The Dark Pictures Anthology – Man of Medan teszt

Öt fiatal pihentető kincskeresésre indul a Csendes-óceán közepén, ahol egy olyan borzalomba futnak bele, ami örökre megváltoztatja életüket. Mármint akkor, ha túlélik.

Az Until Dawn után újabb horror-fába vágta a fejszéjét Tom Heaton és a Supermassive Games. A Man of Medan a The Dark Pictures antológia első része, ami több különálló vérfagyasztó történetet foglal magába. Nyilván nem fog spoilerekbe bocsátkozni a brit csapat, de valószínű lesznek azért áthajlások egyes epizódok között, viszont az alapfelállás szerint csupán a játék egyfajta narrátora, a Curator lesz az egyetlen konstans pont. Vélhetőleg Ő is valamilyen természetfeletti entitás, de ami számunkra igazán fontos, hogy a kimért úriember rendelkezik egy igen impozáns horror-gyűjteménnyel. Nos, eme kollekció első fejezete nem más, mint a USS Ourang Medan hidegrázós mítosza, ahol 1947-ben, máig tisztázatlan körülmények között holtan találták a második világégést megjárt hajó legénységének egészét.

Összességében öt játszható főhősünk lesz, ők Alex és Brad, illetve Julia és Conrad, mint két-két testvérpár. Minden vágyuk, hogy végre picit kikapcsolódjanak, így hajót bérelnek az ötödik játszható karaktertől (Fliss-től), hogy a Csendes-óceán déli részén búvárkodhassanak és rég elfeledett, világháborús roncsok után kutassanak. Persze nem lenne tipikus tini-horror felütés, ha nem húzná valami keresztbe számításaikat. Egyrészt az első merülés után utoléri őket egy hatalmas vihar, másrészt az éj leple alatt egy háromfős kalózcsapat ejti túszul a gyanútlan társaságot. A rosszarcúak némi váltságdíjban reménykednek a csemetékért, de akkor még nem is sejtik, hogy életük legrosszabb döntése volt összefutni a fiatalokkal. Ez eddig nagyjából a játék első óráját foglalja magába, de az igazi kaland akkor veszi kezdetét, amikor teljesen véletlenül belefutnak egy régi –látszólag– elhagyatott, második világháborús csatahajóba.

De mi idézi elő a félelmetes, földöntúli eseményeket és úgy egyáltlán, mi folyik a kísértethajón? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre válaszokat kapjunk, bizony kutakodnunk kell a vízben és rozsdában tocsogó romboló egyre csak szűkülő kabinjaiban. Itt emelném ki a játék kamerakezelését, ami számomra minden kétséget kizáróan az utóbbi évek legjobb kreatív operatőri munkáját foglalja magába! Már ezekért a megoldásokért megéri a horror-rajongóknak belelesni, ráadásul hibátlanul hozza a Szellemhajó c. film vagy a Resident Evil 7 hajós részének hangulatát.

Amennyiben szeretnénk megtudni, hogy pontosan mi a cselekmény fő mozgatórugója, akkor fontos mechanikája a játéknak a nyomok a keresgélése, valamint úgy összességében a tárgyakkal való interakciók. Lesznek ugyanis szekvenciák, amikor a még életben maradt csapattagok megpróbálják megfejteni ezeket a dokumentumokat, így ilyenkor nem árt, ha van valami kézzelfogható teóriánk. További érdekesség, hogy bizonyos képeket megérintve 2-3 másodpercnyi bepillantást nyerünk a lehetséges jövőnk valamelyikébe, ezzel valamelyest felkészülhetünk a ránk váró borzalmakra. Rejtélyes Curatorunk szintén nyújt valamennyi segédkezet, ugyanis az alfejezetek végén némi monológgal fűszerezve megszakítja rémes tortúránkat – ilyenkor ellát bennünket pár ködös, virágnyelven szóló tanáccsal, aminek többségére úgyis csak akkor fogunk rájönni, amikor már megtörtént a baj.

