Gyerekkorunk emlékei: az “infrázás”

Én tipikusan az a gyerek voltam, akit ha csak kicsit megfújt a szél, már ágyba kerültem és napokig beteg voltam. A fél óvodás és kisiskolás korom egy infralámpa alatt töltöttem, de ezt nem igazán bántam. Akkor még nem tudtam, hogy a ‘trópusi’ hangulatú fény és hő hatás a kedélyállapotomat is javította. Nem csak a folyamatos orrfúlyáson segített. Jöjjön az eszköz, ami generációkon át kisegít a bajból!

 

Míg a 80-as évek infralámpája nehéz, elég ronda vaslábakon álló szerkezet volt, amelybe a speciális égő került, minden búra vagy védőfelület nélkül, addig a mai “kistestvérek” már mutatósabb és valószínűleg biztonságosabb darabok.

Bár az én esetemben amúgy sem igazán az előírásoknak megfelelően ment a használat. Anyám, hogy nyugodtan pihenhessek a jótékony sugarak alatt, a lámpát a zsinórjával az ágyam felett ívelő galéria lépcsőre tekerte, majd a készüléket szépen bedugta. Ha szerencsém volt, még hűvös állapotban beállítottuk a megfelelő kábel hosszt és magasságot. De így is, úgy is háton kellett bekúsznom a szerkezet alá. A minimálisan veszélyes megoldás ellenére eszméletlenül kényelmes volt a dolog, háton fekve “sütkérezhettem” a saját ágyamban, csak épp a fejem ilyenkor a másik irányban pihent, mint éjszakánként.

Sokszor azt képzeltem, hogy nyár van, lent vagyunk a Balatonon (hol volt akkor nekem még ismeretem a tengerről és az óceánról?!) és hamarosan fagylalt idő lesz. Szóval egyáltalán nem viselt meg az “infrázás”, és bár kifejezetten szerettem óvodába és iskolába járni, ezeket a délutánokat semmiért sem cseréltem volna el.

Valami hatalmas szerencsének hála ráadásul olyan gyermekorvosom volt, aki csak “végső esetben” írt fel antibiotikumot. Így a gyógyító meleg fényt általában csak kalmopyrinnel, orrcseppel és persze hektoliternyi mézes teával abszolváltam (plusz járt a kanalas vas orvosság, amit a Marry Poppins vonatkozó jelenete után sem szerettem meg jobban, lehet azért, mert nem volt nevelőnőm, aki átváltoztathatta volna a feketés löttyöt valami ízes sziruppá). Szóval a “népi gyógymódnak” elkeresztelt metódusokkal lábadoztam.

Itt persze gondolhatnánk, a sokszor felbukkanó betegség hátterében a lórúgás szerű antibiotikumok hiánya állt. Nos, bár egyáltalán nem vagyok a nyugati orvoslás ellen, biztos vagyok benne, hogy a két lábon járó szentnek tűnő, angyali háziorvosom (aki sosem dugott spatulát a gyerekek szájába és mindig adott egy kis, saját kézzel készített rajzot a rendelés végén!) jól döntött. A betegségeim nagy része pszichés alapon jött ki újra és újra (elsősorban a válás után, a hétvégi vidéki látogatásoknál, apámnál), meg aztán az sem volt mindegy, hogy mindig lúdtoll dunyhába dugtak ilyenkor, amire, mint kiderült allergiás voltam…

 

Végül szerencsével felnőttem, komolyabb betegség nélkül (mindössze a szokásos mandula műtéteken estem át). Az infralámpa szerepének nagy jelentőséget tulajdonítok, ahogy nagyanyám gondoskodása, anyám munkaidő utáni extra figyelme is mindig felgyorsította a gyógyulást. Az internetes (ön)gyógyítást – főleg babák és gyerekek esetében – én sem pártolom. De a mezei nátha, a tipikus megfázások és a már jól ismert influenzák esetén azért hagyatkozhatunk a jól bevált, régi trükkökre. Ha szerencsénk van, a házi- és gyermekorvos is ezt ajánlja majd, és ötvözi a gyógyszereket a hagyományos eljárásokkal. Hogy ma hányan “írnak fel” infralámpát, nem tudom. Mindenesetre, mint egykori kehes kis 20 kilós, jó szívvel ajánlom. A biztonságra pedig ügyeljünk, de nagyon! Felnőtt fejjel is!

 

 

Kapcsolódó MediaMarkt termékek:

 

12 db különböző fényterápiás készülék

MOMERT 3000 infralámpa, 4999 Ft

MOMERT 3002 infralámpa, 5499 Ft

BEURER IL 11 infralámpa, 6599 Ft

BEURER IL 35 Infravörös lámpa, 14 999 Ft

MEDISANA IR 885 Infralámpa 300 watt, 33 599 Ft

69840cookie-checkGyerekkorunk emlékei: az “infrázás”