200 ezres partibox 70 ezerért: Peaq PPS 200 teszt
Nagyot villant, nagyot szól, szereti a gitárt, a mikrofont és megtölt bármilyen termet zenével: ez a MediaMarkt sajátmárkás partidoboza.
Ha 2023 karácsonya körül néznél szét a Bluetooth-hangfalak között és ragaszkodnál a minőséghez, ráadásul egy egész szobát szeretnél megtölteni (nem is akármilyen) hanggal, a következő választási lehetőségeid vannak:
- vehetsz egy közepes méretű, meggyőzően szóló, de azért egy tisztességes házibulihoz kissé gyengusz boomboxot 60-70 ezerért;
- vagy vehetsz egy igazi partihangfalat, amely nagy, villog és kirúgja a falakat 140 ezer körül;
- ha olyan extrák is kellenek, mint a mikrofon- és gitárbemenet és az effektek, bizony 150-200 ezret is rá kell költened;
a határ pedig a csillagos ég, amely esetünkben félmillió forintot is jelenthet.
Hogy rögtön a teszt elején Morpheust idézzük: mit szólnál, ha azt mondanám, hogy nem kell választanod, és a fentiek mindegyikét megkapod egy hordozható boombox áráért? Márpedig ezt mondom, hiszen a Peaq PPS 200 ezt mind tudja, méghozzá verhetetlen áron – legalábbis papíron. Hogy mi a helyzet a gyakorlatban, az rögtön kiderül.
Mi ez?
Ez bizony a MediaMarkt saját márkája, a Peaq válasza a nagy, ismertebb gyártók partihangfalaira, amelyek hagyományosan brutális hangerőt, állítható hangzást (értsd: dobhártyaszaggató basszust) ígérnek fényeffektekkel, Bluetooth- és USB-kapcsolattal, karaoke- és gitárüzemmóddal. A partihangfalak hagyományosan túl nagyok ahhoz, hogy hordozhatónak nevezzük őket, de egy rátermett felnőtt ember simán átviszi a szoba egyik végéből a másikba, vagy egyik szobából a másikba – ha egy másik buliba vinnénk, ahhoz bizony már autó kell, bár a tömegközlekedést is feldobhatjuk vele, főleg, ha be is kapcsoljuk közben.
A partihangfalak természetükből adódóan nem audiofil termékek, hagyományosan monóban szólnak, de ez nem jelenti azt, hogy a hangzás jó esetben ne lehetne kerek, kiegyensúlyozott.
A Peaq nem megy szembe az árral, a design ismerős: egy álló, téglatest alakú hangfallal van dolgunk, felül a vezérlőpanel a be- és kimenetekkel, elöl egy strapabíró fémháló mögött két nagy és két kisebb membrán gondoskodik a mély- és a közép- és felső tartományról, előbbiek körül RGB LED-kör, felül pedig egy stroboszkóp is helyet kapott. Hátul csak a reflexnyílást találjuk, a hálózati kábel csatlakozását – más kábelt nem is kapunk hozzá, szükség sincs rá – és a testbe integrált fogantyút.
Kivitele is sztenderdnek mondható: 55 centi magas, 8.5 kilós, teljesítménye 2×40 Watt, amely átlagosnak tűnhet, de előreszaladunk és megnyugtatunk mindenkit: a hangerőre nem lehet panasz. Egy gitár- és egy mikrofonbemenet is található rajta, méghozzá nagy méretű jack formájában, azaz nem kell adapterekkel bíbelődni, és egy hagyományos jack be- és kimenettel is bír.
Hogy működik?
