Fogalmad sincs, hogy mekkora szükséged van egy külső hangkártyás headsetre! XPG EMIX H30 teszt

Én már csak tudom, nekem sem volt! De most elmagyarázom. Kütyü így még nem könnyítette meg az életem.

Van énnekem fejhallgatóm, köszönöm szépen, Fület körülölelő, Bluetooth-os, húsztól húszezerig, minden. Zenét hallgatok rajta, játékra csak ritkán használom, kompetitív játékra meg egyáltalán nem. Nem kell hozzá állvány, elvan ő az asztalon szanaszét heverve, külső hangkártya meg minek is kéne, ha megtekerném a volumét, használom a laptop funkciógombjait. Éppen ezért én, a hírhedt gamingheadset-szkeptikus nem is értettem, mit keres nálam az Adata XPG masszív fejhallgatója a hozzá tartozó építménnyel (erről mindjárt), amit azzal adtak oda, hogy “nem baj, jó lesz, meglátod”.

Azóta eltelt egy hét és nekem konkrétan nehezemre esik arra gondolni, hogy ezt hamarosan vissza kell adnom. Pedig tárgyszerelemről szó sincs, és maga a cucc is inkább egy nagyszerűen összerakott, középkategóriás kütyü, mint zseniális termék, mégis nagyon hiányozni fog. Fogalmam sem volt ugyanis, hogy nekem erre szükségem van. Megmagyarázom.

Kicsomagolás

Először azt hittem, valami tévedés történt, hiszen ez nem egy headset, hanem egy játékkonzol vagy egy kisebb pc doboza, méretre mindenképpen. Talán adtak hozzá egyet, ha már gaming…? Szó sincs erről, az XPG (teljes nevén: EMIX H30) headset minden tartozékával ennyi helyet foglal az amúgy meggyőzően kipárnázott, formatervezett dobozban. A vaskos, mindent kibíró kábellel ellátott, eleve tekintélyt parancsoló fejhallgató egység mellé ugyanis külön csomagolták a mikrofont, egy kicsi, de sokoldalú külső erősítőt/hangkártyát, illetve az utóbbit és a fejhallgatót is tárolni képes fémállványt. A kábelektől nem szabad megijedni, teljesen egyértelmű az egész. Ha minden a kezünkben van, össze is rakhatjuk, ami egy nagyjából kilencven másodperces művelet.

Összeszerelés

Ha úgy döntünk, hogy beszerezzük az XPG-t (döntsünk így!), figyeljünk arra, hogy legyen némi hely az asztalunkon, nem is területileg, hanem magasságilag. Az állvány ugyanis nem foglal sok helyet, de az egész mindenestül mégis nagyjából harminc centi, azaz félő, hogy egy zsúfolt asztalon belóg a monitor elé, és/vagy feldöntjük minden egyes hevesebb mozdulatnál, a minőségi, stabil fémszerkezet ellenére.

tesztneked

A külső hangkártya mágnessel illeszkedik az állvány aljára: ötletes és elegáns megoldás, elfektethetjük ugyan külön is, de nincs értelme. Maga a fejhallgató pedig szépen illeszkedik az akasztóra, kiegyensúlyozott, stabil az építmény. A kábelek, mint írtam, magától értetődnek: Egy hagyományos USB-re van szüksége a gépünkön (másra nem), a hangkártya ódivatú mini USB-vel fogadja az adatokat és az energiát. A headsetet három ponton (USB, mikrofon és maga a fejhallgató) kell csatlakoztatnunk a hangkártyához, elrontani sem lehet. A mikrofont vagy bedugjuk a fejhallgatóba, vagy nem, ha igen, egy hagyományos jack dugó várja, ha nincs szükségünk rá, húzzuk ki. Nagyon örültem az opciónak, minden gyártó figyelhetne erre. Ha van külső hangszórónk, egy jack kimeneten csatlakoztathatjuk azt is, így tényleg minden egy eszközben összpontosul.

Használat

Először is: a headseten nem találunk semmilyen kapcsolót, tekerőt és egyéb funkciót, de ez nem baj, sőt: annál kevesebb dolog romolhat el, miközben mi úgyis csak a hangkártyát használjuk majd. Ne is keressünk gombokat vagy bármilyen vezérlőt a membárnok körül vagy a kábelen. Ez a minimalizmus a design-ra már kevésbé érvényes: a robosztus, látványos logóval ellátott fejhallgató feltűnő, igaz, még mindig egészen diszkrét a ma divatos gaming esztétikához képest. Arról ugyanis, hogy játékosoknak fejlesztett eszközről van szó, legfeljebb egy finom, vörös világítás árulkodik mindkét oldalon, szerencsére nem zavaró és szó sincs villogó-pulzáló RGB-őrületről, hülyét tehát nem csinálunk magunkból pasink, csajunk, családunk előtt. A pánt mérete nem állítható, de ez sem baj: egy rugalmas párnázott szíj gondoskodik arról, hogy rásimuljon a fejünkre a headset. A fémpánt megfelelően szorítja a fülünkre a műbőr és kellően puha szivacsot, órák után sem lesz kényelmetlen, legfeljebb nyáron lehet küzdelmes az eleve izzasztó Fortnite és PUBG. A minőségi, jól összeszerelt műanyag pedig nem recseg, nem lötyög, szóval minőségi termék.

