Ilyen gyorsan két keréken még nem gurultunk – LAMAX eRacer SC50 teszt

A LAMAX eRacer SC50 az elektromos rollerek Enterprise űrhajója: hatalmas, kényelmes, és ha kell, döbbenetesen fürge. Azért a térhajtóművet inkább ne kapcsold be, mégiscsak az Európai Unióban vagyunk.

Szerethetjük vagy utálhatjuk – és lássuk be, a többség e kettő közül választ, középút nincs –, azt aligha vonhatjuk kétségbe, hogy a rollerek felforgatták, majd átalakították a városi közlekedést. Nem csak a szakemberek által mikroközlekedésnek nevezett részét – ezt, ha jól értjük, főleg a rollerek kedvéért találták ki, de ide érthetjük a bicikliket is –, hanem a közlekedést úgy általában. Nagyon gyorsan érkeztek, nagyon népszerűek lettek, a helyzet pedig a közösségi kölcsönzős megoldások és a (hogy is mondjuk finoman, a helyi szabályokat mérsékelten ismerő, ráadásul nem mindig tiszta tudatállapotban furikázó) turistahordák találkozása miatt pedig konkrétan vadnyugati, vagy inkább vadkeleti. Szabályokból nincs sok, azok is főleg szájhagyomány útján terjednek, a többség meg magasról tesz rájuk és ott, akkor és úgy használja őket, ahol, amikor és ahogy kedve szottyan.

Így lehetséges az, hogy a forgalmasabb utakon néha egyszerre láthatunk rollert autók között, biciklisávon és járdán; és a vicc az, hogy egyik sem (feltétlenül) illegális, legfeljebb nem túl etikus/egészséges. A rollerezéstől természetesen senki kedvét nem szeretnénk elvenni, sőt, ez a cikk arról szól, hogy meghozzuk azt – ebben pedig nagyszerű partner tesztünk alanya, a LAMAX eRacer SC50 –, de azt talán nem ártott tisztázni, hogy az elektromos rollerek PR-ja nem éppen fényes. Aki tehát úgy dönt, így közlekedik, annak dupla felelőssége van: nem csak magára és utastársaira (biciklisták, gyalogosok, és persze a többi rolleres) kell vigyáznia, és a szeme sarkából lesni a felelőtlen kollégákat, hanem példát is kell mutatni és ezzel azt üzenni, hogy igenis lehet elegánsan és biztonságosan vezetni ezt a sokat vitatott eszközt.

Például azzal, hogy nem megyünk 60-nal – mert a LAMAX csúcsragadozójával ezt is megtehetjük.

Előraszaladtunk, tudjuk, de ezt muszáj volt tisztáznunk, és a sebességkérdésre még vissza is térünk párszor. Addig is haladjunk sorban.

Mi ez?

Ahogy már kiderülhetett, ez egy elektromos, azaz emberi rásegítés nélkül mozgó roller, azokból is a legerősebb és a legjobban felszerelt, legalábbis a cseh gyártó (akinek az akciókameráját is nagyon szerettük) szándéka szerint. A beszédes nevű eRacer a LAMAX legdrágább és – mindenféle értelemben – legsúlyosabb masinája a kategóriában: 25 kiló, 65 centi széles kormánnyal, 1000 wattos motorral és ennek megfelelő, hatalmas akkumulátorral – javarészt ennek köszönheti súlyát, és persze azt, hogy akár 70 kilométerre eljuttatja utasát egy feltöltéssel, legalábbis ezt ígéri a gyártó. Ez hétköznapi körülmények között, 90 kilós utassal inkább 50-60 kilométer, de ne vicceljünk már, egy elektromos rollertől ez is csodálatos teljesítmény!

Azt, hogy „emberi rásegítés nélkül”, annyiban pontosítanánk, hogy – ahogy az elektromos rollereknél megszokott – indulásnál lendületet kell venni, azaz 4-5 kilométeres sebességre gyorsulni, hogy egyáltalán elinduljon a motor. Macerásabb, de biztonságosabb így: azt jelenti, nem lehet csak úgy, véletlenül elindulni, ami azért is jó, mert ahogy az eRacer gyorsul, azt nem akarja akaratán kívül megtapasztalni senki. Ha azonban az ember felkészül rá, piszok jó érzés.

Az uniós szabványoknak megfelelően a roller legfeljebb 25 kilométer per órás sebességgel haladhat – ráadásul ezt is csak a harmadik, azaz a leggyorsabb fokozaton éri el –, ami városban tökéletesen elég, főleg, ha az ember a biciklisták közt halad. Maga a motor és az akkumulátor persze tud többet is, és a gyártó sem bírta ki, hogy ezt ne villantsa meg: az applikációban feloldhatjuk a korlátozást, és akár 60 kilométeres sebességre is gyorsulhatunk a rollerrel. Ez azonban nem csak illegális, hanem életveszélyes is:

rollerrel 50 felett esni, biztos halál, jobb esetben „megúszhatjuk” egy súlyos gerinc- vagy koponyasérüléssel, ne próbálkozzon vele senki!

