MediaMarkt ajánló másképp: Megőrül a magyar az új Tarantino filmért, mi összezavarodtunk

Megéri a pénzt és az időt Quentin Tarantino friss mozija. De a feketeöves rajogók lehet, felhúzzák a szemöldöküket. Kérdések az alkotói szándékról, témaválasztásról, tabu döntögetésről és a kivitelezésről, most! Na meg egy tömör retrospektív, mert az olasz-amerikai rendező múltbéli alkotásai mindig megérnek egy misét!

 

Volt egyszer egy…zseni

 

Az idén 56 éves olasz felmenőkkel rendelkező, de már az Egyesült Államokban született rendező elemi erővel robbant be a filmiparba. Az 1992-es Kutyaszorítóbannal olyan magasra tette a lécet a maga és mások számára is, amillyent ritkán látni első nagyjátékfilmes rendezőtől és írótól. Igaz, kellett a sikerhez már egy korábbi forgatókönyv is. Tarantino Tiszta románc című művét jó pénzért értékesítette (ezt a Top Gun és Az utolsó cserkész kapcsán jól ismert Tony Scott 1993-ban vitte vászonra), a gázsiból pedig végre lehetősége volt egy egész estét mozi megírására. Az elképesztő sztár gárdával dolgozó Kutyaszorítóban mai napig a filmes egyik legjobb alkotása, igazi klasszikus, bármikor újra nézhető darab. Már ha az ember bírja a vért.

Tarantino vonzalma a különös humorba és abszurdba oltott vérengzéssel és horrorral 25 év alatt mit sem változott. A Ponyvaregény, a Kill Bill 1-2, a Becstelen Brigantyk, a Django elszabadul vagy épp az Aljas nyolcas – csak hogy a legismertebb filmeket említsük – bővelkedik a művér használatában. Tarantino már-már perverzitással felérő, bizarr világának ékköve a Grindhouse és a Halálbiztos duójának létezése. A Halálbiztost lehetetlen másképp nézni, mint őrjöngő paródiát. Érdekes módon ez a vonal tért vissza a 2019-es sláger, a Volt egyszer egy…Hollywood kapcsán is.

 

 

 

Öncélú tabu döntögetés vagy korlátoktól mentes szórakoztatás?

 

Minden fajta szpojlerezés nélkül valószínűleg mindenki tud már róla, hogy a vadonatúj Tarantino film történetének váza a Sharon Tate és barátai elleni brutális, kegyetlen gyilkosság köré épül. A rendező nem dolgozza fel a történetet, de a kőkemény valóságon alapuló díszletek közé helyezi saját főhősét. Vagy főhőseit. A legnagyobb dilemma ugyanis pont ez: ki a fene a főszereplő? Az életközepi válságban lévő, tejben-vajban fürdő hollywoodi filmsztár (Leonardo DiCaprio) vagy a munka oroszlánrészét elvégző, lepattant körülmények között élő kaszkadőre (Brad Pitt)? 

A zenére és a film ritmusára mindig kényesen ügyelő rendező ezúttal, mintha direkt húzná néha az ember idegeit. Egy-egy – a történések szempontjából utólag – érdektelenebbnek tűnő jelenetbe már-már belealszunk, miközben az időnként felbukkanó Sharon Tate (Margot Robbie) karaktere miatt görcsben áll a gyomrunk, hiszen a fiatal, feltörekvő színésznő sorsát mindannyian ismerjük. A moziban direkt elrejtett filmes hibák is megjelennek, szándékolt vágási bakik zavarják meg, vagy épp rázzák fel a nézőt.

 

Egy lehetséges megfejtés

 

A mozi alatt folyton kattog az agy: tulajdonképpen mit nézek én most? Nevetünk, rácsodálkozunk ismert hollywoodi személyiségekre, eredeti film bevágásokon meghatódunk, felsóhajtunk, mikor Brad Pitt leveszi a pólóját. Egyszóval szórakozunk, de valójában nem tudunk kikapcsolni, mert Tarantino valahogy folyton ki akar minket zökkenteni a gördülékeny befogdásból. Ha valaki ismeri a Monty Python csoport Macska Összezavaró Kft. (Confuse-a-Cat) szkeccsét, pontosan tudhatja, milyen élményre számíthat. Élünk a gyanúperrel, hogy a rendező zseni nem csak a nézőkkel akart kicsit kitolni, de ráment a film kritika világára is. Egy nem véletlenül tabuként kezelt, érzékeny tragédiából – részben – poént csinálni ugyanis jó húzás, ha az ember kellő sajtómegjelenést akar magának és az alkotásának biztosítani. 

Emellett azonban azt is elismerjük, hogy tulajdonképpen nincs olyan, hogy tabu, mindenen lehet ma már viccelni. Más kérdés, kell-e. Bár a Manson-család és a Sharon Tate gyilkosság nem az a téma, amihez nagyon érdemes hozzányúlni, tulajdonképpen nem lehet kifogásunk az ellen, hogy valaki mégis elővesz egy régi, a film fellegvárának történetét meghatározó momentumot. Majd azt kénye-kedve szerint interpretálja.Az alternatív feldolgozás akár megkönnyebbülést is hozhat, hiszen mint tudjuk Hollywoodban minden happy enddel végződik. És ez valahogy jól esik az embernek a brutális valóság ismeretében. Ez az öncsalás akár megkönnyebbülést is hozhat. Bár kétséges, hogy ez volt a cél. 

