Bár az űrben játszódó és sci-fi témákhoz és problematikákhoz kapcsolódó filmek mára futószalagon készülnek, egy mozi sem tudta megközelíteni Kubrick remekművét. Úgy fest, nem csak a pénz és technológiai vívmányok számítanak, ha korszakalkotó filmről van szó. A sikerhez kell a zsenialitás, az érzékenység és a másokat néha őrületbe kergető maximalizmus is. A Perseidák kapcsán a világ legjobb sci-fi-ére emlékezünk!
Félreértés ne essék, remek, színvonalas és izgalmas filmek is forogtak 1968 óta. Az ízlés ráadásul szubjektív kérdés. Stanley Kubrick filmje azonban úgy emelkedik ki a műfaj többi alkotása közül, mint a Goldberg-variációk a komolyzene impozáns, gazdag folyamából. A sznobérián túl (pro- és kontra!), önmagában nézve a 2001: Űrodüsszeiát egyszerűen elképzelhetetlen a filmet másképp kezelni, mint origót.
Nem csak, mint kiinduló pontot, hanem mint azt a centrumot, ahová minden visszatér. Számos filmkészítőt ihletett meg Kubrick alkotása. James Cameron (többek között az Avatar, Terminátor, Titanic rendezője) 14 éves volt, amikor Torontoban először látta a filmet. Az élmény megrázó és persze meghatározó volt számára. Cameron a Variety magazinnak így nyilatkozott idén:
“Kubrick első osztályú műfajjá emelte a sci-fi-t. […] A 2001 elérte a fontos, világszínvonalú, művészi, filozófikus, mély filmalkotás mércéjét. Emellett Kubrick alapvető, fontos kérdéseket feszegetett az emberiség eredetéről, az ember és a világegyetem kapcsolatáról és hogy hová is tartunk voltaképp.”
Arra kérdésre, hogy egy sci-fi mozi attól jó-e, hogy látványos, vagy hogy izgalmas és fordulatos, esetleg attól, hogy összetett kérdésekre keresi-e a választ, nyilván eltérhetnek a válaszok. Azonban ha egy alkotásban mind a három, említett alapelem szerepel, csak nyerhetünk.
A 2 óra 29 perces film sokaknak hosszúnak, lassúnak tűnhet. Arról nem is beszélve, hogy a közel két és fél óra során összesen 20 percnyi párbeszéd hangzik el. Ráadásul a mozi első és utolsó 20 percében egyáltalán nincs dialógus. Aki az első 20 percben a székébe szegeződik, már biztos, hogy rajongó lesz. Mintha egy légüres térbe beszippantana egy erős vákuum. Mozdulni sem lehet a letaglózó élménytől. Pedig tulajdonképpen nem történik sok minden. Majomszabású előemberek ütik el az időt egy pocsolyányi kis tó körül. Majd feltűnik egy különös, szabályos, sima felületű geometrikus tárgy: a monolit tömb. És az élet egy új szakaszába ér…
Aztán csend, majd felcsendül Strauss Kék-Duna keringője és kezdetét veszi a filmtörténet egyik legszebb vizuális tánca: a végtelen térben egy űrutazásra alkalmas jármű dokkol egy “megállóban”. Ami ezután jön…Azt már tényleg látni kell. Akár századszor is. A korszakalkotó mozi
gondolatébresztő, frusztráló, lenyűgöző, reményt adó, varázslatos.
Ráadásul Kubrick törekedett a realista megjelenítésre, így a gyengébb sci fi filmekkel szemben – ahol nincs meghatározó zenei betét – néma csend kíséri a világűrben zajló eseményeket. Hiszen nincs, ami közvetítené a hang terjedését. A félelmetes és egyben megnyugtató közegben az ember megérzi, milyen kicsi is a Föld, milyen apró az emberiség. A finálé hosszú „trip”-je alatt felcsendülő muzsika a székelyföldi születésű Ligeti György munkája külön csemege a magyar fülnek.
Ha mélyebben elmélyednénk a film hátterében és persze Kubrick művészetében, kezdjük a tájékozódást két izgalmas, angol nyelvű cikkel itt és itt. És ha nem értenénk a 2001: Űrodusszeia befejezését, hallgassuk meg, mit mondott róla a mester egy ritkaságszámba menő telefonos interjúban:
Boldog születésnapot a fél évszázados mozinak!
Kapcsolódó MediaMarkt termékek:
2001 – Űrodüsszeia (DVD), 999 Ft
Különböző előadók – 2001 – A Space Odyssey (2001: Űrodüsszeia) (CD), 2799 Ft
