük. Itt van ugyanis a lézertévé, amelyet oda-vissza leteszteltük, most pedig kötelességünknek érezzük, hogy ti is tudjatok a létezéséről. A Hisense 100L5F lézertévé ugyanis a maga 100 collos, azaz több mint két és fél méteres átmérőjével nem csak az egyik legnagyobb, de 1,4 millió forintos árával, hát, ha nem is a legolcsóbb, de a legjobb ár/érték arányú készülék, amelyet valaha láttunk. Ez utóbbi elsőre őrültségnek hangozhat, pedig nem az: a hagyományos, hasonló minőségű tévék jóval drágábbak és nem érik el ezt a méretet. Ahogy azt is, hogy ha már ennyit szánsz egy tévére (vagy nem szánsz, ám titokban ránk vártál, hogy meggyőzzünk: érdemes lenne), akkor bizony el kell gondolkodnod, hogy lézersugarakba fektesd-e a véres verejtékkel megspórolt pénzed. Lássunk is hozzá.

A Hisense 100L5F lézertévé nem csak a falon igényel helyet: a speciális kijelzőre egy tekintélyes méretű, hangsugárzóval, lézerfényforrással és okostévé-rendszerrel ellátott projektor vetíti a képet, méghozzá (szerencsére) akár nagyon éles szögben, egészen közelről-alulról, úgy, hogy a kép minőségén nyoma sem lesz az ebből adódó erős perspektívakorrekciónak. Tudnod kell azonban, hogy a teljes rendszert összeszerelni jóval bonyolultabb és használata is igényel némi körültekintést, szó sincs tehát sem a „kibontom, bekapcsolom és működik”-jellegű pár perces üzembe helyezésnek, amit az okostévék világából ismerünk, sem a projektorok környékéről ismerős „felfúrom a plafonra, ráirányítom a fehér falra és hadd szóljon” módszertannak. Ezzel együtt minden teljesen magától értetődő, a vászon (amely nem is vászon, hiszen kemény felületről beszélünk) rögzítésétől a projektor képének finomhangolásáig; utóbbi félig manuális, félig digitális, méghozzá automatikus, miután kér egy okostelefonnal készített képet a pontatlanságokról. Egészen futurisztikus élmény.

A jogos kérdésre, hogy

akkor ez most tévé vagy projektor?

az a válasz, hogy mindkettő és egyik sem. Igaz, hogy maga a kép egy külön sugárzó egységből származik, ezt hívhatjuk akár projektornak is, ám ez az egység egyrészt lézersugarakat használ (méghozzá két színben, ezeket ügyesen keverve hozza létre a hagyományos vörös-zöld-kék felosztást), amely sokkal precízebb és tisztább képet eredményez, mint amire bármely hagyományos izzó és lencse alapú projektor képes. Másrészt a felület sem lehet akármi, a feltételek szigorúbbak még a cinefil projektorrajongók elvárásainál is: kizárólag a gyártó által mellékelt keretbe helyezhető és falra fúrható, fixen 100 collos kijelző használható. (Ha nagyon szeretnénk, próbálkozhatunk persze mással is, akár sima fehér fallal, bajunk nem lesz belőle, de az eredmény középkori eredetű magyar szóval élve szuboptimális lesz.) A pontos és erőteljes fényvisszaverésért, illetve a környezeti fények elnyeléséért felelős felület valóban meggyőző: a szélsőségeket leszámítva minden szögből pontosan azt nyújtja, amit a tévén látható tartalom alkotója át szeretett volna adni (feltéve, hogy megfelelően kalibráltuk a készüléket, ebben természetesen teljes szabadságot kapunk), és legfeljebb a közeli, falra merőleges felületekre szivárog át a fény, az sem zavaró. Ha a vászon közelében nincs semmi a falon, az élmény zavartalan lesz.

Hisense 100L5F

Térjünk is a lényegre:

Milyen érzés a Hisense lézertévéje előtt ülni?

