Gamerek, sorakozó, audiofilek, takarodó! JBL Quantum 350 teszt
Érezd a basszust, vedd át az ütemet, dübörög a headsetből egy üzenet! A JBL Quantum 350 dobhártyarepesztő surround gaming perifériáját teszteltük.
Sehol sem találtam azt a nyomorult Whiplast. Hiába rángattam az egeret jobbra-balra, csak annyit érzékeltem a jelenlétéből, hogy egy mozdulattal eltünteti a pajzsomat és a fele HP-mat, és közben persze elég bajom volt a Cadaverekkel és az Impekkel a Doom Eternal egyik legkeményebb arénájában. Csak magamat hibáztattam, kellett nekem Ultra-Violence fokozaton kipróbálnom a pályát, amikor tudom, hogy n00b vagyok én ehhez. Végül – hála a JBL gaming headsetjének – elárulta a félreérthetetlen, sikítozó hangja.
Mögöttem volt.
Villámgyorsan tettem egy 180 fokos fordulatot, super shotgun elő, meathook aktivál, és ahogy közel lendültem hozzá, két jól irányzott lövéssel leterítettem az akkor már lángoló rohadékot. Innen már csak egy szaftos gory kill kellett és vége is volt – ráadásul még a pajzsomat és HP-mat is visszakaptam. Csodálatos érzés volt… Az már kevésbé, hogy öt perccel később le kellett vennem a headsetet, mert úgy éreztem, Mick Gordon indusztriálmetálja már nem is a dobhártyámat, hanem konkrétan az agysejtjeimet cincálja szét.
Mint a fentiekből sejthető, enyhén szólva ellentmondásos kapcsolatba keveredtem a JBL Quantum 350 gaming fülesével rövid, de annál intenzívebb viszonyunk alatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne ajánlanám nyugodt szívvel bárkinek ezt a csodálatosan összerakott, funkciókkal telepakolt fejhallgatót, de fenntartásaim bizony akadnak. Vágjunk is bele!
Mi ez?
Gaming headsetekkel Dunát lehetne rekeszteni, még akkor is, ha a keresést leszűkítjük a wireless modellekre. Bár design és marketing terén nem tolakszik annyira a játékosok látóterébe a Harman/JBL, mint például a Logitech vagy a Razer, a szórakoztató hangzásáról és könnyed használatáról ismert márka jóideje velünk van ezen a piacon is: Quantum termékcsaládjában van minden a kis fülhallgatótól a true wireless modellen és streaming mikrofonon át a hangfalakig, a sorozat gerincét az over-ear, tehát fület befedő, funkciókkal telepakolt headsetjei jelentik. A JBL Quantum 350 tudásával és 36 ezer forintos árával épp a középkategóriában található.
Egy 2,4 GHz-es wifivel működő wireless headsetről van szó, amely teljesen befedi a fület, és 20-20 000 Hz-es tartományával azt ígéri, lefedi az emberi fül által érzékelhető összes hangot. 4 centis driverét és a JBL logóját látva erőteljes basszusra és minőségi hangzásra számítunk. Mikforonja nem csak kikapcsolható, de le is csatlakoztatható; csak ezért van rajta jack csatlakozó, azaz a füles kizárólag wireless adatátvitelre képes. Nem szabványos, 3,5 milliméteres, hanem kisebb jack csatlakozásról beszélünk, az ügyes tervezésnek hála ráadásul csak bizonyos szögben tartva dugható be a mikrofon, azaz nem mozdul el, fittyed le, esik ki. Bluetooth kapcsolódási lehetőség sincs, és nem is hiányzik: az apró USB-sticket pc-be, konzolba dugva egy gombnyomás, és már kapcsolódik is. (Ezek után természetesen soha többé nem kell párosítani).
