Kedves, figyelmes, szerény és másfél napig bírja – Jabra Elite 85h fejhallgató teszt

Úgy bontottuk ki, hogy Bluetooth-fejhallgató minket már úgysem tud meglepni. Hatalmasat tévedtünk. Visszagondolva vicces, hogy úgy kellett rámtukmálni a Jabra csúcsfejhallgatóját, amikor felmerült, hogy valakinek pár hétig tesztelnie kellene. Az ellenérzés kisebbik fele onnan jött, hogy bár a Bluetooth-fejhallgatók piaca változatos és izgalmas, ezek az eszközök sok meglepetést azért nem tartogatnak: ha láttál már kategóriánként egyet-egyet, nagyjából láttad mindet. A nagyobbik fele meg természetesen onnan jött, hogy nekem is van egy középkategóriás, és rossz érzés az, amikor meglátod (-hallod, -taperolod), hogy mivel marad el az igazi csúcskészülékekhez képest, a végén pedig fájó szívvel teszed vissza a fejedre, miután ezt vissza kellett adni. Most azonban, hogy vissza kell adni, csak egy nagyon kicsit fáj a szívem, inkább hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam mindazt a cukiságot és kedvességet, amit a Jabra Elite 85H nyújtott. Nézzük is végig, mik ezek!

Külső, design

Tetszetős, de a tudásához képest “semmi extra” dobozban érkezik a Jabra, amelynek egyébként fantázianeve eleve megtévesztő: semmi elite nincs benne, és ezt a szó lehető legjobb értelmében mondom. Aki tudja, milyen küllemű, főleg gamer termékekre aggatják ezt a jelzőt, az pontosan érti, mire gondolok. Nem, a Jabra nem is próbálja felhívni magára a figyelmet, diszkrét, visszafogott, inkább azoknak tűnhet fel, hogy különleges fejhallgatóhoz van dolguk, akik közel mennek hozzá, esetleg meg is tapogatják. A 85h pedig pusztán típusjelzés, nem az üzemidőt jelzi! A Jabra egy töltéssel “csak” 36 órát bír, ami nagyon-nagyon meggyőző a piacon, ezt a gyártó ráadásul folyamatosan bekapcsolt zajszűrővel ígéri, ha nincs szükség rá, még tovább bírja. Egyébként nem túloznak: közepesen feltöltve érkezett hozzám, két hétig nagyjából napi egy-egy óra zenét hallgattam rajta és a bársonyos hangú állapotjelző hölgy szerint mediumról below mediumra süllyedt az akkumulátor. Előreszaladtunk, térjünk vissza a formatervhez! A Jabra strapabíró és egészen barátságos méretű, szilárd hordtáskában érkezik, aki nem fél az enyves kezű rakodóktól, fel is adhatja a reptéren. Ahogy felnyitjuk, feltűnik, hogy két tengely mentén összehajtható a fejhallgató. Meg az is, hogy tényleg semmi funkciótlan csili-vili nincs rajta, legfeljebb egy kis gravírozott márkajelzés a fejpánt két végén. A többi: nagyon stabil, mégis ruganyos műanyag és bőr, ami elüt a megszokottól, az a szerencsére szintén fekete szövetborítás, ami otthonos, meleg hatást ad a high-tech kütyünek. A ruganyos, puha fejpánt pont megfelelő erővel szorítja a fejünkre az eszközt, nem túl erősen, de nem is lötyögősen. Biciklizni és sportolni anélkül lehet benne, hogy folyamatosan azon aggódnánk, leesik-e. A bőr borítású párnák pedig szerencsére pont akkorák, hogy kiküszöbölik a hasonló – akár high-tech – eszközök rákfenéjét: azt, hogy a membránt borító kemény felület hozzáér a fülhöz. Ez számos nagyszerű eszközt tesz tönkre, emiatt ugyanis fél óra után akkor is kényelmetlenné válik a használatuk, ha elsőre nem tűnik vészesnek a helyzet. Igen, biciklizést írtam, ami elvileg ebben a témában tiltólistás, azaz jó szívvel senkinek sem ajánlható, hogy kipróbálja: aki teker, az tudja, hogy úgy is kész kis túlélőtúra minden egyes belvárosi út, hogy hallja, ami körülötte történik. Ha nem hallja, szinte borítékolható a konfliktus. (Jó esetben csak az.) A helyzet az, hogy a Jabra ezt is megoldotta, úgyhogy térjünk is rá a következő fejezetre!

