LG Ergo 27QN880 teszt – járt nálunk egy monitor és beleszerettünk… az állványába –

Mit gondoljon az ember, ha egy monitorgyártó nem a képminőséggel, a felbontással, a színhűséggel, a képfrissítéssel, vagy az extra szolgáltatásokkal reklámozza a termékét, hanem egy monitorállvánnyal? Első körben természetesen gyanakszunk: ha egy monitor tulajdonsága nem a kijelzőn vagy az azt körbe ölelő testen található, hanem az alatta/mögötte lévő állványon, ott valami nincs rendben, nem? Igen ám, csakhogy ez a bizonyos gyártó a világ legnagyobbja és – ár/érték arányban – legjobbja, az LG, ők pedig az utóbbi tíz évben rossz monitort nem dobtak piacra, legfeljebb pár olyat, ami pont azt hozta, amit papíron ígért. (És még nagyon sok olyat, ami messze túlteljesítette az elvárásokat.) A nagy kérdés tehát az: létezik az az állvány, amiért érdemes megvenni egy monitort?

A koreai vállalat tavaly bejelentette és piacra is dobta Ergo termékcsaládját, amely jelenleg öt monitort jelent. Egy ultrawide, egy nagyon gyors válaszidejű gaming és három produkciós/irodai modellt: két UHD felbontásút (31,5 és 27 collos képátlóval) és egy szerényebb QHD, azaz 1440p felbontásút. Nálunk az utóbbi 27 collos belépőmodell járt, polgári nevén: LG Ergo 27QN880. Alaposan megizzasztottuk tehát, azt kutatva, hogy mit tud, kell-e bármilyen kompromisszumot kötnünk a megszokott minőséghez képest, és főleg: tényleg annyira menő az állvány? Haladjunk sorban: technikai jellemzők szerint.

LG Ergo állvány

Csomagolás, összeszerelés

Bár elsőre tekintélyt parancsolónak tűnhet a kiszerelés, főleg az egy darabban szállított, méretes állvány, ez ne tévesszen meg senkit: ilyen gyorsan és magától értetődően mi még monitort nem szereltünk össze. Semmilyen eszköz sem kell hozzá, minden alkatrészről azonnal egyértelmű, hova való, a mellékelt használati utasításra sem volt szükség: két perccel a kartondoboz felboncolása után már az asztalunkhoz rögzítve állt a kijelző, várva, hogy bekapcsoljuk. Az állványt és az egyszerű összeszerelés további jelentőségét később tárgyaljuk, most elég annyi: az első benyomás lenyűgöző.

Adatátvitel

Bár 2021-ben, amikor is a monitorok piacán is egyre inkább a 4K a sztenderd, sokak számára kevésnek tűnhet a QHD, azaz a 2560×1440 pixeles felbontás. A mi megfejtésünk a következő: nem, egyáltalán nem az, ehhez a képátlóhoz ez a tökéletes felbontás. A pixelsűrűség megfelelő, a pixeleket csak közelről nézve tudtuk megkülönböztetni, ha tehát nem grafikusként vagy fotósként dolgozunk (nekik tényleg szükségük van a tökéletes részletgazdagságra), biztosan elegendő lesz a 27QN880. Ráadásul a kompromisszum előnyökkel is jár, például azzal, hogy nem kell drága és nagy sávszélességű kábeleket vadásznunk, a gyártó által mellékelt HDMI- és DisplayPort-kábel tökéletesen megfelel a 75 herztes képfrissítéshez. Használhatjuk USB-C összeköttetéssel is, azaz egy kábelen küldhetjük a hangot és a képet úgy, hogy még tölti is a monitor a hozzá csatlakoztatott laptopot. Igaz, csak 60 wattot küld a kábelen, azaz vagy lassan tölti a laptokopat, vagy sehogy, ha közben dolgoztatjuk a processzorukat és videokártyájukat, még merülhetnek is.

