Óda a tökéletességhez – teszteltük a világ legjobb laptopját, a Huawei Matebook X Prót

Notebook, műalkotás, költészet, szerelmes levél a mobilgyártó laptopja, amibe minden jelenleg elérhető és hasznos technológiai vívmányt belesimítottak. A Huawei Matebook X Pro mégis egyszerű, letisztult maradt: a tökéletes társ bárkinek. De főleg a fotósoknak.

Hat-nyolc éve megtanultuk, hogy nem szabad legyinteni a távol-keleti, noname (legalábbis a Samsunghoz és az Apple-höz képest sokkal kevésbé ismert) gyártók telefonjaira és tabletjeire. Az évről évre jobb, a budgettől a flagshipig a teljes minőségi skálát lefedő telók szépen lassan beérték és itt-ott felül is múlták a presztízsmárkákat, a hasonszőrű iPhone-okhoz képest jóval olcsóbban, néha konkrétan a töredékükért.

Aztán, ahogy teltek az évek, megtanultuk szépen magukat a neveket is: Huawei és kistestvére, Honor, Xiaomi, HTC és így tovább. Megérdemelték: nekik köszönhetjük, hogy a csúcstelefon ma már nem csak a szupergazdagok kiváltsága. A relatív olcsóság ráadásul nem is átverés, a hardver, az anyag, a kijelző, a design mind stimmel – sőt. (Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem egy Xiaomi Mi Mix 2 sokkal szebb mint bármelyik iPhone.)

Igen ám, de mi történik, ha egy eleve rekordnövekedést produkáló kínai cég még nagyobb szeletet akar a tortából és elkezd olyan termékeket gyártani, amikhez addig sok köze nem volt? Rosszabb esetben félkész, mutáns, felemás kütyük kerülnek le a gyártósorról, amelyek egy-egy hangzatos marketingtrükkel próbálják eladni magukat – láttunk ilyet eleget. Jó esetben pedig a Huawei Matebook X Pro.

A Matebook X Pro nagyjából az a laptopok – bocsánat, ultrabookok – között, ami a Mate 20 (Pro) a mobilok között: gyönyörű, letisztult, gyors, hardveres megoldásainak hála futureproof – azaz sok-sok évig nem hagy majd cserben -, oprendszere pedig tökéletesen idomított. A Mate 20 Pro készülékről sokan leírták, hogy a valaha készült legjobb mobiltelefon – akik nem mertek elmenni idáig, azok hozzátették, hogy az androidos készülékek közt -, a Huawei pedig szerencsére ezzel a laptoppal tovább polírozza az eleve patinás Mate nevet.

A Matebook X Pro ugyanis a legjobb laptop, ami valaha a kezünkben volt.

Akármekkora túlzásnak tűnik, teljesen komolyan gondoljuk. El is magyarázzuk, miért.

Nagyon-nagyon nehéz kitűnni a csúcskategóriás laptopok közt. Egyszere izgalmas és vicces nézni, milyen marketingfogásként (is) működő hardveres és/vagy szoftveres partitrükköket találnak ki a gyártók, amelyekre elvileg fel kellene kapni a fejünket. A HP aranyszínekkel operál, az ASUS és a Lenovo kihajtható-átalakítható mutáns gépekkel, Steve Jobs híján még a nagy Apple is kénytelen volt előrukkolni egy – sokak szerint teljesen szügségtelen – érintésérzékeny sávval a billentyűzet fölött.

Hogy milyen látványos, a reklámanyagokban jól mutató trükköt talált ki a Huawei? Kapaszkodjatok meg: az égvilágon semmit! Egyszerűen csak a ma rendelkezésre álló legjobb technológiával összerakott egy pofátlanul egyszerű, letisztult, szinte mindenre alkalmas, gyönyörű notebookot,  kizárólag hasznos funkciókkal.

