Marvel’s Avengers: az unalom a legnagyobb ellenség

Szeptember 4-én jelent meg PC-re, PS4-re és Xbox One-ra a Marvel’s Avengers, amiben a Bosszúállókat irányítva harcolhatunk a világot fenyegető rosszfiúkkal. Legalább két tucat órát töltöttünk a játékkal, és felemás érzésekkel álltunk fel a kontroller melől. Voltak olyan részek, amiket szó szerint imádtunk, de a Square Enix fejlesztésének akadnak olyan aspektusai is, amik meglepően gyengére sikeredtek.

Ha valaki esetleg nem követte a Marvel’s Avengers sorsát a bejelentés óta, annak azt kell gyorsan tudnia, hogy a játéknak nincs köze a Marvel filmes univerzumához. Bár a szereplőgárda (Amerika Kapitány, Vasember, Hulk, Fekete Özvegy, Thor) javarészt megegyezik a mozgóképen megismert karakterekkel, de egy olyan teljesen független sztorit kapunk, amit még képregényben sem olvashattak a rajongók.

A történet szerint a Bosszúállók már egy jól ismert és összeszokott csapat, akik San Franciscóban épp a róluk elnevezett napot ünneplik, mikor robbanások rázzák meg a Golden Gate hidat. A szuperhősök a helyszínre sietnek, de gyorsan kiderül, hogy csak elcsalták őket az új repülő anyahajójukról. A Chimera névre keresztelt helicarrier egy robbanás következtében Amerika Kapitánnyal a fedélzetén az öbölbe zuhan, ráadásul a katasztrófa számos ártatlan civil életét követeli. A közvélemény a tragédiáért a Bosszúállókat teszi felelőssé, akik nem sokkal később fel is oszlanak…

A sztori jó, a játékmenet már nem annyira

Bár a játék címe Marvel’s Avengers, sokkal találóbb lenne a Ms. Marvel és a Bosszúállók, hiszen a sztorimód központi figurája Kamala Khan, a képregények Ms. Marvelként ismert, tinédszer korú szuperhőse. A Bosszúállók-rajongó lányt a történet legelején megismerjük és irányíthatjuk, majd amikor öt évet ugrunk előre az időben, már a katasztrófa során szerzett szuperképességeit kihasználva játszhatunk vele. A fél évtized a program világában nem múlik el nyomtalanul: a Stark vállalat és a S.H.I.E.L.D. helyét átvévő AIM nevű cég uralkodik mindenhol, és üldözik a különleges képességekkel „megáldott” embereket. A 12-14 órára rúgó sztori dióhéjban pedig arról szól, hogy Kalama újra összehozza a szétszéledt hősöket, és együttesen csapnak szét a M.O.D.O.K. vezette rosszfiúk között.

A történet alapvetően jól megírt és szórakoztató, akadnak benne fordulatok, a karakterek közti interakciók kiválóan működnek, a szinkron tökéletesre sikerült, és a Marvel’s Avengers ezen része a nyilvánvaló hiányoságok ellenére is játszatja magát. Természetesen nemcsak Kamala irányítható, megkapjuk Hulkot, Vasembert, Fekete Özvegyet és Thort is, és bár akadnak olyan részek, ahol a program határozza meg, hogy kivel kell akcióznunk, a küldetések jelentős részében mi dönthetjük el, hogy kit akarunk irányítani, sőt – ha nem a becsatlakozó barátainkkal játszunk – azt is, hogy kik kísérjenek minket. A hősök mind egyedi képességekkel és mozdulatokkal rendelkeznek, és mindenki elképesztően részletes képességfák segítségével fejleszthető egyre ügyesebbre.

A szuperhőseink a teljesített küldetések során szintet lépnek, tapasztalati pontot gyűjtenek, amik aztán a különböző alap és kiemelt támadások fejlesztésére költhetők, illetve a pályákon mindenféle felszerelés, lelet és nyersanyag szedhető össze. Minden karakterre négy különböző típusú kiegészítő és három lelet pakolható fel, és ezek turbózhatók tovább a nyersanyagokból. Minél jobb a felszerelés, annál magasabb a szereplők Power szintje, ami hatással van arra, hogy mennyire vagyunk hatékonyak és szívósak – a különböző tárgyak ráadásul mindenféle bónuszt biztosíthatnak a viselőik számára. A maximálisan elérhető Power szint 150, aminek az eléréséhez rengeteg cuccot kell gyűjteni, és lényegében ez adja a történet befejezése után megnyíló játékrész lényegét.

A sztorimód ennek megfelelően csak bemelegítés, de már itt tetten érhető a Marvel’s Avengers legnagyobb hibája: hiába kapunk szórakoztató történetet és elfogadható fejlődési rendszert, maga a játékmenet borzasztóan egysíkú, mind a küldetések felépítését, mind a környezetet illetően.

Bár a történet szerint bejárjuk az egész világot, lényegében csak három különböző területtípus létezik: város, erdő, sziklás kanyonok. Néhány kivételtől eltekintve ezek ismétlődnek a teljes történet során, annyi különbséggel, hogy olykor havas a táj, néha pedig tűz pusztít. Ennél is rosszabb, hogy az egyes helyszíneken fellelhető bázisok szintén sablonszerűek, mindenhol ugyanazokat az épületeket és épületbelsőket találjuk, amiket 3-4 óra játékot követően már kívülről ismerünk.