Funkciók

A Jabra nyilván érzi, hogy a technológia jelenleg elérte a csúcsát: akad a piacon (még Bluetooth-kapcsolaton is) szinte tökéletes hi-fi hangzású, mindennel megbirkózó zajszűréssel és kézre álló kezelőfelülettel ellátott modell. Az Elite 85h is ilyen, az egyetlen tehát, amivel némileg ki lehet tűnni a mezőnyből, azok a funkciók. Ebben az ügyben pedig semmit sem bíztak a véletlenre. Először is: a legnagyobb tudású riválisokat verő, vagy, ha nem is verő, őket megizzasztó aktív zajszűrést kapott az Elite 85h. Ez egy dedikált gombbal aktiválható, a majdnem tökéletes szűrésről pedig négy mikrofon gondoskodik. (A fejhallgatóba összesen nyolcat építettek.) Az NC (noise cancel) gomb másodszori megnyomására nem kikapcsol a funkció, hanem bekapcsol a külvilág zaját keresztülengedő HearThrough üzemmód. Azaz úgy ereszti be a hangokat, hogy közben a zene hangereje és minősége nem szenved csorbát. Ez, mint fent utaltunk rá, közlekedés közben fontos, néha (például biciklin) szó szerint életmentő, főleg, hogy az Elite 85h pontosan, részletgazdagon, jól hallhatóan, mégis diszkréten engedi át a hangokat a dedikált mikrofonok segítségével. Maga a zajszűrés pont olyan jó, mint például a Sony csúcsmodellje, és kicsit jobb, mint a Sennheiser hasonló kategóriás eszközeinek megoldása, ilyen hatékony HearThrough funkciót viszont még nem láttunk. Jól hangzik még a SmartSound üzemmód, amelyet a letölthető applikációval aktiválhatunk. Ilyenkor a beépített mikrofonok figyelik a környezeti hangokat és ez alapján eldöntik, hol vagyunk, mi történik körülöttünk és mire van szükségünk. Mérsékelten hatásos és nem is volt szükségünk rá; kipróbáltuk ugyan, de az első élményünk az volt, hogy közölte, hogy emberek közt vagyunk, amikor bekapcsoltuk a légkondit, és rögtön aktiválta a HearThrough üzemmódot. Nyugodtan hanyagoljuk és örüljünk inkább annak, amit nagyon jól tud.

Hangzás

A Jabra ezen túl meggyőző testre szabhatósággal kampányol, ezt pedig papíron tudja is az Elite 85h: a letölthető applikációval választhatunk hangsémát, vagy létre is hozhatunk. Egyiket sem ajánljuk, részben azért, mert a csúszkák (főleg a basszus) elmozgatásával csúnyán torzulni kezd a zene, főleg, ha a hangerőt normalizálva hallgatjuk a Spotifyt. Részben pedig azért, mert a Jabra alapbeállítása, tehát a nullás értékek szinte tökéletes hangzást adnak: erős, de nem tolakodó basszusok és finom, meleg részletek egészen a felső tartományokig. Semmi sem cincog, semmi sem zörög, sehol sem lóg ki a lóláb, Nina Simone viszkis-karcos énekhangjával ugyanúgy megbirkózik, mint a Slayer (isten veletek, fiúk!) rommá gerjesztett őrületével és a végletekig kimatekozott ritmusképleteivel, vagy az új (és végre megint fantasztikus) Chemical Brothers-album törtjeivel, négynegyedeivel és fröcskölő acidjával. Ha szofisztikált ízlésű zenerajongók lennénk, nem ilyen egyszerű prolik, biztosan áradoznánk a tökéletes felbontású klasszikus zeneművekről, és írnánk olyanokat, hogy úgy érezzük, mintha ott lennénk a hangversenyteremben, de prolik vagyunk, akik éppen hogy csak hallják a különbséget a Bluetooth- és a vezetékes hangzás közt (a Jabrához természetesen kábel is jár), úgyhogy maradjunk abban, hogy az Elite 85h egy nagyon-nagyon jó fejhallgató.

A titkos szósz

Ez most elsőre biztos hülyén hangzik, de muszáj leírnunk: lehet, hogy létezik technológiailag fejlettebb, illetve pontosabb, részletesebb, jobb hangzást adó Bluetooth fejhallgató, mint a Jabra csúcsmodellje (igaz, legfeljebb egy-kettő), de kedvesebb aligha. Kezdve ott, hogy nem is kell külön bekapcsolni, elég párhuzamos helyzetbe fordítani a két membránt és már villan is a led, a meleg hangú nő pedig közli, hogy a rendszer kész, és még hozzátoldja az akkumulátor állapotát is. Érintésérzkeny felület és gesztusérzékelés nincs (szerencsére – mind bizonytalan volt, amit eddig teszteltünk), cserébe a kellemes szövetborítás rejti az előre-hátra és a lejátszás/szünet gombokat. Hívást is ezekkel fogadhatunk vagy utasíthatunk el, ha olyan a szitu. Az pedig tényleg csak hab a tortán, hogy egy külön kis közelségérzékelőnek hála pontosan tudja, mikor vesszük le a fejünkről – ilyenkor engedelmesen szünetelteti a lejátszást. Ezt persze kikapcsolhatjuk az appban. Ilyet még egy szórakoztatóelektronikai eszközről sem írtunk le, de itt az ideje: a Jabra Elite 85h fejhallgatót egészen konkrétan a szívünkbe zártuk.