Például ezért is vonzza a szemet: mert úgy nagyon szép, hogy közben nem akar semmit. Már a csomagolás is magával ragadó: a Matebook lapos, elegáns a Huawei-csúcstelefonokra jellemző anyagból készült dobozban érkezik és szó szerint tálcán kínálja magát. Amikor felnyitjuk a fedlapot, némi formatervezői trükközésnek hála egy kicsit megemelkedik maga a laptop, azaz egy mozdulattal kiemelhetjük. Így hozzá is férünk a töltőhöz (ez megy az egyik USB-C portba) és a HDMI- és VGA-adaptereket tartalmazó dongle-höz. (Ezek természetesen nem fértek közvetlenül a vázra, de egy plusz USB-portot azért kapunk a laptop oldalán.)

Kívül

Designtrükköknek nyoma sincs, stabil, hibátlan, kifejezetten könnyű unibody fémház, a 14 collos méretéhez képest szellős, kényelmes billentyűzet, sokkal nagyobb laptopokat megszégyenítő méretű és minőségű touchpad, meggyőző, kör alakú, ujjlenyomat-olvasóként is funkcionáló bekapcsológomb és ami a legfeltűnőbb (és a legfontosabb – erre később visszatérünk): kávátlan képernyő. A kijelző alatt diszkrét, a felső borításon pedig feltűnő, de csöppet sem pofátlan márkajelzés és a kötelező Intel-matrica – ennyi. Az egész nincs másfél kiló és olyan vékony, hogy elfér egy A4-es borítékban, azaz bárki megismételheti vele Steve Josb a MacBook Air kedvéért előadott nagy színpadi trükkjét, ha olyanja van.

A laptop könnyen, némi bemarásnak hála kényelmesen, egy kézzel nyitható, azaz a készüléket nem kell lefogni, a súlya éppen hogy az asztalon tartja. A képernyő teljesen stabil, semmilyen állásban nem rezeg vagy mozdul el, ami akkor fontos, ha érintőkijelzőként használjuk – mert ilyet is tud, de erről is később!

A Matebook X Pro egyáltalán nem feltűnő gép, mégis előbb-utóbb mindenki észreveszi majd, ha beülünk vele egy kávézóba. Főleg, ha látják, hogyan néz ki használat közben. Úgyhogy térjünk is a lényegre.

Belül

Essünk túl a számokon és a kemény adatokon, némi magyarázattal annak, aki – érthető módon – nem igazodik ki a processzoros és chipsetek világában. A gép szíve az Inter nyolcadik generációs, négymagos Core i7 8550U processzora, ami a ma elérhető egyik leggyorsabb laptop-CPU. Amellett, hogy nagyjából minden processzorigényes feladattal, amit hozzá vágunk, izzadás nélkül megbírkózik, még energiatakarékos is. A gyártó 12 óra üzemidőt ígér, de ebbe azért ne élje bele magát senki (ezt a videolejátszásra értik, mérsékelt fényerővel), de intenzív használattal 4-5 órát elvoltunk vele, ez pedig nagy dolog egy ilyen kis váztól. Sima irodai felhasználással pedig 8-9 órát is kihozhatunk egy töltésből.

A 16 gigabyte RAM és az 512 gigabyte-os, szupergyors SSD alapfelszereltség ebben a kategóriában; maradjunk abban, hogy a memóriát nem tudtuk betelíteni, friss bootolás után pedig 15 másodperc alatt használatra készen állt a hatalmas, nyers fotókkal telepakolt Adobe Lightroom, pedig, ha van szoftver, ami egyszerre fogja munkára a processzort, a memóriát és az SSD-t, akkor ez az.

A Matebook X Pro kapott egy dedikált videokártyát is az integrált Intel-féle megoldás mellé, ami nagyszerű hír: az ilyesmi még ebben a kategóriában sem magától értetődő. Ez a GPU egy GeForce MX150, azaz egy két gigányi memóriával megtámogatott, viszonylag tisztességes sebességű egység. Ezzel a Huawei némi csúsztatással ugyan, de akár gaming laptopként is reklámozhatná az X Prót, de szerencsére nem teszi: az új, nagyobb címek nagyobb felbontású és jó minőségű futtatásához ennél már jóval több kell. (Összehasonlítás-képpen: az MX150 egy kicsivel gyengébb, mint a három-négy éve a “gaming” laptopok piacán elterjedt GTX 960M.) A tavalyi Assassin’s Creed például egészen játszható volt 1280×720-as felbontáson, alacsony és közepes beállításokkal 30-40 képkocka/másodperc sebességgel futott, azaz pont úgy, mint egy konzolon, csak jóval csúnyábban.

