Takaros házad, szép lakásod van? Akkor ideje, hogy rendes fényeket is tegyél bele!
Rendes fény alatt természetesen a teljesen testre szabható okosizzókat értjük, amelyekbe mi is beleszerettünk – pedig esküszünk, nem akartunk. Philips Hue Play teszt.
Nem ismerem a hazai izzófelhasználási szokásokra vonatkozó statisztikákat (ha ugyan vannak), de valami azt súgja, hogy az átlagos magyar háztartásban egyedül egy szempont van, amikor fényforrásokat választanak:
hogy világítsanak.
Személyes tapasztalat, hogy a jómodú, nagypolgári, de még a nagyon menő, kortárs-minimalista házakban, lakásokban is, hogy is mondjam, mérsékelten átgondolt világítással találkozhatunk. Általában azt érezni, hogy készen kapták a fényeket a házzal, lakással, aztán, ahogy berendezkedtek, elkezdtek élni, összeköltöztek, gyereket vállaltak, satöbbi, úgy próbálták többé-kevésbé ellátni fénnyel a zugot, ha kell, barkácsmegoldásokkal, hasraütésszerűen applikált ikeás-teszkós megoldásokkal, hogy mindenhol legyen valami fény, ahol kell.
Emiatt persze nem lehet (vagy legalábbis nem illik) kárhoztatni senkit, az átlagos magyar háztartás top 10 problémáiban érthető módon nincs benne az izzók minősége, hőmérséklete, legfeljebb az ára; van, ahol szempont, hogy energiatakarékos legyen, de általában itt a történet vége. (Természetesen e sorok írójának lakása is ilyen.) Pedig a tudatos lakberendezés fele részben a fényekről szól: azokról a fényekről, amik láttatják azt, ami a térben van. Egyáltalán nem mindegy tehát, hol, milyen erejű, minőségű, élességű és színű lámpák és egyéb fényforrások közt élünk.
Jó dolgában azt sem tudja
Hát például ezért nehéz beszélni a Philips Hue rendszeréről úgy, hogy ne azt érezze az olvasó, hogy megint valami úri huncutságot próbálunk rátukmálni, amire semmi szüksége. A teljesen testre szabható, központilag irányított, de elemenként vezérelhető okosvilágítás-rendszer ráadásul minden képen és videón úgy tűnik, mintha egy újabb játészer lenne unatkozó, gazdag emberek számára, akik nem tudják hova tenni a pénzüket. És akkor most itt jön egy pedig. Méghozzá egy elég nagy pedig.
Amikor pár éve elkezdődött a teljesen átlagos, hétköznapi használati tárgyak okosítása, és egyre-másra dobták piacra a wifis-bluetoothos, appal vezérelhető okosságokat az okoskávéfőzőtől az okostermoszon át az okosvillanykörtéig, hamar kiderült, hogy a fogyasztóknak mire van szükségük és mi a teljesen felesleges reklámfogás, így a smart tárgyak nagy része le is morzsolódott. Az okosvillanykörte azonban maradt, nem véletlenül. Aki beruházott rá, akár csak egy-két darabra, az ugyanis azonnal megtapasztalta, milyen – marketingbullshittel élve – minőségi változás állt be az életében csak attól, hogy izzónként szabályozhatta a fényerőt, esetleg a melegséget. Én mindenesetre megtapasztaltam, pedig csak egy pár napig éltem két még csak nem is túl nagy Hue-lámpa és a hozzájuk tartozó vezérlő társaságában.
A Philips tényleg azt szeretné, hogy a Hue rendszer vegye át a hatalmat az egész lakásunkban (hogy aztán mi vegyük át a hatalmat a Hue rendszer felett): a Media Marktban mindent megtalálunk, ami csak világítástémában bármilyen belső térben szóba jöhet. Szórt fényű és spotizzók, amelyek vagy a fehéregyensúllyal és persze a fényerővel játszanak (ezek egy kicsit olcsóbbak), vagy a teljes, több mint 16 milliós RGB-skálát tudják, azaz bármilyen kombinációban bármilyen színt képesek kibocsájtani. Itt muszáj megjegyeznünk, hogy az RGB betűszót látva sokan azt hihetik, hogy ez valami gamer periféria, hiszen a játékosoknak szát kütyüket szokták manapság teljesen őrült, de mindig testre szabható RGB-világítással ellátni. Erről azonban szó sincs, azaz van a Hue-nak ugyan gamereket kiszolgáló ambíciója is (erről később), de ettől eltekintve az egész pontosan az, aminek látszik: mindenféle vicces és komoly, teljesen testre szabható és minden lakással kompatibilis izzókkal ellátott fényrendszer.
És lett világosság
Vehetünk RGB-ledfüzért, kör alakú mennyezeti világítást, de akad a választékban különleges, hosszúkás, tökéletes háttérvilágítást szolgáltató állítható és fektethető fényforrás is, Hue Playnek hívják, ezekből vetettünk be egy párat pár napra, és most elmondjuk, milyen érzés.
Először is: pofonegyszerű az egész. Főleg ahhoz képest, amennyi funkciója van. A kicsomagolás, a széthajtható, képes használati utasítás értelmezése és az, hogy mit hova kell csatlakoztatni – három perc az egész, elrontani sem lehet. A két fényforrás mellé bizony meg kell vennünk az azokat vezérlő hubot, ezt nem ússzuk meg, ha testre akarjuk szabni a fényeinket, cserébe ezek után bármeddig bővíthetjük Hue-repertoárunkat. (Bővíteni fogjuk.)