És ez a helyzet a küldetésekkel is: két-három üdítő kivételtől eltekintve a játék ledob minket egy nagyobb terepre, ahol ellenfeleket kell leverni, vannak opcionális feladatok (ládák megtalálása, túszok kiszabadítása), majd a fő misszó a föld alá küldi a csapatot, ahol ugyanazt a 8-10 ellenféltípust püföljük, mint a korábbi feladatok során, annyi változatossággal, hogy idővel ők is egyre erősebbek lesznek, és mi is egyre fifikásabb hősökkel érkezünk a harcba. A valódi változatosság nélküli pofozkodás az eltérő hősök és képességek ellenére is rendkívül monoton, és a helyzeten az sem javít, hogy folyton csak arctalan robotok és katonák állják az utunkat. A több évtizede létező Bosszúállóknak rengeteg ikonikus ellenfele akad, de közülük a játék sztorijába összesen hármat sikerült beemelni, ebből kettő szerepeltetése nyúlfarknyi, mondhatni jelentéktelen, a főellenfének nevezhető kihívások jelentős részét nagyobb robotok és repülők (!!!) jelentik.

Ne hagyd abba!

Mint említettük, a sztorimód csak a kezdet: a történet végére összesen hat hős nyílik meg, akik attól függően, hogy hány küldetésnél választottuk őket, valahol 10-17-es szint között mozognak, 10 és 30 közötti Power szinttel. Minden hősnél az 50. szint és a 150-es Power a maximum, és a Marvel’s Avengers lényege, hogy amolyan élő szolgáltatásként lehetőséget biztosít, hogy a kampányt letudva tovább játszhassunk, kimaxolva a hősöket, megnyitva a hozzájuk tartozó emote-okat, karakterfejléceket és különleges hacukákat. A jövőben ráadásul érkeznek az új karakterek (Sólyomszem, Kate Bishop, PS4-en Pókember, Fekete Párduc stb.), mini sztorikkal, újabb küldetésekkel, újabb szintezéssel, ruhákkal és egyebekkel – szóval értitek.

A fejlesztők terve az, hogy a sztori után még hónapokig nyüstöljük a programot, fejleszzük a hősöket, gyűjtsük a cuccokat – vagy vegyük meg őket pénzért. A játék utóbbi része szerencsére nem agresszív, egyetlen fillér elköltése nélkül, a játékban szerezhető valutákkal, és a különböző (napi, heti, a frakciókhoz és az egyes hősökhöz köthető) kihívások teljesítésével egész gyorsan szerezhetők új kozmetikai tartalmak, szóval a motivációs rész még működik is.

Ami nem igazán működik, az a játékmenet, a már ismertetett okokból. A ránk váró küldetések ugyanolyan egysíkúak, mint a sztorinál: a fejlesztők lényegében azt várják tőlünk, hogy fél tucat helyszínt járjuk be újra és újra, százával ütve le az ugyanolyan ellenfeleket, órákon, napokon, heteken keresztül. Ahogy a történet, a játék ezen része is játszható pajtásokkal (vagy idegenekkel) közösen, ami az első pár órában, maximum négyen, különböző karaktereket irányítva, összedolgozva még egész mókás, de a tizedik ugyanolyan bázis után már a társaság sem képes ellensúlyozni a játék ürességet és ötlettelenséget.

Probléma továbbá az is, hogy az extra skinek hiába nyithatók meg kitartással, a Marvel’s Avengers ezen része is rendkívül sivár. Emlékezzünk csak, hogy a 2018-as Marvel’s Spider-Manben milyen király pókszerkók voltak megszerezhetők. Ennek itt nyoma sincs. Elég csak Vasemberre gondolni, akinek rengeteg ikonikus páncélja van a képregényekben. A játékban viszont alig akad olyan, ami a legendás sztorikból lenne ismerős. Sehol egy Silver Centurion, egy Mark I, egy Mark III, egy Extremis, egy Excalibur vagy egy Sentient Armor. Kész röhej, hogy a megnyitható páncélok között akad jó pár olyan, ami annyiban különbözik a már megnyitott verzióktól, hogy más a színe. És ez igaz a többi hősre is.

Hogyan tovább hőseim?

A hibái ellenére a Marvel’s Avengers kampánya abszolút élvezhető, főleg, ha akadnak olyan cimborák, akik csatlakoznak mellénk a kooperatív játékmenetet kínáló pályákon. A sztorit lezárva szintén el lehet szórakozni az egyedül vagy többedmagunkkal játszható, egyre nehezedő küldetésekkel, azt viszont jelent pillanatban nagyon nehéz elképzelni, hogy a jelenlegi tartalom hosszú hetekre képes legyen lekötni a játékosokat. Ehhez az új hacukák, az új emote-ok, új rajzok, de még az új hősök is kevesek lesznek.

Utóbbiak esetében a fejlesztések egy része ráadásul csak akkor lesz elérhető, ha kiváltjuk a megnyitásukhoz nélkülözhetetlen battle passt. Ennek költsége új karakterenként 1000 kredit (az egyik játékban szerezhető valuta), amit csak nagyon hosszú órák alatt lehet összegyűjteni, illetve dönthetünk úgy, hogy a kihívások teljesítése helyett elköltünk erre 10 dollárért, azaz nagyjából 3000 forintot.

A Square Enix játékában van potenciál, a rendszer ügyesen van felépítve, a Marvel szuperhősök világa vonzó, de ha a fejlesztők a közeljövőben nem állnak elő új helyszínekkel, ellenfelekkel, küldetéstípusokkal és feladatokkal, akkor a Bosszúállók sorsa meg van pecsételve. És nem egy őrülten gonosz szuperbűnöző fog végezni velük, hanem az unalom.