Annak ellenére, hogy gaming felszerelésről van szó, az XPG nem fullad bele a hasznos-haszontalan feature-ok rengetegébe, csak a legfontosabb funkciókhoz férünk hozzá a hangkártyán található fizikai gombokkal. Egy pillantással felmérhető és megérthető a logika, aztán már minden kézre áll. A legnagyobb gomb természetesen a hangerőé, ezt fényekkel is jelzi az XPG. Mivel USB-kapcsolatban áll a gépünkkel, ezért természetesen annak hangerejét növeli, illetve, ha inkább a gépen szabályoznánk, arra reagál a hangkártya is. Ezen túl külön erősítőként tehát nem működik, de a fejhallgató hangereje így is bőven megteszi. Alul kapcsolhatjuk ki és be a fejhallgatót és a külső hangfalat (akár mindkettő működhet), tehát el lehet felejteni a fárasztó ki-be dugdosást. Némíthatjuk a mikrofont, ki-be kapcsolhatjuk a virtuális 7.1-es hangzást, illetve váltogathatjuk az ekvalizer-módokat: játék, film, beszéd, zene. Ennyi, és nem is kell több.

Hangminőség

Bár a headset és a hangkártya azonnal megtalálja a közös hangot a Windows 10-zel, ha akarjuk, felinstallálhatjuk az XPG Audio Center szoftvert, amellyel finomhangolhatjuk az eszközt. Szórakoztató, de, felesleges időtöltés: az effektek bekapcsolása és a frekvenciatologatás ugyanis inkább elvesz az élményből, mint hozzáad. Ez azonban nem a gyengeség jele, hanem éppen azt mutatja, hogy az EMIX H30 egy eleve szépen megszólaló, kiegyensúlyozott fejhallgató. Minden tartományban magabiztosan hozza, amit hoznia kell, nincs gyenge pontja.

Azt azért tudni kell, hogy nincs olyan, hogy default setting, azaz alapállapot: valamelyik ekvalizer-beállítás mindig aktív, azaz vagy játékos, vagy filmes, vagy beszéd, vagy zenei üzemmódban kell, hogy használjuk. Ez egyáltalán nem zavaró, már csak a könnyű vezérlés miatt sem, és főleg azért, mert egyik beállítás sem túltolt, harsány. Legfeljebb annyit jelent, hogy a megszállott audiofilek jobb, ha másik fejhallgató után néznek. (Nekik mondjuk ezt nyilván mondanom sem kell.) A legjobb talán, ha a zenei beállításnál maradunk, ez áll a legközelebb a természeteshez, még a játékoknál is. Gaming üzemmódban nekem egy kicsit sok volt a basszus, nyilván a fegyverropogás drámaiságát erősítendő.

Az XPG egyetlen gyengesége a 7.1-es hangzás, amely virtuális és, ahogy a hasonló megoldásoknál már tapasztaltuk, az illúzió nem éppen kellemes: a játékokban nehézkes elhelyezni a hangokat térben (pedig ez lenne az értelme), ráadásul öblös, üreges, erőtlen hangzást kapunk, jobb tehát, ha hanyagoljuk. Ha igazi surroundra vágysz, egy kategóriával feljebb kell keresgélned.

Végszó

Természetesen nem tudom megmondani, szükséged van-e az Adata hangkártya-headset kombójára, így nem is szeretnélek győzködni. Azt viszont elmondhatom, hogy sok-sok terméket teszteltem már az elmúlt években. Volt, amit könnyű szívvel engedtem el, és volt, amibe beleszerettem, de végül mindig sikerült megbeszélnem magammal, hogy elvagyok azok nélkül is. Az XPG-csomag az első, amely annyira megkönnyítette az életem, hogy érzem: amikor visszaadom, abból a lendületből perkálom is ki a harminhárom ezer forintot, ami csak addig tűnt soknak, amíg el nem kezdtem használni. Szóval ezúton szeretném átadni neki a Media Markt Magazin “legjobb termék, amire nem tudtam, hogy szükségem van” kategóriájának első díját.

A terméket itt vásárolhatod meg.

80380cookie-checkFogalmad sincs, hogy mekkora szükséged van egy külső hangkártyás headsetre! XPG EMIX H30 teszt