A dobozban találunk talpakat is, amelyekre állíthatjuk vagy fektethetjük a fénycsíkokat, sőt a mellékelt öntapadós felület segítségével még tévé, monitor mögé is tapaszthatjuk. A lámpák formatervezése elsőre furcsa: fektethetjük, de csak billentve, ha a felülettel párhuzamos világítást szeretnénk, be kell vetnünk a talpakat. Ez azonban rögtön értelmet nyer, ahogy elkezdünk játszani vele: ha csak simán elhelyezzük valahol, 45 fokban felfelé világít, azaz bármilyen tárgyat megszórhatunk fénnyel alulról, bármilyen irányból. Tudni kell azonban, hogy ahhoz pont túl vaskos, hogy falhoz rögzített tévé mögé applikáljuk. A design ezzel együtt is diszkrét, nem feltűnő, azaz nincs semmi, ami elvonja a figyelmet a főszereplő: a fény elől.
És micsoda fény ez! Mint említettük, teljes RGB-skálán mozog a tartomány, azaz 2000 és 6500 Kelvin közt állíthatjuk a melegséget, bármilyen színt kikeverhetünk a rendelkezésre álló 16,7 millióból és persze a fényerővel is játszhatunk.
Ahogy bekapcsoljuk, fehér, nagyon világos, ám egyenletesen, kellemesen szórt fénnyel találjuk szembe magunkat. A lámpákon nincs sem szabályozó, sem kapcsoló, éppen ezért jól tesszük, ha azonnal összehangoljuk őket a Hue Bridge nevű összekötő hubbal, amely művelet szintén pofonegyszerű, pár mozdulatos művelet (miért is lenne több, egy darab gomb van rajta).
Innen már nincs más hátra, mint csatlakozni a letölthető (természetesen ingyenes) appal, amely szintén nagyon gyors és egyszerű, a Bridge pedig rögtön küldi az adatokat a lámpák számáról, állapotáról. Nem csak mobilra és rabletre, hanem pc-re, laptopra is letölthető, ami nagyszerű, hiszen a beállítások annyira sokrétűek, a lámpák pedig olyan szinten finomhangolhatók, hogy ezt már tényleg kényelmesebb egérrel, mint a telefonunkat taperolva. (Igaz, a színkör símogatása, amelyre a lámpák azonnal reagálnak, a legszórakoztatóbb dolog, amivel kütyüügyben dolgunk volt az utóbb években.)
Csak hang legyen és fény
A Hue Playt főleg arra találták ki, hogy tévé, monitor mögé helyezve derítse be hangulatos háttérvilágítással a falat vagy a teret. Azaz nem hagyományos lámpaként ajánlja a gyártó, igaz, van ebben is potenciál, kipróbáltuk éjjeli- és olvasólámpaként is, nagyszerűen bevált! Az más kérdés, hogy így csak mérsékelten tudjuk kihasználni a fényforrásban rejlő potenciált, kivéve persze, ha például nagyon erős lila fényben szeretünk olvasni, ez esetben ne fogjuk vissza magunkat, a lámpa sem fog vissza minket! Képzeljük el például, hogy nem mobilébresztőre kelünk, hanem fokozatosan erősödő, kellemes színű fényre.
Minden beállítás: a fényerő, a szín is időzíthető és programüzemmódokba csoportosítható. A legnagyobb bánatunk, hogy a legérdekesebb funkciót sehogy sem sikerült életre keltenünk. A Hue Playnek van ugyanis egy üzemmódja, amelyben folyamatosan és jó érzékkel reagál arra, ami a monitoron, tévén történik, azaz figyeli a fogyasztott tartalom (film, játék, vagy sima desktop használat) fényeit és ezekhez igazítja a sajátjait. A Youtube-videókból úgy tűnik, némi késéssel ugyan, de ügyesen festi alá az élményt (szó szerint). Nehéz volt azonban elképzelnünk, mit adhat hozzá mindez egy lassú, odafigyelős, beleélős filmhez vagy játékhoz. Nyilván látványos, a barátaink előtt villogtatható mutatvány lenne ez, de különösebben nem sajnáltuk, hogy nem jött össze. (Valószínűleg a rendszerrel együtt tesztelt laptop driverei nem voltak erre felkészülve, nem a rendszer vagy a hardver hibája.)
Végszó helyett csak annyit jegyeznénk meg, hogy minket lepett meg a legjobban, hogy hiányzott a Hue-rendszer, amikor vissza kellett adnunk. Nem gondoltuk volna, de egészen hozzá lehet szokni, majd nőni a teljesen kézivezérelt világításhoz; éppen csak sikerült ráéreznünk az ebben rejlő lehetőségre, amikor leállt a tesztidőszak. Visszatértünk hát a hagyományos izzókhoz, és konkrétan kevesebb lett a lakásunk.
Ennek fényében (bocsánat, nem direkt volt) annyit mondhatunk: így utólag egyáltalán nem tűnik drágának az a 60-70 ezer forint, amibe a kétlámpás rendszer kerül, ahogy az a 150-200 ezer forint sem túl sok, amivel felszerelhetnénk az egész lakást Hue-izzókkal. A fény ugyanis, amiben élünk, nem csak mellékes részei az életnek, hanem maga az élet – főleg így, télen, amikor délután négykor már nekünk kell gondoskodni róla.