A brit fejlesztők megtartották az Until Dawnban már sikeresen vizsgázott elemeket, gyakorlatilag ezek lettek átemelve, továbbá szintén maradtak a horror zsáner kaptafájánál és a sztoriközpontú forgatókönyvnél. A Man of Medan fonalát szintén a döntések fogják előre vinni, legyen szó csupán egy hétköznapi beszélgetésről vagy akár az életet-halált jelentő kérdésekről. Természetesen a QTE-szekvenciák ugyancsak szerves részét képzik a játékmenetnek, aminek nem mindenki fog örülni, bár ügyesen elosztva ezzel nekem sosem volt különösebb gondom. Persze gyorsnak kell lenni, de a készítők egyik alapelve az élmény leginkább filmszerűvé tétele volt, így nem csoda, ha döntéseinket sokszor villámgyorsan, intuitívan kell meghoznunk. Bárhogy határozunk, egy-egy szitunak rengeteg kimenetele lehet, az élményt pedig csak tetőzi az ún. Shared Story, amit online ketten, lényegében kooperatív módban játszhatunk.

A program minden jelenet elején kiosztja, hogy kit fogunk irányítani, találkozunk majd helyzetekkel, amikor egy légtérben, máskor teljesen elszeparálva leszünk kénytelenek helyt állni és ilyenkor fogalmunk sincs, mi történik a másikkal – vagyis csak nagy körvonalakban lehet, ha közben partiban vagyunk drága partnerünkkel. Ügyes megoldás ez a készítők részéről, mivel nem kicsit emelik meg a játék újrajátszhatósági faktorát, ráadásul bizonyos döntések közvetett módon hatnak ki társunkra, ezzel akár komolyan befolyásolva barátunk további sorsát. A Movie Night módot választva egy adag sós popcorn és egy literes zéró kóla kíséretében összesen öten, a kanapén ülve is végigtolhatjuk a játékot – ilyenkor a program minden etap előtt kiírja, hogy a legelején leosztott szereplők közül kinek kell odaadnunk az irányítást, aztán mehet is a rémületes móka.

Kooperatív módban játszva ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy a látottakat nem fogjuk chaten keresztül alaposan kitárgyalni. Emiatt mondhatjuk, hogy valamelyest csorbul a készítők mechanikája (bár én egyáltalán nem éreztem így), illetve részleteket vétek lenne elárulni, de azt elmondhatom, hogy egyes jeleneteknél nálam fantasztikusan működött a koncepció. Aki esetleg attól fél, hogy éles helyzetben, két ijesztegetés között lesz ideje diskurálni a következő lehetséges válaszról, az elég nagyot téved.

Grafika és hangok terén gyakorlatilag hibátlan játék lett a Man of Medan. Félelmetes látványt nyújtanak a kísértethajó mocskos, mohás, dohos termei vagy a szakrális jelenségek, lények kivitelezései. A színészi játékért és szinkronért többek között a Conrad karakterét is játszó Shawn Ashmore (X-Men, Quantum Break), valamint a misztikus Curator életre keltéséért pedig a Preacher c. sorozatban is látható Pip Torrens felel. Mind a ketten hibátlanul hozzák a rájuk szabott figurát, de igazából egyik színész sem lógott különösebben ki a sorból. Mivel a tesztpéldányt két héttel a megjelenés előtt kaptam meg, így vélhetőleg a technikai hibák nagy része meg fog oldódni augusztus 30-ra egy első napos frissítés keretein belül, ugyanis PlayStation 4 Pro-n gyakorlatilag mindenhol (főleg az átvezető videók alatt) borzasztó belassulásokat produkált a játék.

Valószínű a The Dark Pictures következő fejezetében több mindenre fog fény derülni a nagy képet illetően, viszont ennél jobb első részt kívánva se kaphattunk volna a Bandai Namco-Supermassive Games kettőstől. A zsáner rajongóinak egy igazán különleges öt-hat órában lesz részük, amiben van minden, amit egy ilyen témájú filmtől/sorozattól elvárnánk, sőt a filmszerű-játék mechanikán ügyesen csavar egyet a Shared Story lehetőség, ez pedig egyértelműen kiált legalább még egy végigjátszásért. A korai verzióból eredő hibákat leszámítva a Man of Medan egy közel hibátlan interaktív élményt nyújt a horror szerelmeseinek, szóval csak így tovább!

A játékot itt vásárolhatod meg!

A The Dark Pictures – Man of Medan augusztus 30-án PC, Xbox One és PlayStation 4 platformokra jelent meg, mi az utóbbi konzol Pro változatával teszteltük.

93930cookie-checkThe Dark Pictures Anthology – Man of Medan teszt