Pofonegyszerűen. Kijelzője ugyan nincs – az árat ismerve nem is csoda, szerencsére nem is hiányzott –, legfeljebb a töltöttségről informál öt ledpötty. A használati utasítást ki sem kellett nyitnunk, minden magától értetődik: bekapcsolás után a Bluetooth-gombbal állítottuk pairing mode-ba, telefonunkat egy pillanat alatt megtalálta. A háromfokozatú basszuskiemelés azoknak szól, akik a gyomrukban szeretik érezni az elektronikus zenét; nekünk alapfokozaton imponált a leginkább, de jó tudni, hogy van. A fényhatásoknak külön gombja van, válatszhatunk a zenére reagáló villogást és vízszintes mozgást, vagy egyszerűbb fényhatásokat választható színekkel vagy színátmenettel. A fényerőre nem lehet panasz, és bár a stroboszkóp nem repített minket a 2005-ös Kultiplexbe, egy házibulit azért képes feldobni.
A zenét pendrive-ről is lejátszhatjuk, a porttal pedig használhatjuk töltőállomásként is a hangfalat, igaz, csak hálózatra dugva. Ezt egyébként is javasoljuk: ha csak a 4400 mAh-s akkumulátorra támaszkodunk, a hangerő hallhatóan csökken (a hangzás szerencsére nem lesz rosszabb), igaz, így a gyártó ígérete szerint 8 óráig is ellátja zenével a bulit. Ezt igazolhatjuk: két óra alatt mindössze egy LED-pöttyöt veszítettünk.
Hogy szól?
Erre két válaszunk van. Általában véve kifejezetten jól, és azért a 69 999 forintért, amiért a Media Marktban megveheted, lehengerlően. Már az első bekapcsolásnál éreztük, hogy nagy baj nem lesz, és a basszus és a hangerő állítgatásával kiderült, hogy nem csak baj nem lett, hanem simán hozza a nagyobb márkák kétszer-háromszor ennyibe kerülő modelljeinek hangzását: alaphelyzetben is erőteljes basszus, kerek középtartomány és kissé óvatos, de azért jelen lévő magas hangok. Utóbbi hiányosságait szerencsére nem kompenzálja túlvezérelt sziszegéssel és cincogással a Peaq partidoboza, inkább marad az őszinte, szerethető hangzásnál.
Nyilván nem meglepő, hogy az elektronikus zenét hálálja meg leginkább, Laurent Garnier The Man With The Red Face című felülmúlhatatlan slágere például pont úgy szól, ahogy kell. Ez már csak azért is nagy szó, mert ebben aztán van minden: brutális basszusok, house ütem, franciás savazás és szexuálisan túlfűtött, improvizált szaxofon. A Tempers finom new wave szintipopja is csodásan szólt, az énekhang sem bújt el, és még az olyan összetettebb rockkal is megbirkózott, mint a Spoon új albuma. Egyszóval sokoldalú, mégis egyszerű partibox ez, amelyet azonnal megszerettünk.
Mikrofonnal és gitárral csak óvatosan próbáltuk (ez egy rendes környék!), de korrektül hozta a karaoke-üzemmódot, az énekhang, akárcsak a gitár, pedig visszhangosítható, így bárki pózolhat kistérségi Kate Bushként, ha megvan hozzá a hangja. Egy tisztességes gitárerősítőt pedig nyilván nem pótol – pár pedál elkelt volna, ha Van Halent akartunk volna játszani –, de azért így sem kellett szégyenkezni a 30 éves Stratocaster-koppintásunknak.
Annyira tetszett a Peaq PPS 200, hogy kevés érvünk maradt a drágább modellek miatt. Igen, a hangzás talán kicsit kerekebb és alkalmazásokkal, egyebekkel testre szabhatóbb, igen, talán tudnak többet is a 80 Wattnál, de ezekről mind boldogan lemondanánk az árcédulát látva. Egyszóval a Peaq partiboxa az újabb bizonyíték arra, amit már Dolby Atmos soundbarja esetében is tapasztaltunk: hogy a „sajátmárkás” kifejezés nem pejoratív jelző, csak annyit tesz: ugyanazt a minőséget kapod kedvezőbb áron. Sokkal kedvezőbb áron.