 

Röviden tehát…

 

A mozi megéri a jegy árát, aki azonban a korábbi lendületet várja, lehet, csalódni fog. A több szálon futó, csak az utolsó pillanatban összeérő események szerelmesei viszont megkapják, amire vágynak. Emellett persze tobzódhatunk a kiváló színészi játékban: a két férfi főhős mellett Timothy Olyphant és a csodásan megöregedett Luke Perry is nagyszerű meglepetést okoz, míg a női – vagy inkább lányka – ágon az érzéki ajkú Margaret Qualley (Andie MacDowell színésznő és az egykori modell, Paul Qualley lánya!) és a mindössze 10 éves Julia Butters hozza a nagy alakításokat. Tarantino tehát ezúttal is előszed és leporol régi arcokat és új köntösbe öltöztetve sztárt farag belőlük. A már említett Halálbiztosban Kurt Russell, míg a Ponyvaregényben John Travolta kelt új életre, sokunk meglepetésére és örömére.

 

Tarantino retrospektív, másképp

 

A knoxville-i születésű zseniről már annyi mindent tudni, hogy nehéz róla újat mondani. Filmjei egytől-egyig ismertek, így gondban van az, aki nem akarja unalomig ismételni a tényeket. Épp ezért a több rendezővel közösen jegyzett, 1995-ös Négy szobát szerettük volna kicsit “promótálni” a rajongók felé. A zseniális Roald Dahl tollából származó novellákat egy különös hotel és egy szilveszter éjszaka fűzi össze. A Tim Roth alakította liftes fiú egyik furcsa esetből csöppen a másikba a Los Angeles-i Mon Signor hotelben. Az utolsó, negyedik epizódot Tarantino rendezte, emellett ő maga alakította a feszült dráma egyik főszerepét. Tarantino szeret a kamerák előtt is megmutatkozni (ld. a Kutyaszorítóban nyújtott szenvtelen feltűnését), ebben a filmben azonban beleáll a központi figura alakjába. 

 

 

Roald Dahl és a párhuzamos különcség

 

Bár a forgatókönyvet mind a négy esetben maguk a rendezők írták (Tarantino mellett Allison Anders, Alexandre Rockwell és Robert Rodriguez), a kiindulási alapot nyújtó novellák szerzőjét, Roald Dahl-t is jócskán megilleti a dicsőség. A magyar olvasók és tv nézők számára a Meghökkentő mesék cím kapcsán feljöhet néhány hátborzongató történet, melyeket csendes lassúsággal tálalt az alkotó. Érdekes jelenség, hogy míg a felnőttek számára a trükkös gyilkosságokat, addig a gyerek olvasótábor részére elképesztően szeretetre méltó és fontos üzeneteket hordozó karaktereket szállította az angol szerző. Dahl egyszerre volt minden idők egyik legaranyosabb meseírója és legfélelmetesebb krimi szerzője. Ez a karakter ha nem is illik Tarantinora, kicsit bizarr voltánál fogva jól passzol  rendezőhöz. A Négy szobát tehát nem érdemes kihagyni, bemelegítésnek vagy épp levezetésnek is kiváló a Volt egyszer egy…Hollywood kapcsán! Mi csak egyet kérünk, aki teheti, kizárólag felirattal nézze meg ezt a filmet is. Bármilyen jó is egy szinkron, DiCaprioék hangját és a film eredeti atmoszféráját bűn elveszíteni! Minimum egy Tarantino féle vérengzős mészárlás jár érte…

 

 

Kapcsolódó MediaMarkt termékek: 

 

Ponyvaregény (DVD), 999 Ft

Alkonyattól pirkadatig (DVD), 999 Ft

Alkonyattól pirkadatig – duplalemezes (DVD), 999 Ft

Kutyaszorítóban (DVD), 999 Ft

Négy szoba (Blu-ray), 1999 Ft

Solisti E Orchestre Del Cinema Italiano – Quentin Tarantino – Unchained Movies (CD), 3199 Ft

Solisti E Orchestre Del Cinema Italiano – Quentin Tarantino Movies (CD),4999 Ft

Különböző előadók – The Tarantino Experience (Vinyl LP (nagylemez), 6999 Ft

 

Kapcsolódó MediaMarkt cikkek: 

ROCKETMAN: SZÍNPADON TALÁN MEGÁLLJA A HELYÉT AZ ELTON JOHN MUSICAL, A VÁSZNON NEM

WES ANDERSON ÚJABB NAGY DOBÁSA: KUTYÁK SZIGETE (ERŐSEN JAVALLOTT) AJÁNLÓ!

NEM A MÉRET A LÉNYEG! DUMPLIN’ – ÍGY KEREK AZ ÉLET MOZI AJÁNLÓ!

MAGYAROK A BARÇÁÉRT- EGY FANTASZTIKUS FILM, NEM CSAK FÉRFIAKNAK!

TUDTA? A MEDIAMARKT FOCI DVD NAGYHATALOM!

KÁVÉ A FILMVÁSZNON