A gyártó is csak egy kiskaput emlegetve meri ajánlani a funkciót: mint írják, ők is „belső teszteléssel” jutottak el a végsebességig, amelyet az átlagfelhasználó legfeljebb „magánutakon” próbálgathat. Nem szeretnénk indokolatlanul szigorúak és rendpártiak lenni, így maradjunk abban, hogy a tesztelés alatt nekünk bőven elég volt a 25-ös sebesség.

Mit is tud a LAMAX eRacer SC50?

Az, hogy mitől különleges az átlagos – és ennek felébe-harmadába kerülő – rollerekhez képest a Lamax eRacer, részben első ránézésre kiderül. Például:

Kényelmes. Az állófelület tágas és hosszú, bátran helyezgethetjük talpainkat, nem kell balett alapállásokba merevedve kibírni az utazást. Ráadásul ellátták minden létező lengéscsillapítóval: az első kerék teleszkópos – oldalanként állítható ellenállással –, hátul pedig egy rugós szerkezet gondoskodik arról, hogy a huppanókból minél kevesebbet érezzünk meg. A 10 inches, tehát eleve kényelmes kerekekre szerelt gumik ráadásul nem tömörek, hanem felfújhatóak, így még a keréknyomással is játszhatunk. Az nem derült ki, hogy belső gumisak, vagy defektjavító folyadékkal ellátott tubeless rendszerről van-e szó; az ár alapján gyanítjuk, hogy az utóbbiról. A széles kormánynak is hálásak vagyunk: a 65 centi azt jelenti, hogy precízen kanyarodhatunk, a roller nem akart „kikanyarodni” alólunk, és nem is éreztük úgy, mintha ficánkolna – ez gyakori a könnyű, kis kormánnyal ellátott modelleken. Az egyik irányba „ütközésig” fordul a kormány, a másikba csak egy bizonyos szögig, nagyjából 30 fokig, ám ez bőven elég volt a hirtelen manőverekhez is, sosem éreztük, hogy korlátozna.

Biztonságos. A neve – eRacer – ellenére stabilan tartja magát az úton és alattunk, egy pillanatra sem bizonytalankodott. Az elektromos rendszerrel kombinált hagyományos (elöl dob-, hátul mechanikus tárcsa-) fékek harapnak, de a roller még a legnagyobb fékezőerő hatására is tapadt az útra – itt nagyon jól jött a súlya. A lámpák nappali fényben is jól láthatók, az elülső mellett még két oldalra-lentre világító fényszóró is felkerült a roller testére, és a hátsó lámpa is tette a dolgát. Nagyon örültünk az automatikusan működő féklámpáknak, és stílusos bónusz a konfigurálható – és szerencsére kikapcsolható – RGB világítás, amely körkörösen teríti a színeket az úton. Ez inkább vagánykodásra jó, mint hogy biztonságot adna, de ködös időben emiatt is jól jöhet. A rollert egyébként le lehet zárni, sajnos csak az applikációval: ha ezt  funkciót bekapcsoljuk, „megfogja” a kerekeket és ha megmozdítják, nagyon hangosan visít. A kerekeket tényleg lezárja, azaz erőlködve sem lehet elhajtani vele. És 25 kilós súlyának hála elfutni sem nagyon.

Mit tud ezen kívül?

A kormányrúd két mozdulattal összehajtható, azaz a rollert elvileg fel is tehetjük tömegközlekedési eszközre, berakhatjuk csomagtartóba, kocsmaasztal mellé, vagy bárhova, de ne feledjük, hogy a járgány egyrészt így is több mint 60 centi magas (!), másrészt ettől nem lesz könnyebb, így tényleg csak azok próbálkozzanak ezzel, akiknek nem gond ekkora súly emelgetni.

A motor elvileg visszatölt az akkumulátorba, ha leejtőn gurulunk, vagy az elektromos féket használjuk (erről automatikusan gondoskodik a rendszer, azaz a vezetőnek nem kell féküzemmódot választani), de ettől ne várjunk csodát: inkább apróbetűs extra ez, mint valóban hasznos feature.

Valóban jól jön azonban az index – végre egy roller, ahol nem kell hadonászni, vagy egyszerűen megúszni a kanyarodásjelzést, azaz veszélybe sodorni magunkat –, és a duda is meggyőző. (Értsd: szívbaj!)

