Mutatjuk a következő kormányod – SpeedLink Trailblazer teszt
Mióta konzolom van, azóta hallgatom a pc gamer master race haverjaimat, hogy csak az időmet fecsérelem, kontrollerrel ugyanis egyszerűen nem lehet játszani, vagy hát lehet, ha az ember vállalja a bénázást és/vagy az aim assistot, na mindegy, a lényeg, hogy gamerség=WASD billentyűk és hatgombos, százezer DPI-s egér. Ezzel persze nehéz vitatkozni, precízió és reakcióidő tekintetében a PC konkrétan jobb, mint a konzolos megoldások és kész. Van azonban egy műfaj, amely mégis jobb konzolon, vagy legalábbis kontrollerrel: az autós játékok. Az analóg stick, a gáz- és fékpedálként üzemelű ravaszok és a kézre álló funkciógombok élményével soha, de soha nem vehette fel a versenyt (szó szerint) a billentyűzet és az egér.
Annak idején, az analóg stickes kontrollerek (és az arra optimalizált játékok) előtt egy pc gamernek egy lehetősége volt tisztességes feltételek mellett autóversenyeznie, legyen szó Need for Speed-féle árkádról vagy valódi, hardcore szimulátorról: ha vesz egy kormányt. A választék akkoriban (a kilencvenes években) hatalmas volt, az egészen egyszerű, fröccsöntött műanyag modellektől a versenykormányokat egy az egyben szimuláló, az ellenállást szabályozó és rezgő (a varázsszó akkoriban a force feedback volt) prémium cuccokig mindenki megtalálhatta a tökéletes társat az aktuáis F1- és raliszijátékok mellé. Az utóbbi időben mintha kissé a háttérbe szorultak volna a kormányok, de el azért nem tűntek, ami azért is szerencsés, mert most, amikor a hardverkörnyezet és a fejlesztői büdzsék megengedik a szinte tökéletes autószimulátorokat, nagyobb szükség van rájuk, mint valaha. Még akkor is, ha nem tudsz róla, és akkor is, ha nem akarsz vagyonokat költeni rá. Itt jön a képbe a Speedlink Trailblazer.
Az első meglepetés akkor ért, amikor még ki sem bontottam a dobozt: alsókategóriás modell ugyan, de funkcióiban teljesen fullos, semmiről nem kell lemondanunk és kompromisszumot sem kell kötnünk. Külön elhelyezhető gáz- és fékpedál: check. A kormány talpazatába integrált váltó: check. A kormány mögötti, váltásra, gázra és fékezésre, vagy tulajdonképpen bármire használható karok: check. Rengeteg gomb, amelyek bőven kiváltják a kontrollert: check. Persze azonnal megszólalt a szkeptikus énem, és azt kérdezte: oké, hol a csapda? Valahol csak kell, hogy legyen. Például az anyaghasználatnál és a minőségnél?
Nos, nem. A Trailblazer műanyag ugyan, és itt-ott érződik, hogy nem százezres perifériáról van szó, de minden elemében stabil, nem lötyög, nem kotyog, egyben van. A kormány markolata gumírozott, a többi műanyag, de olcsó hatásúnak nem mondanám. A pedál és maga a kormány kellőképpen nehéz, súlya van, nyomatéka, lendülete. Már azelőtt jó érzés volt játszani vele, hogy bekapcsoltam volna a gépet.
Két apró bökkenő volt közös életünk során – na jó, egy apró és egy közepes. Az első, hogy elsőre nem működött – ez félig az én hibám, megszoktam már a plug&play életformát, azaz azt, hogy ha valamit bedugok az USB-portba, legfeljebb pár másodperc, mire megtalálja hozzá a drivert a Windows és már használhatom is. A Trailblazert ugyan felismeri külső eszközként, de nem ússzuk meg, hogy megkeressük a drivert a gyártó honlapján és feltelepítsük. Ez a Google-nek hála nagyjából harminc másodpercet vett igénybe, utána készen is állt. Igaz, több funkciógomb nem úgy működött, ahogy logikus lett volna – a kormány mögötti karok például gáz- és fékpedálként funkcionáltak, aminek nem sok értelme van, tekintve, hogy „kétbites”, on-off állással bírnak, a fék és a gáz esetén pedig nem túl szerencsés, hogy vagy padlóig nyomjuk őket, vagy sehogy. Nem úsztam meg tehát a használati utasítás böngészését sem: ebből kiderült, hogy nem külön szoftvert kell letöltenem, hanem a kormány két gombjának párhuzamos megnyomása után magán az eszközön programozhatom át a gombokat, karokat, váltót.
A másik, ami gondot jelenthet, hogy kizárólag cuppanós talpakkal tapad az asztalhoz, máshogy nem lehet rögzíteni. Ez a legtöbb esetben elég lesz, ám, ha faasztalunk van, vagy egyéb, nem egyenletes felületen használnánk (például nem szeretnénk mindig elpakolni a gamer alátétet), akkor bizony elbúcsúzhatunk a stabil rögzítéstől. Szerencsére így is használható, azaz nem fordul fel a határozottabb mozdulatoktól sem, de az élmény nem ugyanaz. Ha viszont egyszer rácuppant az asztalodra, meg sem mozdul, azaz nem kell visszafognod magad az éles kanyaroknál.
Ettől eltekintve hamar elfelejtettem, hogy egy 30 ezer forintos kormányt használok. 360 fokban fordul, azaz nem tekerheted akármeddig – annyi baj legyen. Cserébe azonnal visszaugrik középső állásba, ha elengeded, ez nagyon jól jött, amikor gyorsan kellett egyenesbe hoznom a kocsit. A kormány mögötti karokat kizárólag váltásra használtam – nagyszerű érzés, annyira jó hallani a határozott klikket, hogy magát a dedikált váltót gyakorlatilag egyszer sem használtam, csak kipróbáltam, működik-e. (Működik.) A pedálokat is érdemes padlószőnyegen használni, a padlón hajlamos odébb csúszni – bár ezen határozottan segít a kihajtható lábtámasz, amely sokkal stabilabbá teszi az egészet.
A Trailblazer természetesen PC-n, Xboxon és PS4-en is működik, egy USB-vel (a pedálokat egy spéci csatlakozóval kell rákötni a kormány talpára, teljesen egyértelmű az egész), bármi fennakadás nélkül. PC-n Forza Horizon 4-et, Xboxon Forza 6-ot, PS4-en Gran Turismo Sportot próbáltam vele. Eleinte borzalmasan teljesítettem, főleg azért, mert túlságosan megszoktam a kontroller kényelmét, és konkrétan át kellett huzalozni az agyamat a kormányra, másrészt azért, mert eleve borzalmasan teljesítek minden autós játékban, bármennyire is élvezem őket. Némi gyakorlás után azonban elkezdtem fejlődni, onnantól kezdve pedig alig bírtam elengedni a gumiborítást. A kormány érzékenyen és pontosan reagál minden mozdulatra, pontosan azt teszi, amit kérek tőle.
Így aztán nem is hibáztathattam bármikor, amikor a sereghajtók mezőnyében végeztem. Három nap után mondjuk ez egyre kevesebbszer fordult elő.
A terméket itt tudod megvásárolni.
