Van valami, amit talán nem tudsz az akciókamerákról, vagyis akkor biztosan nem tudsz, ha nem volt még a kezedben egy sem. Ez pedig a következő:

Szükséged van rá.

Tényleg nem szeretnénk rád tukmálni semmit, egyszerűen így gondoljuk. Egy tisztességes akciókamerára 2021-ben mindenkinek szüksége van, aki szeret kimozdulni otthonról és aktívan használja az internetet is. Ezek a pici, strapabíró és jó képminőséget produkáló eszközök ugyanis nagyszerű társként funkcionálnak az ember táskájában, zsebében, autóján, biciklijén, fején vagy siklóernyőjén. Helyet alig foglal, mindent kibír, nagyon sokszor jól jön – az ember nem is gondolná, mennyiszer –, és ami szintén nagyon fontos: olcsóak. Mindenféle lelkifurdalás nélkül írjuk tehát, hogy neked is szükséged van egyre.

Természetesen nem magától értetődő, hogy az akciókamerák strapabíróak, olcsóak és jó képminőséget produkálnak; ahogy mindenhol máshol, a piac ezen szegmenségben is könnyű belefutni a bóvlikba, főleg, hogy már három-négyezer forintért is kaphatóak. Csak azt állítjuk, hogy jelen tesztünk alanya, Lamax X9.1 megfelel ennek: úgy strapabíró és minőségi, hogy kifejezetten olcsó (legalábbis az etalon GoPro-készülékekhez képest mindenképpen), ráadásul funkciók, beállítások és kiegészítők tekintetében felveszi a harcot az egy-két kategóriával komolyabb gépekkel is. Hogy csinálja? Tényleg olyan jó, mint amilyennek papíron tűnik? Ha igen, miért csak 35 ezer forint? Hol van a csapda? Utánajártunk.

A Lamax X9.1 egy MicroSD-kártyával működő, 4K-s videót és fotót is rögzíteni képes, timelapse funkcióval és sok manuális beállítással rendelkező, víz- és mindenálló tokkal érkező, gyakorlatilag bárhova bárhogyan rögzíthető kicsi, könnyű akciókamera. Ha egyszerűen csak működik és kész (értsd: hozza, amit papíron ígér), akkor is az egyik legjobb ár/érték arányú termék a mezőnyben, ha pedig még hozzá is tesz a fentiekhez, akkor konkrétan kihagyhatatlan ajánlat. Az igazság szerencsére inkább az utóbbi, mint az előbbi. Lássuk, mik tetszettek és mik nem tetszettek a több napos tesztüzem után; ha a végére érünk, te is látod majd, neked találták-e ki.

Ami tetszett

Design

A Lamax X9.1 ránézésre és tapintásra is egyszerű, megbízható, sallangmentes; érezni, hogy nagyjából mindent kibír, amit felé dobnak. (Vagy ami felé őt dobjuk.) Gumírozott borítású az egész, szinte teljes hátsó felületét a kijelzőnek szentelték. Akkumulátora cserélhető (igaz, külön töltőt nem kapunk, nem is kell, a gépvázzal tölthetjük microUSB segítségével), portjai (USB, HMDI-micro) és microSD-kártyafoglalata fedetlen, ami nem akkora baj, úgysem vesszük gyakran ki a vízálló tokjából. Erre mindjárt visszatérünk. Képernyője nem érintésérzékeny, ami szintén nem baj: ebben az árkategóriában nem lett volna őszinte húzás a gyártó részéről (értsd: úgysem lett volna megbízható, jó minőségű), arról nem is beszélve, hogy összesen négy gomb kapott helyet a kamerán, kezelése tehát így is gyerekjáték.

Az M (menü) gomb hosszas nyomva tartásával kapcsolhatjuk ki-be, válthatunk a funkciók közt (videó, fotó, visszajátszás, menü), a record gombbal indíthatjuk és állíthatjuk meg a felvételt, az oldalsó fel-le gombok pedig a menüben kapnak szerepet. Utóbbiban a record az enter, a menü pedig az escape gombot helyettesíti. Szóval tényleg gyerekjáték: intuitív, elég egyszer megtanulni, onnantól képtelenség elrontani.

