VR-edzés: szó szerint spártai tempót diktálnak a virtuális valóságban játszódó címek: dobozszeletelés fénykarddal, lövöldözés, boksz vagy éppen vérengzés a gladiátorarénában.
Még nem látjuk, mit várhatunk 2021-től, és ha látnánk is, akkor is óvatosan bánnánk minden jóslattal, de az az biztos, tavaly is az egyik fogadalmunk – sok százezer honfitársunkkal együtt – az volt, hogy lefogyunk. Aztán jött a lezárás, a karantén, a home office és ennek összes folyománya: a mozgáshiány, az össze-vissza táplálkozás, az édességgel történő önjutalmazás és a bezárt edzőtermek. Későn (értsd: tavaly karácsonyra) ugyan, de az egyik kollégánk, aki, hogy is fogalmazzunk finoman, különösen érintve volt a fentiekben (értsd: tíz kiló úgy felment rá, hogy észre sem vette), megtalálta a megoldást:
VR-edzés!
Még mielőtt legyintenél, hogy ez biztos valami termékelhelyezéssel súlyosbított kamu „sikersztori”: szó sincs erről, a dolog nagyon is valódi, az eredmények pedig kézzel foghatóak, pontosabban nem foghatóak, hiszen az úszógumi mérete már most, másfél hónap után is látványosan csökkent. De mi is ez, hogyan kell hozzáfogni és miért érdemes – logisztikailag és igen, anyagilag is – neked is belevágni, lehetőleg máma még? Haladjunk sorjában.
Tudjuk jól, hogy a ma (például a Media Marktban) kapható virtuálisvalóság-rendszerek kifejezetten drágák. A legolcsóbb (és egyébként még mindig csodálatos – tesztünkért erre!) megoldás a PlayStation VR, amely „mindössze” 110 ezer forint, plusz természetesen az alapkonzol, ha még nincs a birtokunkban. A pc-re köthető szemüvegek – nálunk a HTC Vive modelljei és a HP Reverb G2 rendszere kapható – jóval drágábbak, arról nem is beszélve, hogy izmos gép, vagy csúcskategóriás gaming laptop is szükségeltetik a szemenként megjelenített nagy felbontású, nagyon gyorsan frissített képért.
De.
Egyrészt edzésről beszélünk, és ha komolyan elkezdesz mozogni egy virtuális térben, feladatokat, kihvásokat teljesítve vagy csak úgy, céltalanul hadonászni (erről a rendkívül szórakoztató tevékenységről mindjárt írunk bővebben), rögtön rájössz, hogy van annyira hatékony és (főleg) addiktív az egész, hogy az kiváltsa az éves edzőtermet – különösen most, amikor gyúrópadra feküdni csak mindenféle kiskapukat kihasználva szabad. Arról nem is beszélve, hogy az alant ismertetett játékok grafikája és gépigénye is van annyira egyszerű, hogy egy átlagos gépen is elfutnak – az atomerőmű-jellegű gamer pc-kre inkább a Half Life: Alyx-nak és a Fallout 4 VR-nak és a hasonló nagyobb címeknek van szüksége.
A VR-élményt persze nehéz bemutatni, sőt: lehetetlen, egy cikk, de még gameplay-videók sora sem adja vissza az élményt, nem marad más tehát, mint hogy arra kérünk mindenkit, higgyen nekünk, amikor azt mondjuk:
a technológia már tart ott, hogy teljesen élethű, hihető környezetet teremtsen, hogy berántsa és ne eressze az embert.
Némi elkerülhetetlen, de viszonylag rövid állítgatás után pedig kiküszöbölhetjük az olyan VR-gyerekbetegségeket is, mint a mozgási émelygés és a különböző szemtengely-távolságokból adódó kettős látás. Lássuk is tehát az ajánlott játékokat, amelyek a legtöbb platformon elérhetőek!
BoxVR/FitXR
Kardió, erőnlét – aki tényleg ezért (is) húzza fel a headsetet, annak kötelező. Kissé megtévesztő lehet, hogy két címen fut: számunkra most a BoxVR érdekes, a FitXR a játék Oculus Quest-rendszerre fazonigazított, frissített verziója. A BoxVR – nevével ellentétben – hagyományos fitneszedzés, különböző intenzitású és hosszúságú feladatokkal, amelyekben az a közös, hogy a zene ütemére felénk száguldó digitális labdákat kell szétütnünk a két kezünkkel. Az ütések iránya és ereje is számít, néha pedig félrehajolnunk és guggolnunk is kell.
Nem véletlenül emlékeztethet ez sokakat a Beat Saberre: nagyon hasonlít, csak fénykardok helyett boxerekkel, a játékmenet pedig mentálisan sokkal könnyebb, fizikailag pedig sokkal nehezebb: nem igényel akkora koncentrációt tartani az ütemet, viszont tisztességesen megdolgoztat. Húsz perc alatt teljesen leizzasztja az embert. A grafika szép, a kontrollerek és a headset mozgását tökéletesen követi a játék, a zenék pedig műfajonként testre szabhatóak, vagy akár hagyhatjuk is, hogy vegyesen kövessék egymást a számok.