Eredetileg egyébként álltunk, de az első igazi 4K-s, HDR Netflix-képsorokat látva bizony le kellett ülnünk. Az élmény ugyanis egészen konkrétan letaglózó – és ezt a szót most teljesen indokoltan és szó szerint értve használjuk. A baj legfeljebb annyi, hogy szavakkal nehéz visszaadni; talán az a legpontosabb, hogy igazi moziszerű élményt kaptunk.

Hogy ne csak szuperlatívuszokban beszéljünk, érdemes végignézni a készülék hátulütőit – mert vannak neki, konkrétan kettő, egyik sem súlyos, inkább apróbb kompromisszumok ezek. Először is: ahogy említettük, külön hely kell a projektor egységnek, amely önmagában sem kis jószág. Azért nem érezzük ezt különösebb hátránynak, mert aki 100 collos tévét szeretne a nappalijába, annak nyilván van is akkora nappalija, hogy nem lesz majd tanácstalan, hogy hova kerüljön. A megadott magasságban és távolságban bármilyen polc megteszi a vászon előtt/alatt; legfeljebb arra kell figyelni, hogy véletlenül se mozdítsuk meg, ha egyszer elhelyeztük és a finomhangolható lábacskák segítségével megtaláltuk a vízszintes pozíciót; éppen ezért a legjobb, ha a plafonra fúrjuk. Ezzel annak is az elejét vehetjük, hogy bárki véletlenül belenézzen a lézersugarakba – a Hisense egyébként gondoskodott egy biztonsági funkcióról, ha a projektor mozgást érzékel a fényforrás körül, automatikusan csökkenti annak fényerejét, majd teljesen ki is kapcsolja, ha pedig elmúlt a „veszély” automatikusan bekapcsolja. Ez a gyártói figyelmesség egyébként szépen illusztrálja, micsoda műgonddal rakta össze az eszközt a Hisense.

A másik negatívum, hogy a feketék nem vetekszenek az OLED-tévék képével, inkább egy hagyományos LCD-tévére emlékeztetnek, amelyen kikapcsolták a lokális sötétítést (Local Dimming), szóval ahol feketének kell lennie, az inkább nagyon-nagyon sötét szürke. Ez csúnyán hangzik, mégsem komoly érvágás. Eleve csak teljesen sötét szobában lehet kissé zavaró, az emberi szem ráadásul nagyon könnyen „átáll” erre és feketeként értelmezi, amit a tartalomgyártó feketének szánt; a néző cserébe hálás lesz a brutális fényerőért, amit az OLED hagyományosan képtelen produkálni. Emeljük a tétet: mit szólnál, ha azt mondanánk, hogy a mozivásznon sincs igazi fekete? Ha nem hiszed, irány a mozi és válts jegyet egy horrorfilmre vagy űrben játszódó sci-fire, amelyben borítékolhatóan sok a fekete. Ja, bocsánat, majd’ elfelejtettem, hogy nincsenek mozik, ami rettenetes érvágás mindannyiunknak. Vagyis annyira mégsem rettenetes.

A Hisense lézertévéje ugyanis ebben a legjobb: moziélményt hozza el, kompromisszumok nélkül. Persze, tudjuk, hogy hatalmas közhely ez, nagyjából a lapostévék bemutatása óta azzal jön minden egyes gyártó, hogy a nappalidba hozza a mozit, de ezt most tényleg komolyan gondoljuk: ennyire „moziszerű” élményt mozitermen kívül még nem tapasztaltunk. Mindezt úgy állítjuk, hogy (ezt lehet, hogy nem kellene elárulnunk, de a teljes képhez hozzátartozik) a MediaMarkt egyik konyháját alakítottuk át tesztszobává, azaz a körülmények nem is lehettek volna ennél kevésbé moziszerűek – és mégis átjött, aminek át kellett jönnie.

