Vannak megrögzött “ismétlők” és vannak, akik minden évben mást csinálnak Szilveszterkor. De azért minden háztartásban megvannak a hagyományok, amiken senki sem változtat. Hogy telik az év utolsó éjszakája és első hajnala Magyarországon? Nagyjából így…  

Rákészülés: matiné műsorok

Nyitva tartástól függően sokan gőzbe és fürdőbe mennek. A hamarosan teljese felújításon áteső Király kiváló helyszín az óév mocskának (és a bejgli mérgezésnek) a kiizadására. De persze a felkapottabb Széchenyi a maga romantikus párájával is nagy számban vonzza, mind a hazai, mind a látogatóba érkező külföldieket. Ha az ember nem “tolja túl”, kiválóan frissítő program a gyógyvízben ázás. Érdemes a javasolt időkorlátokat betartatni, hogy ne üssük ki magunkat már délre. Egy jó fürdőzés és gőz után egyébként kiválóan csúszik a nap első söre, csak együnk, különben túl korán lőjük el a puskaport. Egy jó ebéd után aztán irány a “lovi”, vagyis a Kincsem Park rendes évi népi őrülete. Ez az a nap, amikor a koca-fogadók veszik át a tribünt, amikor alig lehet elférni és amikor tényleg nagyot lehet szakítani, már ha értünk kicsit a lovakhoz. Az átlag magyar egyébként szórakozni megy ide, nem cél mindenáron a könnyű meggazdagodás. Elég, ha jókat röhögünk a lovak nevén, majd ez alapján tesszük meg tétjeinket is, hogy végül a pár másodperces futam alatt kiüvölthessük a torkunkat. A rendezők igen szimpatikus módon nem kobozzák el a saját javakat, így igényességtől függően akár házilag sült malacot is falatozhatunk, miközben a termoszból csak úgy folyik a forralt bor. Akinek nincs kedve készülni, helyben is beszerezhet minden jót, de igyekezzünk egy sorban állással mindent megvenni, különben az egész bulit a kiszolgáló egység előtt töltjük. A szilveszteri futamon a Kincsem Park folyamatosan szórakoztatja a népet, a celeb futamoktól az élő(nek tűnő) fellépőkig minden van. Igazi vásári mulatság, amit akár gyerekkel is túl lehet élni, de én 10 éves kor alatt annyira azért nem ajánlanám az üvöltöző-tülekedő tömeget. Egy biztos, a foci mérkőzésekhez képest kulturáltabb a hangulat, amit talán a belépő ára is befolyásol. Meg hát itt nincs valódi ellenség kép sem. Hiszen ki utálna egy lovat?

Bele az estébe!

Ezúttal három csoportra osztható a társadalom. Az utcán visszaszámlálók, a party-kban őrjöngők és a házibulizók klikkjei egymástól távol (oké, hallótávolságon belül) élvezik ki az este örömeit. Bárhogy is van, a magyar még mindig imád három szilveszteri jelenséget:
  • a televízió nosztalgikus, ünnepi műsorát
  • a himnuszt és a köztársasági elnöki beszédet
  • a rádiókabarét
  A második pont 2014 óta új értelmet nyert: a BÚÉK – Egy közös film Magyarországról című zseniális dokumentumfilmben (nem, ez nem az idei B.Ú.É.K remake!) ugyanis az egyik buliban “Áderezés”, vagyis elnöki bingó folyik. Akik látták az elképesztően szórakoztató és őszinte mozit, jó eséllyel követik a hagyományt és felkészülten várják az elnöki beszédet. Ehhez nem kell mást tenni, csak időben összeírni 10 szót, vagyis megtippelni, mi fog biztosan elhangzani a beszédben. Fontos, hogy csak azért a találatért kapunk pontot, ami másnál nem szerepelt. Szóval taktikázni is kell, a “magyar” és “Magyarország” ugyanis hiába befutó tipp, jó eséllyel más is papírra veti. A szelvényeit ki-ki maga ellenőrzi, de persze körbe is adhatjuk a papírokat, hogy kizárjuk a csalás lehetőségét. Hogy a győztes mit kap? Nos, ez vérmérséklettől függ. Készülhet a házigazda egy pezsgővel (amit úgyis közösen isznak meg a népek), esetleg valami érdekesebb ajándékkal, de az is lehet, hogy minden résztvevő bedob egy kis pénzt a közösbe, amit aztán vissza lehet osztani a dobogósoknak, esetleg a győztes mindent vihet. Amíg ez a négy fal között zajlik, baj nem lehet. Eseményt azért ne szervezzünk rá, mert hazárdjátéknak minősül a cselekvés. Egy biztos, elnöki beszédet nagyobb áhítattal és feszült figyelemmel nem hallgatott a magyar, mint az “Áderezés” kora óta. Mivel a beszéd rádión is fogható, akár az utcán, akár egy visszafogottabb szórakozóhelyen bulizók is játszhatnak, a lényeg, hogy hallják az elnök urat.