LG Ergo csatlakozás

Képminőség

Aki már ült LG-monitor előtt az utóbbi években, azoknak a képminőségről elég annyi: a szokásos. Aki nem ült, annak kifejtjük: ez a „szokásos” az LG esetében annyit tesz, a lehető legjobb. A színhűség, szaturáció, kontraszt a dobozból kivéve, „normal” módban is bőven megfelelő, természetesen finomhangolásra mindig van lehetőség. Az üzemmódok funkciója magától értetődő és adekvát, az olvasást könnyítő színegyensúlytól a filmekre és játékokra optimalizált gyári presetekig bőven van választék, utóbbit még műfajokra is bontották: első nézetű lövöldözős és valós idejű stratégiai játékokra hangolt előbeállítást is találunk. Őszintén szólva a különbség szabad szemmel elhanyagolható.

Ha már őszinteség: a legtöbb presetet feleslegesnek éreztük, egy jól hangolt, a felhasználóra szabott beállítás minden téren megállta a helyét, bármire is használtuk a monitort. Ez persze nem negatívum, sőt, az LG mérnökeit és gyártási technológiáját dicséri. Sajnáltuk, hogy nem találtuk a gyárilag színhelyesre kalibált sRGB üzemmódot, a monitor 150 ezer forint feletti árát tekintve ez azért beleférhetett volna. Az IPS panel kontrasztja átlagos: 1000:1-hez, azaz a színek tökéletesek (az sRGB palettát 99 százalékban lefedi, ennél több tényleg legfeljebb nyomdai előkészítés során kell), a mozgást hűen, pontosan adja vissza és a válaszideje is bőven elég a gamereknek, semmiféle késleltetést nem tapasztaltunk, igaz, nem vagyunk kompetitív esport-huszárok. (Ha azok lennénk, eleve nem ezt a monitort választanánk.) Az IPS fő hátránya, a „beszivárgó” háttérvilágítás és a nem éppen meggyőző feketeszint itt is érvényesül, de az összkép homogén, a világítás szépen oszlik, a sarkokban csak is csak egészen kis mértékben fényesedik a kép a közepéhez képest, azaz ez főleg sötét szobában, sötét képek megjelenítésénél lehet egy kicsit zavaró.

HDR, változó képfrissítés

Mindkettőre ugyanazt mondhatjuk: van is, meg nincs is. Azaz hivatalosan jelen van mindkettő, de egyiktől sem érdemes csodát várni, NVidia-kártyásoknak pedig inkább semmit sem érdemes, főleg, ha a változó képfrissítésről van szó. A monitor hivatalosan FreeSync-kompatibilis, azaz AMD-videokártyákkal képes a játékok változó másodpercenkénti képkockaszámához igazodni a saját képfrissítésével (természetesen a gyári 75 Hz-ig). Ez általában azt jelenti, hogy képes ugyanerre az NVidia G Sync technológiájával, de erre a monitorra ez sajnos nem igaz: RTX-kártyára kötve, a legújabb driverekkel sem sikerült előcsalogatni a funkciót a menüből. Ez nem akkora érvágás, hiszen eleve nem gamer monitorról van szó, de azért szép lett volna elbúcsúzni a szaggatástól vagy a VSync miatti sebességvesztéstől.

LG Ergo monitor teszt

Hivatalosan képes HDR üzemmódra, és valóban át is váltott, amikor kértük rá, ám ettől se várjunk látványos eredményeket, tekintve, hogy így sem lépi túl a gyárilag biztosított 350 nites fényerőt a kijelző. Azaz még a legkevésbé fényerős minősítést, a Vesa HDR 400-as pecsétet sem kapta meg a monitor. HDR módba váltva a színek kissé élénkebbek és a csúcsfények erőteljesebben érvényesülnek, de ezt csak ki-be kapcsolva vettük észre, egyébként nem hiányozna, ha nem lenne. A HDR ebben a formában inkább marketingfogás, mint valóban hasznos és látványos funkció.