Design, funkciók
Jogos érv lehetne a füles ellen, hogy a gyártó hatalmas ziccert hagyott ki azzal, hogy nem szerelt bele Bluetooth-egységet, hiszen azzal tökéletes mindenes lehetne a Quantum 350: egyszerre gaming és utazós fejhallgató. És bár a megjelenésében (szerencsére) nem köszönnek vissza a fárasztó és közhelyes gaming elemek, mint a fölösleges díszítések, éles szögek, esetleg RGB, kézbe véve és megforgatva egyértelmű, hogy mégis erre szánta a gyártó. Nem összehajtható, szütyőt sem kapunk hozzá, azaz az otthoni gaming sessionök (el ne felejtsek levelet írni az Akadémiának, hogy legyen ez magyar kifejezés!) a Quantum 350 terepe. Az extra funkciók (mint a Bluetooth vagy az RGB) hiánya tehát keveseknek jelent érvágást, viszont segít, hogy elfogadható maradjon az ára.
Egyébként egy (gamer perifériákhoz képest) visszafogott, határozottan tetszetős fejhallgatót kapunk. Strapabíró, jó minőségű műanyagból készült, sehol nem recseg, lötyög. A két kagyló kicsit több, mint 90 fokban elforgatható a fejpánton, azaz „kilapított” pozícióban kényelmesen az asztalra helyezhető anélkül, hogy elgörbülne az egyébként szabadon hajlítható, szivacshengerrel ellátott mikrofon. Így ráadásul egyértelmű, melyik a jobb- és baloldal; a membránok szövetborítására piros csíkokkal nyomtatott betűk mérete kissé overkill, de sebaj, csodás gesztus ez, nagyon hálás voltam érte, még ha nehezemre is esett belátnom, hányszor téveszteném el az irányt enélkül. (Sokszor.)
A JBL egyébként sem arról híres, hogy diszkréten elrejtené a logóját, itt sem tette, de a színezés nélküli mélyített megoldás, és az, hogy csak a betűk fényesek, a felület többi része matt, kifejezetten elegánssá teszi. A kagylók fejhez közeli része egyébként szintén fényes műanyag; ez volt az egyetlen, ami kevésbé tetszett, a fejhallgató ugyanis így durva ujjlenyomatmágnes is.
Nagyon jól áll viszont az, hogy a kábel elvezetése egy kicsit látszik a fejpánt és az egységek csatlakozásánál. Apropó, fejpánt: fázisonként, markáns klikkelő hangok kíséretében szabályozható a mérete. A művelet kifejezetten nehézkes úgy, hogy a fejhallgató épp a fejünkön van, és emiatt feszül a pánt, ám mivel egy gaming headsetet jellemzően egyszer állít be az ember (kivéve, ha még növésben van), ez nem okozott problémát. A pánton csak a tetején, középen található szivacs, ami pont megfelelő méretű és keménységű, sosem nyomta a fejem tetejét. A műbőrszerű, szintetikus, egész jól szellőző anyaggal borított kagylószivacs memóriahabbal bélelt, azaz felveszi a fejünk formáját, jól zár és órákon át kényelmesen tartja a fülest úgy, hogy a fül szabadon marad odabent, nem ér hozzá semmihez. Két hét alatt egyszer sem éreztem, hogy kényelmetlen lenne.
A vezérlőgombokat gyorsan le is tudhatjuk: a fülhallgatón a mikrofonjacken és a töltéshez szükséges USB-C csatlakozón kívül a be-kikapcsolót és a mikrofont lenémító gombot találjuk, illetve a hangerőszabályzó görgőjét. Ez utóbbi analóg, azaz nem fázisonként, hanem szabadon szabályozhatjuk, és nincs összekötve a pc, konzol saját hangerőbeállításával: a kettőt függetlenül állítgathatjuk. Azaz nyugodtan tekerjük maximumra az eszközön és szabályozzuk onnantól kezdve a Quantum 350-en minden további nélkül.