Hisense 100L5F

Aminek ugyanis egy felsőkategóriás tévén rendben kell lennie, az itt is rendben van: a színvisszaadás szinte tökéletes, hiába két színből kever hármat a lézerprojektor, mindhárom alapszín tiszta és pontos volt, természetellenes szaturációnak, maszatolásnak nyoma sem volt. A kép uniformitása is példás, a homogén felületek megjelenítése egységes, nincsenek indokolatlanul sötétebb és világosabb képrészletek. A Hisense 100L5F ráadásul fényerős, méghozzá nagyon: pontos lumen-értékeket nem mértünk ugyan (a gyártó 2700 lument ígér, és ezt el is hisszük nekik), de úgy tippeltük, egy kategóriában van a Samsung legjobb, híresen fényes QLED-modelljeivel. Amíg a nap nem tűz közvetlenül a kijelzőre, bármikor bátran nézhetünk bármilyen tartalmat.

A felbontás természetesen 4K, a színek pedig különböző HDR-formátumokban tündökölnek; igaz, a nagy dinamikatartományú tartalmak visszafogottabban néznek ki, mint egy drágább hagyományos LED-tévén, az összhatás azonban inkább természetes, hiányzik belőle minden hatásvadászat – szóval igazi cinefil tévé ez. Mindezt természetesen tükröződés nélkül produkálja, azaz a környezeti fények még annyira sem zavarnak be, mint a matt felülettel ellátott tévék és monitorok esetében. A lézerfény tisztaságáról az X-FUSION technológia gondoskodik; lényege, hogy nyomát sem tapasztaljuk majd a hagyományos projektorok csapdáinak, azaz az izzó és lencse miatti minőségromlásnak és optikai hibáknak. A kép mindenhol ugyanolyan tiszta és éles, és mivel a lézerfény sokkal, de sokkal tartósabb és barátságosabb a környezettel, mint a többi projektor, az sem lehet ellenérv, hogy rendszeresen szervizelni kell majd.

Nem lehet panaszunk a hangra sem, a projektor ugyanis beépített hangszórókkal és mélynyomóval rendelkezik, méghozzá nem is akármilyenekkel: az összes létező formátumot megszólaltatja, még a legújabb 3D-s, objektumalapú szabványt, a Dolby Atmost is. A hangzás kerek, telített, sem a basszus, sem a középtartomány, sem a magas nem lóg ki, nem aránytalan és a hangerőre sem lehet panaszunk; igaz, egy ekkora képhez érthető módon kicsit szűk a surround és az Atmos (egy projektorba épített megoldástól nem is várható el, hogy megtöltse a szobát, hiszen legfeljebb szimulálni képes a térhatást), de így is meggyőző. Ez sem negatívum: aki majd’ másfélmillióért vesz tévét, az nyilván gondoskodik a dedikált erősítőről és hangszórókról is.

Az okostévé-funkciók is rendben vannak, a Hisense saját VIDAA U4.0 oprendszere támogatja az itthon is elérhető streaming platformokat (Netflix, Amazon Prime Video) tartalmazza, plusz a kötelező videomegosztó appokat is megtaláljuk és természetesen saját fájlokat is lejátszhatunk. A dual band wifit már említenünk sem kell.

Amit viszont meg kell említenünk, az a gaming teljesítmény, amely papíron ugyan nem a legjobb (40 ezredmásodperces késleltetésével és HDMI 2.0b csatlakozóival éppen hogy hozza a kötelezőt), és mégis: a Hisense lézertévéjén játszani leírhatatlan élmény. Természetesen inkább lassabb, lehetőleg egyjátékos címekhez ajánljuk, az esportot és a kompetitív játékokat felejtsük el, ahogy a legfeljebb 60 hz-es képfrissítéssel is meg kell elégedünk, de Kratos, Aloy és Pókember szabályosak lemásznak a vászonról. Tökéletes társ tehát egy PlayStation 5 mellé.

És úgy általában is tökéletes társ: ha egyszer megtapasztalod a 100 collos lézertévé erejét, nagyon nem akaródzik majd elengedned.

A készüléket itt tudod megvásárolni.

122660cookie-checkHázimozi, a szó legszorosabb értelmében: Hisense 100L5F lézertévé teszt