Ha az ember PC-n játszik, egy jó billentyűzet legalább olyan fontos tényező, mint egy normális egér, a gyártók pedig tisztában ivannak ezzel, így a választák kifejezetten széles. A megannyi lehetőség közül ezúttal a Roccat Vulcan 122 Aimo modellt vettük elő, ami nemcsak azért érdemes a figyelemre, mert mechanikus megoldásról van szó, de a külseje is egészen egyedinek mondható.
Ami rögtön feltűnik a Roccat Vulcan 122 Aimo gamer billentyűzettel kapcsolatban, az a színe: az ilyen perifériáknál általános sötét árnyalatok helyett szürke és fehér kivitelben kapható – mi az utóbbival töltöttük az elmúlt két hetet. A Vulcan persze nemcsak ebben különbözik a versenytársaitól, a gyártó nem azzal akarta felkelteni a vásárlók érdeklődését, hogy extrém dizájnt terveztek a gombok köré, épp ellenkezőleg. A klaviatúrát a letisztultság jellemzi: a vad formáktól mentes műanyag burkolat mindössze egy szálcsiszolt alumínium fedlapot kapott, ami alapból is pofásan fest, de bekapcsolt RGB világítás mellett kissé vissza is veri a fényt, ami kifejezetten jól néz ki.
Mikor a dizájn praktikum is egyben
A tesztalanyunk különlegessége továbbá, hogy maguk a billentyűk sem nevezhetők hagyományosnak. Egyrészt a kapcsolóház minden egyes gomb esetében átlátszó, így az RGB fény sokkal erőteljesebb, másrészt a sapkák szokatlanul kicsik, a legvastagabb pontjukon is maximum 4 milliméteresek, simán látni a köztök lévő teret és a már emlegetett fém betétet.
Ez egyrészt menő megjelenést kölcsönöz az eszköznek, másrészt olyan szempontból rendkívül praktikussá teszi, hogy a billenytűk közé nem szorul be a mindennapi élet minden mocska. A rengeteg szabad helynek hála ráadásul a takarítás is jóval egyszerűbb, mint egy hagyományos modell esetében, akár egy jól irányzott fújással is eltávolítható a lerakódott por és egyéb piszkok. Itt persze érdemes megjegyezni, hogy a billentyűk közti távolság is nagyobb az átlagosnál, ami szintén jól jön, ha tisztogatunk, viszont beletelik egy kis időbe, mire megszokjuk a változást a korábban használt billentyűzetünkhöz képest.
A sapkák, bár kicsik, nagyon jó minőségű műanyagból készültek, az érintésük kellemes, és van egy olyan remek tulajdonságuk, hogy a legalsó sorban található példányokat leszámítva öblösek, azaz kívülről befelé kicsit bemélyednek. Ujjbeggyel jól érezhetők a szélek, amik vakon gépelés és játék közben is jól jön, az egyetlen probléma, hogy felület tükörsima, semmilyen textúrát nem kapott, ami izzadósabb ujjak esetén kicsit kellemetlen lehet egy komolyabb online csata hevében.
Ahogy az a képeinken is látható, teljes gombkiosztást kapunk, numpaddal, a jobb felső sarokban pedig extra médiabillentyűk kaptak helyet. Balról jobbra haladva: hangerő elnémítása, FX, hangerőszabályzó és egy tekerős megoldás. A középső kettőt megnyomva alapból nem történik semmi, csak aktiváljuk őket: FX-nél a tárcsával az RGB fény erőssége szabályozható, míg a másik billentyűnél értelemszerűen a hangerő. Ez a két gomb akár programozható is, a hangerőt némító gombnak viszont van egy olyan rettentő ostoba tulajdonsága, hogy aktív állapotban folyamatosan villog. Ez a funkció még szoftveresen sem kapcsolható ki, cserébe viszont roppant idegesítő.
Habár dizájn szempontjából a klaviatúra abszolút elnyerte a tetszésünket, nem minden sikerült hibátlanra: a mágnesesen csatlakoztatható kéztámasz ugyan segít abban, hogy kényelmesen tudjunk gépelni, viszont az anyaghasználat érthetetlen. Ugyanazt a rigid műanyagot kapjuk, mint az alap burkolat esetében, miközben egy puhább, gumírozott felület sokkal üdvösebb megoldás lett volna.
Mechanikus megoldás
A Roccat Vulcan 122 Aimo mechanikus billentyűzet, tehát minden gomb alatt egy mikrokapcsoló kapott helyet. Ez egyrészt jóval tartósabb és megbízhatóbb, mint a tucatklaviatúrák membrános megoldása, ráadásul a tesztalanyunk tactile típusú, így a felhasználó ujjal érezhető visszajelzést kap arról, hogy tényleg megtörtént a leütés.