Hangminőség
Bárcsak olyan egyszerűen tudnék erről is írni, mint a fenti szempontokról! Ám a JBL nem könnyítette meg a dolgom, ez pedig egyszerre jó és rossz hír. A helyzetet egyszerűsítendő először „sima” fejhallgatóként teszteltem, EQ-húzogatás és a térhatás bekapcsolása nélkül, és a kép már itt is vegyes volt. A Quantum 350 egyfelől pont azt hozza, amit egy ilyen kategóriájú JBL-fülestől várunk: könnyedén átélhető, szórakoztató hangzást, amely ugyan audiofilt és high-end hifirajongót nem csinál senkiből, de minden zene és film élvezetes lesz általa. A megszólalás kerek, a hangok szépen elkülönülnek, jól érthető az ének (Leonard Cohen dörmögésétől Tori Amos magas C-jéig), a hangszerek a helyükön, minden úgy szól, ahogy kell, melegen, szellősen, nagy hangerőnél sem torzulva, a zenészek és filmesek elképzelését tiszteletben tartva. Csak aztán megjelenik az elefánt a szobában, amit minden JBL-termék esetén külön kell tárgyalnunk, a Quantum 350 esetében meg pláne:
A BASSZUS.
Számítottam rá, hogy az akciófilmek és az FPS játékok dübörögnek, az elektronikus zene pedig dönget majd, de erre azért nem voltam felkészülve. A középkategóriás Quantum ugyanis olyan szinte előtérbe tolja a mély hangokat, hogy az még a Russian hardbass rajongóinak is sok lesz, márpedig náluk keményebb és mazochistább mélyhang-fetisiszta nem létezik. A mélytartomány (azaz a legmélyebb, 30 Hz körülitől a 100-150 Hz-ig terjedő frekvenciák) jelenléte még éppen, hogy elfogadható, de kizárólag azért, mert a többi rendben van, a basszus pedig nem elnyomja őket, inkább föléjük tornyosul és magára vonja a figyelmet. Azt éreztem, persze, hogy nem ez lesz az a füles, amely elkülöníti és egyenként megmutatja nekem, melyik hangszer honnan jön a nagyzenekari művekben, és nincs is ezzel baj, csakhogy ez a szó szerint túltolt basszus minden másra is rányomta a bélyegét. Aldous Harding finom countrypopja igazi stresszteszt volt: a Blend című dal például csodásan szólt, mindent a helyén volt… egészen addig, amíg meg nem jelent a baszusgitár, hogy azonnal elszívja a levegőt a többi hangszer elől, kész csoda, hogy az új-zélandi énekesnő egyszerre érzékeny és domináns hangja sértetlenül megúszta a helyzetet.
Ezek után nem meglepő, hogy a JBL igazi terepe – ami a zenét illeti – az elektronika és a hiphop. Ebből is az egyszerű, letisztult, (jó értelemben) primitív. Jól kezelte a korai Chemical Brotherst, az NWA-t, és boldogok lesznek vele a detroiti minimál rajongói is.
Gaming
A fenti pár bekezdés persze mind zárójeles, hiszen ez mégiscsak egy játékosoknak szánt headset, a lényeg tehát úgyis az, amit játék közben produkál. Jelentjük: a technológia és a szoftver lenyűgöző, a surround tényleg működik, ám az a nyavalyás basszus még így is túl domináns – sőt, bizonyos körülmények között súlyosabb a helyzet, mint a zene és a filmek terén.
A Quantum 350 ugyanis a saját térhatású megoldását nyújtja, illetve, ha olyanunk van, átválthatunk „sima” 7.1-es rendszerre is. Ehhez sem a Windowsban (Mac-en, Linuxon) nem találunk natív megoldást, helyette a JBL Quantum Engine szoftverére lesz szükség. Sebaj, nem túl nagy és nem túl tolakodó, barátságos program ez, amellyel látványosan és egyszerűen testre szabhatjuk az élményt. Nagyon fontos, hogy
a surround hatás csak pc-n, ezzel a szoftverrel elérhető, konzolon sima sztereó headsetként működik a Quantum 350.
