P. L. Travers, azaz Helen Lyndon Goff csodálatos karaktere idén karácsonykor visszatér. Ráadásul a mozikba! A megfelelő hangolódás kedvéért újra megnéztük a “klasszikus”, Julie Andrews verziót, valamint az írónő és a Walt Disney közötti, megfilmesítéssel kapcsolatos huza-vonáról és a valóságban lezajlott gyerekkori traumákról szóló filmet. Két kiváló alkotás és egy nagy reményekkel várt harmadik! Nem csak gyerekeseknek!

1964, az év, amikor Mary Poppins megérkezett Hollywoodba…

Bár Travers már 1934-ben papírra vetette első, a világ legjobb baby sitteréről szóló kötetét, sőt, a kiadvány gyorsan hatalmas sikereket ért el, a világhírnév nyilván a Walt Disney mozi kapcsán jött meg. Ha valaki nem ismerné az eredeti, könyvben megírt hátteret, jöjjön egy rövid összefoglaló:

A történet főhőse a varázslatos Mary Poppins, aki Londonban, a Cseresznyefa utcában a Banks család nevelőnöjének áll. Mary Poppins a szél hátán érkezik, és saját bevallása szerint akkor távozik, ha a szél megfordul. Banks-ék gyermekei Jane és Michael, valamint a kicsi ikrek, John és Barbara. Mary Poppins átveszi a teljes irányítást, varázslatos képességeit azonban soha nem ismeri el. Sőt, ha szóba kerül egy-egy furcsa kalandjuk, sértődést színlel.

    A filmben felbukkanó karakter a könyvekhez képest lágyabb figura, de hát amerikai interpretációtól ugye mit várjon az ember. Szerencsére a vászonra vitt történetben azért megmaradt némi travers-i, bár tény, az animációs betétekkel és persze  musical elemekkel pont annyira lett Walt Disney produkció, amennyire az a sikerhez elengedhetetlen volt. El is hozott 5 Oscar-t a mozi, emellett a Golden Globe-on és még a Grammy gálán is aratott a film. A mai napig elképesztően szeretetre méltó Julie Andrews legjobb női főszereplő kategóriában mindkét rangos amerikai szobrocskát besöpörte. De ami még fontosabb, jó eséllyel utat nyitott a gyerek és a felnőttek szíve között. A mozi és a később színpadra is vitt musical slágerei mai napig szívbemarkolóak, elég csak a „Feed the bird” című dalra gondolni és az ember jó eséllyel elsírja magát…  

Báj és szigor lenne a siker titka?

A meglehetősen határozott nevelési elveket valló “nanny” a mai korban ismét ikon lehetne. A mai szülők ugyanis képtelenek nemet mondani a gyerekeiknek, és ami még rosszabb, nem jut idejük a nevelésre, a szeretet valódi, értékes kimutatására. Bár Poppins távolságot tart a Banks gyerekekkel, érezni, hogy minden porcikájával rájuk figyel, vagyis megadja nekik azt a törődést, amit az elfoglalt szülők nem tudnak. A kezdetben megfékezhetetlennek tűnő kicsik gyorsan “gatyába rázódnak”. Ami a legszebb, mindezt a bébicsősz összesen két trükkel éri el:

  • szabályokat állít fel

  • folyamatosan leköti a gyerekek fantáziáját, a koruknak megfelelő mesét, kalandot biztosít számukra

  E sorok szerzője maga is vigyázott mások gyerekeire. A feladat érdekes, mert a kötődés, még ha zabálni való gyerekről van szó, más, mint a szülő esetén. A kicsik kóstolgatnak, puhatolják, mik a határok ezzel a “fura idegennel”. Az egyetlen megoldás a hiszti, a károkozás megfékezésére az alternatíva felkínálása. Nem, nem dobjuk le a nagyi vázáját az emeletről, de mit szólnál, ha építenénk egy tornyot párnából, ahonnan a plüssöket lerepíthetnénk a földre… Bár a vásznon úgy fest, Mary Poppins varázserővel bír, a történet lényege a gyermeki fogékonyság, a képzelőerő meglovagolása. Na de miért van ehhez szükség egy idegenre…?

A valódi “Banks úr”

A 2013-ban bemutatott Banks úr megmentése című mozi erre is megadja a választ. A szerzőnő családi háttere ha nem is tragikus, de pont elegendő terhet rak egy gyermek lelkére. A szeretetre méltó, nagy mesélő apa figurája, a képzeletbeli történetek, a varázslatos karakterek világa találkozik a rideg valósággal, a munkanélküliséggel, alkoholizmussal és végül az elmúlással.  Talán nem véletlen, hogy a valóságos és a Mary Poppins könyvekben felbukkanó apafigura is bankban dolgozik.   A Banks úr megmentésében párhuzamosan bomlik ki a Mary Poppins megfilmesítése körüli egyezkedés és alkudozás, valamint a szerző gyerekkorának részletei. A “jelenben”, vagyis az 1950-es, 60-as években játszódó részek fergetegesen szórakoztatóak (a pikírt, brit Travers [Emma Thompson] és az örök optimista rajzfilm gyáros [Tom Hanks] duója felejthetetlen), míg a gyerekkori epizódok szívfacsaróan szépek. Az apát játszó Colin Farrell-t nem lehet nem szeretni, még a gyengeségei ellenére sem. És bár nyilván az adaptáció csak nyomokban hasonlít a valóságra, nagyon értékes 120 percet kínál a nézőknek. Ráadásul hozzá is ad az addig naívnak hitt könyv- és filmsorozathoz.    

2018: Mary Poppins visszatér!

  A Magyarországon december 20-án bemutatásra kerülő mozi lehet, hogy csak egy “utánérzés” lesz, lehet, hogy nem éri el a klasszikus film sikerét, mindenesetre Emily Bluntot biztos, hogy nem fogja senki kifütyülni. Az ismét elképesztő szereposztással dolgozó filmben egyébként visszatér a 64-es mozi egyik nagy sztárja – a hamis brit akcentusáért agyon szekírozott – Dick Van Dyke is. És bár azok, akik az “eredeti” filmen nőttek fel ezt majd folytatásnak vélik, a mostani gyerekeknek jó eséllyel ez lesz majd egyszer “A” Mary Poppins. Bár manapság nem a kedves, érzelmes mesék a divatosak, azok a szülők és családok, akik számára fontos, hogy a gyerekük EQ-ja is fejlődjön, jó, ha megnézik mind a három mozit. Az értékes időtöltés mellett némi tanulság is rejlik a történetek mögött. És ha megvan a rajongás, érdemes az összes kötetet kihozni a könyvtárból, vagy megvenni és sorra elolvasni. Család, szeretet, szülő-gyerek kapcsolat: ez az a kortalan műfaj, ami soha sem megy ki a divatból!    

Kapcsolódó MediaMarkt termékek:

  Mary Poppins (DVD), 999 Ft Mary Poppins / Banks úr megmentése díszdoboz (DVD), 1999 Ft