Rengeteg klaviatúrában a német Cherry kapcsolói találhatók, ezzel szemben a Roccat a saját gyártású, Titan névre hallgató megoldását használja, ami lényegében majdnem ugyanolyan, mint a Cherry MX Brown, azzal a különbséggel, hogy a billentyűk itt 3,6 milliméteres utat járnak be, és 1,8 milliméternél van az activation point, amikor a gomb zárja az áramkört – ezt érezzük az ujjunkkal. Fontos tudni továbbá, hogy a Titan kapcsolók nem kattannak, a billentyűk letütésének értelemszerűen van hangja, ugyanakkor a sokak számára idegesítő, egérklikkelésre emlékeztető jelzés itt nem hallható minden egyes gomblenyomás után.
Mivel a Titan kapcsolók a Cherryhez képest már 1,8 milliméternél „aktiválódnak”, így a gyártó ígérete szerint 20 százalékkal gyorsabb reakcióidőt ígér, mint a kokurens mechanikus megoldások. Erre persze simán rá lehet fogni, hogy marketing bullshit, hiszen a különbséget mérni is nehéz, nemhogy érezni, az viszont az vitathatatlan tény, hogy játszani remekül lehet a billentyűzettel.
A gombok közti távolság és az öblös sapkáknak köszönhetően nagyon jól érezhetők a billentyűk, mind a Battlefield V, mind a Gears V során remekül megálták a helyüket, még a legintenzívebb pillanatok közben is, a visszacsatolásnak hála pedig eleve olyan érzése van az embernek, mintha profibb lenne. És ez ugyan teljesen szubjektív, de gépelni is egészen más élmény ilyen klaviatúrán, mint a jóval „puhább” membrános vagy scissor-switch megoldást használó modellekkel.
Testreszabhatóság
Gamer billentyűzet lévén a külön szoftver ugyanolyan elmaradhatatlan kelléke a Vulcannak, mint az RGB világítás. A Swarm névre hallgató programban egyrészt gombonként variálhatjuk a színeket, illetve adott a lehetőség, hogy területeket vagy gombcsaládokat világítsunk be: külön a funkcióbillentyűket, a numpadet, vagy éppen a WASD négyest és a nyilakat.
A nagyon elvetemültek pedig akár azt is megszabhatják, hogy milyen hangok jöjjenek a hangszórókból, mikor leütünk egy billentyűt. A kattanós klaviatúrákat idéző click és az írógépet imitáló typewriter például még elviselhető, az viszont teljes rejtély, a gyártó hogyan gondolhatta, hogy a sci-fi és beam névre hallgató, kifejezetten őrjtő megoldásokat bárki használni fogja.
A nagyon elvetemültek pedig akár azt is megszabhatják, hogy milyen hangok jöjjenek a hangszórókból, mikor leütünk egy billentyűt. A kattanós klaviatúrákat idéző click és az írógépet imitáló typewriter például még elviselhető, az viszont teljes rejtély, a gyártó hogyan gondolhatta, hogy a sci-fi és beam névre hallgató, kifejezetten őrjtő megoldásokat bárki használni fogja.
A fényeknél és a hangoknál persze sokkal fontosabb, hogy a billentyűzetben található Arm Cortex-M0 alapú processzornak és 512 Kb memóriának hála akár profilok is beállíthatók, amik között bármikor válthatunk az FN/F1-F4 billentyűk lenyomásával, sőt akár játékokat is társíthatunk hozzájuk, így azok indításakor a klaviatúra rögtön átvált a megfelelő beállításokra.
Szinte minden egyes gomb külön programozható, továbbá makrók is beállíthatók negyvennél is több programhoz, ráadásul nemcsak olyan népszerű játékokhoz, mint a GTA V, a Fortnite, az Overwatch vagy a PUBG, de akár a Photoshophoz vagy a Skype-hoz is. A testreszabhatóságra tehát nem lehet panasz, ha valaki szeret azzal pepecselni, hogy mindent szépen beállít, az itt kétségtelenül megtalálhatja a számításait.
Az ár azért húzós
Mindent egybevéve abszolút elégedettek vagyunk a Vulcan 122 Aimóval. Egészen egyedi, a szemeket vonzó dizájn, kiválóan működő mechanikus billentyűk, kényelem a játék és a mindennapi használat esetén, méghozzá az elmaradhatatlan és az utolsó szögig testre szabható RGB világítás kíséretében, megspékelve valóban hasznos szoftveres funkciókkal.
Mindennek viszont ára van: a tesztalanyunkért 50 ezer forint környéki összeget kérnek, ami nem kevés pénz egy billentyűzetért, szóval ha valaki mechanikus megoldást keres, de nem különösebben hozba lázba az egyedi külcsín, annak ár/érték arányban nem ez lesz a lehető legjobb megoldás. Ha viszont valaki olyan profi klaviatúrát keres, ami még kikapcsolt állapotban is vonzza a szemet, annak a Vulcan simán jó választás lehet.