Funkciók

Ezeket elég felsorolni:

• 4K-s felvétel (30 képkocka/másodperccel, azaz fps-sel),
• 60 fps (1440p felbontáson),
• timelapse (legrövidebb ütemezése egy másodperc),
• HDR-hatás,
• látószögválasztás (a nagylátószögtől az enyhe tele állásig),
• slow motion,
• képstabilizálás,
• hangfelvétel,
• sorozatlövés,
• kézi ISO-, fehéregyensúly- és expozíciókompenzáció-beállítás,
• választható videoformátum.

Ezek mind működnek, némelyik példásan, némelyik éppen csak hogy a kötelezőt hozva. A 4K nem csalás, láthatóan nem felskálázott videóval szúrja ki a szemünket, tényleg alkalmas a felbontásra a szenzor (amely egyébként 12 megapixeles fotót is rögzít). Mindezt meggyőző .mp4 formátumban, éppen megfelelő tömörítéssel, de választhatunk H.265-ös kodeket is. Mindent visszanézhetünk a kamera kijelzőjén, vagy közvetlenül a tévénken, HDMI-kábel segítségével. Természetesen vannak árnyoldalai az eszköznek, illetve kisebb-nagyobb kompromisszumokkal hozza a papírformát, ezekről a „nem tetszett” részben lesz szó; most maradjunk annyiban, hogy megfelelő teljesítményt nyújtott, élvezet volt használni és egy pillanatot sem bántunk volna meg, ha 35 ezer forintot ráköltöttünk volna.

Time lapse videó 2 másodperces közökkel, Józsefvárostól Budafokig

Felszereltség

Nagyon fontos, hogy a Lamax X9.1 csupaszon nem vízálló; szerencsére kapunk egy tokot, amely erről gondoskodik, és amelyre minden létező csatlakozót felszerelhetünk – ezek is a csomag részei. A tok természetesen gombokkal ellátott, azaz nem kell ki-be helyezgetnünk a kamerát, ha vezérelni szeretnénk, igaz, a gombok csupaszok, nem jelöli rajtuk a gyártó, melyik miért felel. Ez nem akkora baj: mint írtuk, gyorsan megtanulható a kezelés, így egy-két alkalom után nem is hiányoztak a jelölések. Tényleg csak a töltés és az adatátvitel miatt kellett néha kivennünk a kamerát.

A rögzítőkre sem lehet panasz, annyira, hogy egy részükről ránézésre meg sem tudtuk mondani, mire jók. Az biztos, hogy

nem létezik olyan, az utóbbi kétszáz évben feltalált eszköz, amire a Lamax X9.1-et ne lehetne rácsavarni vagy ráragasztani.

Autó? Csekk. Bicikli? Csekk. Szörfdeszka? Csekk. Kutya, macska? Hát, ehhez kellhet némi buhera, de megoldható.

Az pedig csak hab a tortán, hogy pótalkatrészeket is csomagoltak, például ablakot és zárófedelet a vízálló tokra. Kapunk hordtáskát, ezernyi csatlakozó papucsot, könyököt, öntapadó felületet, és a legjobb, hogy egy óraként a karra rögzíthető távírányítót is, amellyel akár bázisugrás közben is vezérelhetjük a kamerát. Azaz csupa olyan kiegészítőt mellékelt a gyártó, amelyek egy profibb eszközhöz, például egy GoPro-hoz csak súlyos pluszpénzek árán szerezhetők be, persze úgy, hogy az alapkészülék is jóval drágább, mint a teljes Lamax-csomag.

Üzemidő

A mi példányunk negyven percig rögzített 4K-ban úgy, hogy a töltöttség kétharmada megmaradt. A gyártó másfél óra folyamatos rögzítést ígér egy töltéssel; a valós eredmény ennél is jobb, azaz hatalmas pirospont a Lamaxnak a megbízhatóságért.

Ami nem tetszett

Képminőség

Egy percig sem gondoltuk, hogy Netflix-dokumentumfilmet forgathatnánk a kamerával, vagy akár csak felvehetjük a versenyt egy GoPro szintjével; nem is vehettük. Hangúlyozzuk: a képminőség ezért az árért és ennyi funkcióval a háta mögött teljesen adekvát. Talán mégiscsak vártunk egy kis csodát, vagy legalább azt, hogy lepjen meg a gyártó, de nem így lett; egyszerűen csak hozta a papírformát. A színek viszonylag pontosak, a kontraszt azonban nem éppen meggyőző, a kép még nappali fények mellett is kissé fakó maradt.