Word, Photoshop, Doom

Az LG Ergo 27QN880 monitoron mindhárom nagyszerű élmény volt. Irodai munkára tökéletes választás, grafikára, fotós utómunkákra, videoszerkesztésre pedig majdnem tökéletes: ezek azok a feladatok, amelyekhez már nem ártana egy kicsivel nagyobb felbontás és képméret, de ha ezt elengedik, a profik is elégedettek lesznek. Igaz, az alapos kalibrálás elengedhetetlen, de ha ez megvan, minden színt, árnyalatot, átmenetet, vonalat és görbét úgy ad vissza, mint a profi nyomatokon. Vagy mondjuk a valóságban. A Doom Eternal külön kellemes meglepetés volt: itt jött ki a gyors képfrissítés és a minimális válaszidő. A játékban hangsúlyos vörös színek minden árnyalata tökéletesen kivehető volt, az akció gyors, akadásmentes, mozgási elmosódásról szó sem volt (ehhez egyébként a közepes Overdrive beállítást ajánljuk, a legerősebb kissé zavaró szellemképet ad), a 75 képkocka/másodperces sebességet pedig még magas beállításokon is könnyen elértük ezen a felbontáson, tehát a változó képfrissítés sem hiányzott. Itt mutatta meg magát a montitorba épített hangfalpár is: bár 5 wattos teljesítményét látva nem voltak magas elvárásaink, a hangzás egészen tiszta és kiegyensúlyozott volt. A tisztességes hangrendszert nem ússzuk meg, azaz ezzel hosszú távra ne tervezzünk, de azért jó tudni, hogy létezik és számíthatunk rá.

Ergo állványrendszer

Most vagyunk bajban. Nem azért, mert bármi bajunk van vele. Ellenkezőleg:

Az LG Ergo állványa fantasztikus, messze a legjobb, amit asztalra erősíthető megoldásként valaha láttunk.

Azért vagyunk bajban, mert nehéz szavakba önteni, milyen élvezetes és magától értetődő a használata, úgyhogy a cikk ezen fejezete sokkal rövidebb lesz, mint szeretnénk.

A vaskos, de nem nehézkes és kifejezetten elegáns, a kábelek elvezetését is biztosító cső egy minden irányba mozgatható karrendszerben, majd egy forgatható, a monitor hátoldalába egy mozdulattal csatlakoztatható lapban végződik. A csatlakozás csavarok nélkül is stabil, egy pillanatig sem éreztük, hogy kijelzőnk veszélyben lenne. Nem VESA-szabvány, hanem az LG saját rendszere ez, falra, más állványra a gyári kiegészítő becsavarozásával rögzíthetjük. A mi tippünk az, hogy ezt felejtsük is el, az ERGO rendszer túl jó ahhoz, hogy ne használjuk.

Az asztallaphoz pár mozdulattal rögzíthetjük, innentől kezdve pedig szabad a pálya – szó szerint. A monitor nagyon lazán, akár egy-egy ujjal mozgatható és minden irányba szabadon állítható. Egy mozdulattal közel húzhatjuk vagy az állványcsövig tolhatjuk, sima, akadozásmentes a magasság állítása, és persze vertikális állásba is forgathatjuk, ha ahhoz van kedvünk. 25 fokos szögben dönthetjük előre-hátra a kijelzőt; nehéz elképzelni, hogy erre valaha szükségünk legyen, de ki tudja, mit hoz még az élet. Ha megvan a megfelelő pozíció, nem kell rögzítenünk, a monitor egyszerűen a helyén marad és kész. Nem leng, nem rezeg, teljesen stabil már-már érthetetlen is, hogy hogyan marad ilyen magabiztosan a helyén, miközben nagyon könnyű mozgatni. Tényleg csak arra kell figyelni, hogy az asztalunk a lehető legstabilabb legyen. Vagyis asztalok: az LG megoldása ugyanis lehetőséget ad arra, hogy akár napi szinten áttelepítsük a monitort a lakás vagy iroda bármely más pontjára, ha éppen ott van rá szükség.

Arról nem is beszélve, hogy minimalista, már-már skandináv stílust kölcsönöz az egész asztalunknak ez az egyszerű megoldás. E sorok írója a falra rögzített monitorállványokra esküdött egész életében, és az Ergo rendszer az első, amely megrengette a hitét. Magunk sem hisszük, de a cikk elején feltett kérdésre igen a válasz: tényleg érdemes megvenni az LG monitorát pusztán azért, mert olyan állványrendszert adnak hozzá, amilyet. Hát még úgy, hogy maga a monitor is nagyszerű. A terméket itt találod!

124230cookie-checkLG Ergo 27QN880 teszt – járt nálunk egy monitor és beleszerettünk… az állványába –