Ami nélkül a magyar nem bírja a Szilvesztert

Lencse, virsli, pezsgő. Furcsa egy szokás, hogy lencsések lettünk, mindenesetre télen végülis érthető, ha valami laktatót akarunk enni. Más kérdés, hogy a kellemesen puffasztó hüvelyes belapátolása után az esetlegesen kiöltözött ünneplő tömeg hogy néz ki. És milyen szagot áraszt. Mindegy, kell a lencse, mert ugye babonásak vagyunk. Tipp: tegyünk egy kis tárkonyt a főzetbe, isteni ízt ad neki! A hagyománytól szívesen elrugaszkodók készíthetnek indiai vöröslencsét, jó sok curry-vel és kurkumával, naan kenyérrel tálalva. A virsli mondjuk utóbbihoz nem megy, de a többség úgyis marad a megszokott receptnél. Térden állva könyörgünk minden kedves honpolgárnak, hogy egyszer az évben legalább minőségi virslit vegyen (mivel alapvetően ez a termék eleve a húsipari szemétre és visszamaradt feleslegre épül, így értsük átvitt értelemben a dolgot)! Legyünk urak/úrnők és vegyünk valami gusztusosabb, drágább verziót, hogy ne robbanjon szét a puha, botrányos színű izé a főzővízben, amitől még egy feketeöves húsevőnek is elmegy az étvágya. Igaz ez a mustárra, tormára, ketchupre is. Annyira lehangoló, amikor egy ünnepen szemetet eszünk. Az év többi napján sincs rendben, de hát limitált a költségvetés, érthető a dolog. De Szilveszterkor adjuk meg a virslizés módját!

Pezsgő-gate

Bár sokan nem kedvelik a gyöngyöző italt, december 31-én csak ráfanyalodnak a dologra. Ha az ember alapvetően boros és ezúttal is minőségi verziót iszik, nem csalódhat nagyot. A Hungária ezer éve velünk van, és a Presszó című Sas Tamás film óta tudjuk, hogy a “pezsgő vagy száraz, vagy nem pezsgő”! Ezzel mélységesen egyetértünk, így a Hungária Extra Dry-t, esetleg a Törley száraz pezsgőjét ajánljuk. Már ha magyar termékre vágyunk. Azért egy Veuve Clicquot-val, vagy egy Dom Pérignon-nal sincs baj… Ami fontos, jó minőségű pezsgő esetén sem mindegy, hogyan tárolták. Az éjjel-nappalik polcain sorakozó üvegek többsége iszonyat melegben áll, így jó eséllyel megbuggyan, mire a poharunkba kerül. Inkább vegyünk olcsóbb, gyengébb minőségű italt, de megbízható helyről, normálisan tárolva (ez vonatkozik az otthoni raktározásra is), mint egy drágábbat a 30 fokos kis bolt felső polcáról, ahol eleve még plusz 5 fokkal melegebb van.

És a fináléra: amiből idén sem kérünk!

Igen, ez a petárda. Nem kell ahhoz kutyának lenni, hogy az ember rettegjen a durrogástól, féltse a füle és szeme világát. A világ leghülyébb szokása az egyébként legtöbbször illegálisan ellőtt hangkeltő eszköz bevetése. Oké, szóljon a trombita, oké, kurjongassunk hajnalig, de ne petárdázzunk! Az egy napra jutó elveszett kutyák száma ilyenkor a legmagasabb az évben. A sajnos télen is kertben tartott blökik pánik hangulatban futni kezdenek, aztán másnaptól kereshetik az önkéntesek a rettegő állatokat. Egyébként ha kutyánk van és kint tartjuk, legalább erre az egy estére engedjük be a házba. De ha lehet, eleve tartsuk bent szegényt. Elvégre családtag. A nagypapát sem rakjuk ki a kertbe, ugye?