4K-ban rögzített, utólag Full HD-re konvertált videó, kikapcsolt rázkódáscsökkentéssel, nagylátószöggel, automata üzemmódban

Talán még jobb is a helyzet a HDR kikapcsolása után; ez egyébként sem igazi HDR, egyszerűen megpróbálja előcsalogatni a részleteket az árnyékokból és „visszanyomni” a csúcsfényeket. Ez egészen addig működik, amíg be nem sötétedik, ekkor a kép annyira zajos lesz, hogy egy ponton elkezd szétesni. A Lamax kamerája tehát nappali eszköz, éjszakai felvételekhez mérsékelten és komoly fenntartásokkal ajánljuk. Sem a szenzor dinamikája, sem az utólagos szoftveres zajszűrés (vagy sokszor annak hiánya) nem képes elbánni ezzel a gyengeséggel. Ezt egyébként nem bántuk.

Találkozunk a kontrasztos részek lila-zöld elszíneződésével (kromatikus aberráció) és komoly hordótorzítással is; ez a kamera bizony nem az egyenes vonalak barátja. Meg kell barátkoznunk vele, hogy még nem nagylátószög üzemmódban is torzít majd. Ez egyébként bizonyos videóknak még jól is állt, a Józsefvárostól Budafokig rögzített timelapse videónk például így is nagyon látványos lett, szóval ez sem akkora érvágás. Építészeti fotográfiákat pedig úgysem ezzel készítünk majd.

A 24 fps hiánya

Ezt viszont nagyon sajnáljuk: csak 30, 60, vagy (720p esetén) 120 képkocka/másodperccel rögzít. Azaz hiányzik a filmekben és a (profi) YouTube-videókban használt, a legtöbb tévé által is támogatott 24 fps-es moziüzemmód. Persze átkonvertálhatjuk erre videóinkat, de a 30 fps-esek vagy enyhén lassítva mennek majd, vagy durván szaggatnak, és a 60 fps formátumúak sem ússzák meg sérülés nélkül a műveletet.

Rázkódáscsökkentés

Ez egyébként szépen működik, hála az optikai felfüggesztés és a szoftveres rásegítés kombinációjának… Egészen addig, amíg göröngyös úton nem kezdünk vele biciklizni. Ekkor bizony itt-ott látványosan feladja a rendszer, a stabilizált képrészek furcsán, „zselésen” mozognak és néha mintha ugrálna a kép. Ez sokkal kevésbé zavaró, mint amilyen súlyosnak így, leírva tűnik, de mégis említést érdemel. Stabilizált üzemmódban egyébként nem forgathatunk nagylátószöggel, csak az eggyel szűkebb képkivágás működik, és a képarány is átvált 16:9-ből keskenyebbe. (Ha jól láttuk, 4:3-asba.)

Full HD 60 fps, közepes látószög, bekapcsolt rázkódáscsökkentés

Kártyaparák

Az biztosan a cikkíró hibája, hogy túl régi és lassú microSD-kártyát helyezett a gépbe, már csak azért is, mert a gyártó sajnos nem mellékelt ilyet, és a kamera belső memóriája médiarögzítésre alkalmatlan. Arra viszont felhívják a figyelmünket, Csak minimum Class 10 UHS-I U1 gyorsasági indexű (mint például ez a termék), minőségi Micro SDHC és SDXC kártyákat használjunk, különben a kamera még Full HD felbontáson sem biztos, hogy tartani tudja az iramot, a végeredmény: kihagyott fél másodpercek, akadozás az egyébként kifogástalan minőségű videóban. (Sajnos a készülék nem figyelmeztet, ha ez a helyzet.) A kártya kicserélése után minden úgy működött, ahogy működnie kellett.

A fenti apróságok – mert ezek a készülék árát tekintve mind azok: apróságok – dacára csodálatos eszköz a Lamax X9.1 (itt találod), amelynek a profibb készülékek előtt sem kell szégyenkeznie. GoPro-gyilkosnak biztos nem neveznénk, de sokkal megfizethetőbb és vállalható kompromisszumokkal használható alternatívának mindenképpen.