Szóval a játékokkal óvatosan, a GPU inkább a fotó- és videoszerkesztés során jön jól.

Hang

Félre ne értsetek, nem negatívumként írjuk: a Matebook X Pro semmilyen téren nem okozott csalódást, de meglepetést se nagyon. Nagyon jó eredményeket vártunk és meg is kaptuk őket. Az egyetlen kivétel talán a laptop saját (!) hangja, ez ugyanis nagyon meglepett: ilyen telt, kiegyensúlyozott, tiszta hangzást sokkal nagyobb gépektől sem várnánk.

Elképzelni nem tudjuk, milyen mérnöki és szoftveres bűvészkedés van mögötte, de a laptop hangja a tisztességes hordozható Bluetooth-cuccokéval vetekszik, és még Dolby Atmos-kompatibilis is. Azaz az így masterelt és kiadott tartalmak (játékok, filmek) szó szeirnt surroundban szólalnak meg: a hangok nem csak síkban vesznek körül, hanem különböző magasságokból érkeznek. Csodát természetesen ne várjunk, ez nem váltja ki a komolyabb házimozi-rendszereket (vagy akár az ezt a hangzást reprodukáló soundbarokat), de eleve maga a tény, hogy működik és hallani a különbséget, kész csoda.

Használat

Minden pontosan olyan, mint várnánk, vagy egy kicsit még jobb is. A billentyűzet, mint írtuk, kényelmes és szellős, bár, ha nagyobb laptop vagy asztali pc után szokunk át a Matebook X Próra, meg kell szoknunk az apró kompromisszumokat, mint a három gombnyi helyre súvasztott kurzorgombokat, vagy a numerikus billentyűzetrész hiányát. Cserébe tényleg hatalmas, kézre álló, pont a megfelelő mértékben reszponzív (természetesen mindenféle gesztusra vevő) touchpadot kapunk, a billentyűk mögé pedig két szinten szabályozható háttérvilágítást.

A gép egyetlen meglepő trükkje a webkamera, amelyet a billentyűzetbe rejtettek, az F6-os és az F7-es gomb közé. Egy sima gombnyomással pattintható fel és már működik is; a szokatlan, de vicces megoldás hátránya, hogy a kamera így a szokásosnál is sokkal lejjebb van (tehát nem a képernyő tetején), azaz, ha csak nem emeljük a laptopot az arcunk elé, partnerünk több tokát lát majd belőlünk, mint arcot, amikor videocsetelünk. Előnye viszont, hogy így több hely jut a kijelzőnek (amely ezt ki is használja – erről mindjárt!), plusz bármikor fizikailag eltüntethetjük a lencsét, ami a (teljesen jogos) privacy-paranoia ügyében nagyszerű hír.

Kép

Ezzel kellett volna kezdeni, de nem véletlenül hagytuk a végére. A Matebook X Pro képe ugyanis minden szempontból különleges és emlékezetes. Papíron eleve meggyőző: káva nélküli, minimális kerettel ellátott, egyszerre tíz helyen érintésérzékeny Gorilla Glasszel felszerelt kijelző. A panel LTPS (az IPS technológia kevésbé melegedő testvére), a felbontás 2000×3000-es.

A minimális keret azt jelenti, hogy minden oldalról alig 3-4 milliméteres fekete sáv veszi körül a kijelzőt, azaz a szó szoros értelmében alig határolja valami a képet. 91 százalékos a kijelző-kép arány (azaz a felület csupán 9 százaléka nem hasznos), ami rekordalacsony a laptopok közt, ilyetn legfeljebb a csúcstelefonok tudtak eddig. Az élmény magával ragadó; nehéz megfogalmazni, egyszerűen arról van szó, hogy sokkal közelebb, közvetlenebb viszonyba kerül a felhasználó és a notebook képe, legyen szó videóról, fotóról, játékról. Ha megtapasztaljuk, mit jelent ez, nagyon nehéz lesz visszaállni a hagyományosabb megjelenítőkre.

