A gyerek egy lakmuszpapír
Bár az átlag kémia órai tudásunk a gyermekvállalás éveire jó eséllyel elpárolog, a lakmusz papírra talán mindenki emlékezik. Ez volt az a kis csík, amelyek különböző anyagokba mártva azok savasságát és lúgosságát próbáltuk megfigyelni. A lakmusz érzékeny felülete azonnal elszíneződött, vagy épp “mozdulatlan” maradt az őt körülvevő anyagok hatására. Nos, a gyerek is egy ilyen, mindenre reagáló “szerkezet”. Amikor egy gyerek hisztizik, legtöbbször valamilyen feszültségre reagál. A szülők persze ilyenkor fogják a fejüket és nem jut eszükbe, ép miattuk van olyan állapotban a gyerek, amilyenben. Emellett a téves nevelési elvek és napi rutin is okozhat problémás viselkedési mintát. A jelenleg népszerű “ne tiltsunk semmit” elve tökéletesen összezavarhatja és megijesztheti a gyerekeket. Ha nincsenek határok, ha nem bízik abban, hogy én, nagy, okos felnőtt kontrollálok dolgokat, egyszerűen szorongani kezd. Ez nem azt jelenti, hogy mindenáron korlátozni kell az utódokat. És persze annál megint nincs rosszabb, amikor valamit azért nem engedünk, mert “én azt mondtam!”. Az autoriter elnyomás és a keretek között történő gondos nevelés, valamint a teljesen szabadjára engedő hozzáállás között hatalmas szakadékok vannak. És ahogy lenni szokott, itt is a másodikként említett középút lesz az ideális megoldás.
A két szélsőséges módszer szorongást, lázadást válthat ki. A gyerek a “fejünkre nő”, hisztizik, követelődzik, agresszív viselkedést mutat. Amit aztán, közösségbe kerülve a túlterhelt óvónők próbálnak “letörni”. Az ellenséges hangulat és meg nem értettség pedig csak tovább gyűrűzik. A hiszti jó jelző rendszer, amellyel a gyerek kvázi segítséget kér. A belső feszültségeket mi felnőttek is nehezen kezeljük és éljük meg, egy kicsi számára viszont még annyi “szelep” sincs, mint nekünk. Úgyhogy sokszor robban a túlnyomás. És bár sok szülő próbál gondos odafigyeléssel hatni ilyenkor a gyerekre, egyszerűen a lényeget nem próbálja meg kezelni: önmagát, a párkapcsolatát, a környezetét.
A problémás házasságban, az egészségtelen kapcsolatokban élő szülők gyerekei pont olyan nehézségeket élnek meg, mint egy, a válás kapcsán összezavarodó kortárs. Csak az valahogy “természetes”, hogy otthon nincs minden rendben. Nyilván bizonyos szempontból az is, konfliktus mindig lesz az emberek között. A felszín alatt, csak búvópatakokként csörgedező rejtett agresszió és depresszió viszont már nem tartozik az egészséges alapállás közé. Az ilyen családokban, háztartásokban nevelkedő gyerekek többsége ezekre az energiákra azonnal reagál, az említett lakmusz papír formájában jelzi a bajt. A kérdés az, mi “okos” felnőttek reagálunk-e ezekre a segélykérésekre és vészvillogókra! A tüneteket kezelhetjük a gyere számára szóló terápiával és módszerekkel. A valódi probléma megoldás viszont a teljes gyomlálás kapcsán történik meg.
Eltérések mindig lesznek, hiszen a gyerekek nem egyformák. Ki érzékenyebb, ki kevésbé. Azonban a kihívásokat (pl. egy válást) kívülről könnyedebben átvészelő gyerek ugyanúgy szoronghat belül. Családi nehézségek, betegségek, érzelmi hullámvasutak felbukkanása kapcsán a “jó gyerekre” is nagyon oda kell figyelni. Bizonyos szempontból a “hisztis” könnyebb helyzetben van, legalább valamennyit csatornáz a feszültségeiből. Míg az introvertáltabb gyerekek számára nehéz a gondokkal való megküzdés.
Egy könyv, amely segíthet
A 2018 novemberében megjelent mű mindenképp hasznos olvasmány lehet. De a fentiek szellemében nem biztos, hogy elég a puszta olvasás. Jó látni, hogy a szerző maga is a teljes családoknak nyújt segítséget a hiszti kérdésében, tehát alapos, teljeskörű munkát akar végezni. Komolyabb probléma esetén azonban mindenképp érdemes az olvasás mellett szakemberrel is beszélni. Ez az a kérdés, amin nem spórolhatunk. Sem időt, sem pénzt, sem energiát. A megfelelő terápiás formát és terapeutát nem mindig találjuk meg elsőre. Fontos, hogy egyenlő félnek, partnernek érezzük magunkat a munka során. A jó kliens-terapeuta kapcsolat bizalomra és szeretetre (!) épül. Ha egy szakember kapcsán elfog az a belső megérzés, hogy igen, ő az én emberem, nyert ügyünk van. Onnantól már csak befektetett idő lesz a kérdés. A minőségi változás sosem villámgyors. Ne adjuk fel a harcot magunkért, a gyerekünkért, a párunkért!A könyv hivatalos ajánlója:
A kötet szerzői munkájuk és saját gyermekeik nevelése során gyakran szembesültek a hiszti összetett és sokszor félrevezető természetével. Tapasztalataik összegzése más szülőknek is segítséget nyújthat a hétköznapokban, amikor gyermekük– akár váratlanul, akár rendszeresen – hisztivel vagy dühkitörésekkel reagál bizonyos helyzetekben. A Jane Nelsen nevéhez fűződő pozitív fegyelmezés elveiből kiindulva ez a humoros és kiválóan felépített könyv gyakorlati példákkal támasztja alá az elmélet hatékonyságát. A nevelés így egyfelől az érzelmi intelligenciára épülő, közös kaland lesz, másfelől állandó önismereti tréning, amely a szülőt és a gyermeket egyaránt gazdagítja. Hiperérzékeny gyermekek számára kifejlesztett, minden gyermek esetében alkalmazható módszerek és jól bevált válaszlehetőségek konkrét élethelyzetekre. Anne-Claire Kleindienst négy gyermek édesanyja. Klinikai szakpszichológusként rendelőjében sok gyerekkel (és szüleikkel) találkozik, illetve a pozitív fegyelmezés gyakorlatát bemutató műhelyeket szervez, ahol családoknak nyújt segítséget hétköznapi életvezetési nehézségeik megoldásában. LyndaCorazza illusztrátor, szenvedélye a pszichológia. Anne-Claire műhelygyakorlatain találta meg a régóta keresett választ arra a kérdésre, hogyan tudná nyugodtabb körülmények között nevelni két hiperérzékeny gyermekét.