Négy sebességfokozat közül választhatunk: gyalogló mód – ez egy 6 kilométer per órás intelligens módon önszabályzó üzemmód – E, D és S. Ez utóbbi 15, 20 és 25 kilométeres végsebességet jelent. Fontos azonban – ha csak az appban át nem állítjuk –, hogy mindegyiken ugyanúgy gyorsul. Értsd: mint a veszedelem. Ezen a ponton ideje rátérnünk a következő – legfontosabb – kategóriára.

Milyen érzés vezetni a LAMAX SC50-et?

Ez a fentiekből már javarészt kiderülhetett, de azért összefoglaljuk külön is: „rollerszűz” kollégánk is hamar megszokta, a kezdeti félsz egy-két óra alatt elmúlt. Ez pedig nagy szó, ő ugyanis országúti bicikliről pattant át az eRacerre – úgy, hogy két Lime-os utat leszámítva még nem állt ilyen járművön –, a bicajos múlt pedig nem előny, hanem egyenesen hátrány tud lenni. A roller mindenre egészen másképp reagál, máshol van a súlypont, intenzívebben gyorsul és kell némi rutin a göröngyös terephez, márpedig a magyar utak nagy része ilyen.

Két hét tesztelés után is hálásak voltunk a robosztus, mindent kibíró felépítésnek – az anyaghasználattól az összeszerelésig biztosak voltunk benne, hogy ez a roller, amíg biztonságosan közlekedünk vele, mindent kibír –, és persze a mérnöki zsenialitásnak, amellyel ennyi erőt és ekkora sebességet belezsúfoltak egy ilyen kis testbe. Amely test rollerléptékkel ugyan kifejezetten vaskos, de az összhatás így is lenyűgöző.

Hol a csapda?

Sehol, de az eRacer sem tökéletes termék, akadnak hibái és hiányosságai is. Ez persze természetes; inkább az a meglepő, hogy ezek a hibák és hiányosságok furcsa döntésekből származnak, nem gyártási vagy formatervezési hibákból.

A legzavaróbb talán az, hogy egy funkciógomb felel szinte mindenért a rolleren. A be- és kikapcsológomb dupla, illetve tripla (!) megnyomásra vált a különböző funkciók és üzemmódok közt, ezt pedig menet közben nagyon könnyű eltéveszteni, főleg, ha göröngyös az út és még figyelni is kéne rá. Volt, hogy sebességváltás helyett a lámpát kapcsolgattuk ki-be, vagy a LED kijelzőjét állítgattuk, márpedig nagyon fontos lenne, hogy a végsebességek között gyorsan és könnyen válthassunk. Nehéz megérteni, miért nem volt hely az egyébként szellős kormányrúdon és panelen dedikált fizikai gomboknak.

Apropó: a LED-panel bár látványos és könnyen átlátható, fényereje sajnos nem az igazi, a napfényben néha alig látszik; nem segít a tükröződő bevonat sem. (És talán a polarizált napszemüveg sem tett jót az összképnek.) A főbb információkat azonban így is mindig leolvastuk, azaz sosem éreztük emiatt, hogy nem vagyunk biztonságban.

A LAMAX eRacerre a jól bevált hüvelykujjas „gázpedál” került, amely ráadásul kényelmes, stabil és elvileg precíz vezérlést tesz lehetővé. Azaz tenne: a motor ugyanis kis túlzással „kétbites”, azaz vagy maximális sebességre gyorsul, vagy áll. A pedált az alapállásától eltolva van ugyan egy pár milliméteres ív, amikor adagolható a teljesítmény, de ez tényleg csak egy pár foknyi fordulat, aztán jön a maximális teljesítmény. Nagyon örültünk volna, ha tényleg finomhangolható a végsebesség (és esetleg a gyorsulás), de az eRacer a legkisebb mozdulatra is „tökig nyomja” a gázt. A gyorsulási intenzitás szerencsére szabályozható az applikációban, de így sem teljes az összkép. Értsd:

fogadd el, hogy a LAMAX eRacerrel vagy 15, vagy 20, vagy 25 kilométerrel mész – köztes érték nincs nagyon.

Ez azonban, ha nem is szőrszálhasogatás, mégiscsak eltörpül amellett, hogy milyen meggyőző és komoly gép a LAMAX eRacer SC50. Főleg azoknak ajánljuk, akik már ültek rolleren és tudják, hogy komolyan veszik majd a „küldetést”: azaz majdnem minden nap használják. Ja, és nekik is csak úgy, hogy tudják: nem kell naponta a negyedik emeletre cipelniük lépcsőn fel-le. Kivéve, ha mazochisták, testépítők, vagy az iron manre készülnek éppen.