A betekintési szög példás, még egész oldalról is tisztán kivehető minden, legfeljebb a kontraszt sérül egy kicsit 40-50 fokon túl. Ahogy az IPS-panelektől várható, gyárilag teljesen színhelyes az egész, lefedi a teljes sRGB-skálát, azaz, a dobozból kibontva és a Windowst beállítva már szerkeszthetjük is a profi videókat és fotókat. A kontraszt egyébként remek, az IPS legnagyobb betegségét, a középszürke feketéket kiküszöbölték, a fekete tényleg majdnem fekete, elsőre azt hittük, egy csúcs VA-, vagy akár OLED-panellal van dolgunk.

Az érintőképernyő érzékeny és azonnal reagál, ráadásul taszítja az ujjlenyomatokat; ezt a funkciót nem volt szívünk direkt piszkos kézzel tesztelni, maradjunk abban, hogy normális használat mellett nagyon ritkán kell tisztítani.

A tükröződő felület sokakat elriaszthat, de egyáltalán nem volt zavaró, mégpedig azért, mert a Matebook X Pro annyira fényes, mint egy középkategóriás tévé. A gyártó 450 nites fényerőt emleget és nem viccel: a csúszkát teljesen feltornászva konkrétan vakító a kijelző egy sötét szobában, a gép ennek hála közvetlen napfényben is használható. (Igaz, az akkumlátor így látványosan gyorsabban merül.)

A szemfülesebbek kiszúrhattak még egy szokatlan adatot: a felbontást. 2000×3000 pixel – ez bizony nem szabványos. Jóval több, mint a full HD, azaz a 14 collos kijelzőn pixelekkel nem találkozunk majd (hacsak nem nagyítóval vagy öt centiről nézzük), de mégsem 4K. Ami ennél is meglepőbb: nem csak a felbontás, hanem a képarány is szokatlan. A szokásos 16:9-es helyett a Matebook X Pro kijelzője ugyanis, ahogy a pixelszámok sugallják: 3:2-es. Tudjátok, minek ilyen a képaránya? Hát a 35 milliméteres kisfilmnek! És tudjátok, mi használ kisfilmes formátumot – már a kisfilmen kívül? Hát a profi fényképezőgépek!

Ez azt jelenti, hogy a fényképek teljesen, fekete sávok nélkül kitöltik a kijelzőt. Azaz a fotósok és a fotóimádók mindenféle zavaró tényező és kompromisszum nélkül nézhetik a képeket teljes képernyős megjelenítéssel. És ha már itt tartunk, sokkal hatékonyabban szerkeszthetik is őket. Hogy illusztráljuk: így néz ki egy a Duna elapadásáról szóló (saját) kép egy hagyományos kijelzőjű laptopon:

És így néz ki a Matebook X Pro képernyőjén:

Meggyőző, ugye? Nem véletlen, hogy mindenkinek, akinek van köze a fotózáshoz, hatalmasat dobbant a szíve, amikor meglátta a Huawei laptopjának adatlapját. (Hát még akkor, amikor meglátta magát a gépet!) Ezzel (meg a többi tulajdonságával) a Matebook tehát a fotósok tökéletes társa. Meg mindenki másé is, de ezt muszáj volt külön kiemelnünk.

Nincs szüksége mindenkinek a Huawei gépének erejére és funkcióira, már csak a csúcskategóriára jellemző ára miatt sem. Az viszont biztos, hogy bárki, aki kézbe fogja, minden más laptopot ehhez mér majd. A Matebook X Pro ugyanis a tökéletességgel kacérkodik: egy hétig nyúztuk és semmi, de semmi rosszat nem tudunk mondani róla. Nem csak funkcionális tárgy, hanem műalkotás, szerelmes levél az információtechnológiához, arról szól, hogy lehet, hogy az emberiség megpecsételte a sorsát és hamarosan beüt a krach, de ezért addig is csodálatos időket élünk.

A laptopot itt tudod megvásárolni.