Asztali gépen, laptopon azonban részletesen szabályozhatjuk az EQ-t és a térhatást. Ami az ekvalizert illeti: sokat elmond, hogy módosítás nélkül, „Flat” presettel is őrült hangos a basszus, és még „Bass cut” előbeállítással is súlyos a helyzet. Ezzel együtt is ez utóbbival érhetjük el a legkellemesebb, legpontosabb hangzást, ha zenét hallgatunk, filmet nézünk, javaslom mindenkinek. Még jópár presetet találhatunk a menüben, és természetesen manuálisan is elbohóckodhatunk. Szerencsére bármely sávot bármeddig toljuk, a füles nem torzít.
A surround hang már bonyolultabb kérdés. A Quantum saját megoldása három előbeállítást tartalmaz: „precíz”, „kiegyensúlyozott” és „elragadó”. (Ez utóbbi a szoftvermagyarítás történelmének alighanem legcukibb félrefordítása, gondolom, „immersive” volt az eredeti és „magával ragadó” akart lenni a magyar kifejezés.) A precíz üzemmód természetesen arra törekszik, hogy minél pontosabban megmutassa a játékosnak, merről jön egy-egy hang, az elragadó színes-szagos surround hangkavalkádot hoz létre, a kiegyensúlyozott pedig megáll valahol a kettő között. Puristáknak és házimozi-őrülteknek való a 7.1, amely a lehető legtisztább, legbiztonságosabb megoldás; nekem ez lett a kedvencem, illetve a 7.1 és a precíz üzemmód között váltogattam a játéktól függően, egyébként ez az egész ízlés dolga.
A baj az, hogy surround üzemmódban az eleve hangsúlyos basszus még dominánsabb lesz, konkrétan minden más elől elszívja a levegőt, és nincs az a preset és EQ-beállítás amely ezt megoldaná, azokkal inkább csak javítani lehet a helyzeten. Hiába az egyébként tényleg meggyőző térhatás, hiába vagyok képes követni a fülemmel minden egyes ellenfél helyzetét és lövedék útját, ha a moraljástól nem tudok figyelni. A Battlefield 5 csendesebb pillanatai magával ragadtak, olyan érzés volt, mintha valóban a csatatéren lennék, csak aztán megjelent egy tank és oda volt az egész. A Shadow of the Tomb Raider is hatalmas élmény volt, Lara léptei, a játék elején bejárható föld alatti romok zörejei, a vízcsobogás tisztán és meggyőzően elkülönült a térben, csak aztán jöttek a robbanások és onnantól kezdve nem létezett más, csak a szubbasszus. A Doom Eternalról pedig a cikk elején írtam; ott még a zene is súlyobította a helyzetet. Végül nem volt mese, szinte teljesen le kellett húznom az alsó tartományokat az EQ-beállítások között, így végül élvezetes, már-már barátságos lett az összkép.
Végszó
A JBL Quantum 350 fejhallgatót kizárólag (!) akkor ajánlom meleg szívvel, ha:
- gamer vagy és szükséged van egy dedikált, térhatású fülesre a játékokhoz;
- nem szeretsz csukott szemmel belemerülni az összetettebb zenék élvezetébe;
- ha igen, van külön zenei fejhallgatód, hangfalad, és nem zavar, ha váltogatni kell;
- klubokban, diszkókban nőttél fel, és el sem tudod képzelni az életed nagyon mély hangok nélkül.
Ekkor azonban őszintén ajánlom. A valódi térhatás ugyanis érezhetően megkönnyíti az életed a gyors döntéseket igénylő játékokban, ha a kompetitív szcénában pörögsz, egyenesen létszükséglet. Erre pedig tökéletes megoldás a JBL Quantum 350. Csak készülj fel rá, hogy időbe kerül majd megbarátkozni a basszussal. Aztán persze az is lehet, hogy csak nekem van boomer hallásom.