Beat Saber
Ha csak egy VR-játékról hallottál, akkor az valószínűleg a Beat Saber, nem véletlenül. Pofonegyszerű ötlet, zseniálisan kidolgozott játékmenet, lehengerlő kihívás – már a legkönnyebb fokozat sem egyszerű, Expert szinten pedig a legprofibb ritmusjátékosokat is megizzasztja, szó szerint. Ez utóbbi miatt érdekes számunkra.
Ritkán említik fitneszjátékként a Beat Sabert, amelyben fénykardokkal kell megfelelő színű dobozokat kaszabolnunk a megfelelő irányban, megfelelő ütemre – pedig egy-egy nehezebb pálya úgy átmozgatja az embert, ahogy arra a direkt edzésprogramként kifejlesztett appok sem feltétlenül képesek. Ráadásul nem csak oldalra és lefele hajolgatnunk, illetve pontos mozdulatokkal hadonásznunk kell, hanem annyira koncentrálnunk is, hogy az már önmagában jelentős mennyiségű kalóriát éget. A Beat Saber kötelező mindenkinek, aki rendelkezik VR-headsettel, félig a fitneszfaktor miatt, félig meg azért, mert iszonyatosan szórakoztató játék.
Pistol Whip
Újabb ritmusjáték, ezúttal azonban helyváltoztató mozgást is végzünk – konkrétan száguldozunk – fegyveres ellenfelekkel telepakolt pályán, őket jól irányzott pisztolylövésekkel kell leterítenünk. A Pistol Whip ezzel együtt sem véres, esztétikailag inkább a (szintén zseniális) Super Hot VR-ra emlékeztet.
A zenék jók, a ritmus kíméletlen, a pályák kellően megizzasztanak, közben ráadásul úgy érzed magad, mint egy Schobert Norbi és John Wick keresztezéséből született szuperhős. Vagy tömeggyilkos főgonosz – ahogy vesszük, a Pistol Whip „története” ugyanis elég sok mindent a fantáziádra bíz.
Creed: Rise to Glory
Köntörfalazhatunk, ameddig csak akarunk, de ideje kimondanunk: semmi nem mozgat meg úgy (a virtuális valóságon innen és túl), mint egy kiadós bokszmeccs. Vagy mondjuk három-négy. Egymás után. A jól eltalált bokszjátékokat játszva úgy érezheti az ember, hogy a VR-technológiát erre találták ki: hogy másokat verjünk vele lilára, persze kesztyűs kézzel. Ebben kétségkívül van valami.
A Creed inkább kezdőknek szóló, de egy csöppet sem buta vagy túl egyszerű játék. Azért ajánljuk elsőként ezt, mert a grafika tetszetős, a játékmenet szép egyensúlyban van az árkád és a szimuláció között, az edzőteremben változatos feladatok várnak, ráadásul az egész a Rocky-univerzumban játszódik, ennek megfelelően még némi történettel ellátott karrier-üzemmód is került bele. A legújabb frissítéseknek hála pedig a Rocky-filmek hőseivel és főgonoszaival is harcolhatunk – vagy éppen az ő bőrükben.
Thrill of the Fight
A bokszjátékok „old G”-je, az eredeti, az azóta is felülmúlhatatlan, és – nem mellesleg – a maga tízdolláros árával a legolcsóbb. A Thrill of the Fight eredetileg egy párfős, bokszrajongó fejlesztőcsapat munkája volt (sőt, az első verziót konkrétan egy ember készítette), és ez egy kicsit látszik is rajta, a grafika és a hangeffektek bizony finoman szólva egyszerűek. Ám ezt azonnal elfelejted majd, ahogy beszállsz a ringbe.
A Thrill… ugyanis a lehető legpontosabb, legélethűbb és éppen ezért legizgalmasabb bokszjáték, ahol minden rajtad múlik, a védekező mozdulataidon és a támadásaidon. Az ütéseket pontosan és azonnal regisztrálja, az ellenfelek kitartóak és kemények, a második menet végére pedig folyik majd rólad a víz. De hát pont ez a lényeg, nem?
Gorn
Ez inkább bónusz tartalom és nem komoly tétel, hiszen a Gorn tényleg csak jóindulattal nevezhető fitneszjátéknak, úgy is csak akkor, ha van elegendő játéktér – mondjuk egy arénányi. A Gorn ugyanis gladiátorszimulátor, na jó, rajzfilmszerű gladiátorparódia, annyi elmebeteg ötlettel, poénnal és játékmenetbeli meglepetéssel, hogy az három másik játéknak is sok lenne.
Harcolni (értsd: hadonászni), forgolódni és adott esetben futkosni persze kell, ám az ellenfelek olyan nevettetően bénák, hogy akkor is képtelenek lennének megkergetni a játékost, ha az hagyná. Ettől még persze nem könnyű játék – sőt –, ha pedig komolyan vesszük, még meg is mozgat, de fájdalmat inkább a rekeszizmodban érzel majd, nem a végtagjaidban. Ettől persze még kötelező beszerezni.
