Captain Price visszatér, hogy különleges alakulatával újból odacsapjon a rosszfiúknak. A parancsnok szakálla a régi, módszerei viszont némiképp megváltoztak az évek alatt… Figyelem: a cikk spoilereket tartalmaz a Modern Warfare kampányát illetően, csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar! Nem létezik a bolygónkon olyan videójáték-kedvelő, aki legalább címről ne ismerné a Call of Duty-szériát. Az első rész még 2003-ban jött ki az Infinity Ward gondozásában, a második világégéstől kezdve Vietnámon át egészen a jövőkori hadviselésig szinte minden korszakba bepillantást nyújtott több-kevesebb sikerrel az amerikai stúdió sorozata. A nagy áttörés egyébként 2007-ben történt meg, amikor is a fejlesztők elfáradni látták a világháborús körítést, így született meg a Modern Warfare, ami kétségkívül felrázta az álló vizet. Többek között a Special Air Service (S.A.S.) katonák bőrébe bújva az modern harcászatba nyerhetünk betekintést – ez a Call of Duty egyik, ha nem a legjobb eresztése, amit aztán tovább két epizód követett. Aztán jött a már-már sorszerű lejtmenet a Black Ops asszisztálásával, mindez odáig ment, hogy a Treyarch teljesen kihagyta az egyjátékos kampányt a Black Ops 4-ből, amit szinte minden szaksajtó egyöntetűen negatívumnak könyvelt el. Változás kellett és ezt már az anyavállalat is érezte, nagyjából így jutottunk el odáig, hogy a reboot-hullám a világ egyik legismertebb szériáját sem kerülhette el. Szerencsére az utóbbi években akadtak frenetikus (God of War), és kevésbé katartikus feldolgozások, hogy a Modern Warfare melyik kategóriába fog esni, azt pár bekezdéssel később elárulom nektek. 2019-et írunk, a Központi Hírszerző Ügynökség tudomást szerez róla, hogy Urziksztánban az Orosz Föderáció valamiféle halálos vegyi anyagot tárol, így a veszély felszámolásának érdekében bevetésre küldenek egy speciális osztagot, élükön Alex különleges ügynökkel. Bár az ideggázt sikeresen megszerzi az alakulat, a fedőakció kudarcba fullad, amikor a kivonási pontra tartva konvojunkat támadás éri és ismeretlen elkövetők meglovasítják a rakományt. Alex főnöke, Kate Laswell válaszul felkéri a brit különleges alakulat veteránját, John Price-t, hogy segítsen visszaszerezni a kemikáliás hordókat még mielőtt valaki felhasználná őket. A következő jelenetben sajnos bekövetkezik a legrosszabb, 24 órával közel-keleti incidens után egyenesen Angliában, azon belül is London egyik legforgalmasabb közterén találjuk magunkat. Az Al–Qatala terrorszervezet merényletet követ el a Piccadilly Circus közepén és civileket tucatjaival végeznek, sőt a maximális hatás kedvéért öngyilkos merénylőket is bevetnek. Ekkor már a szintén S.A.S. színeiben szolgáló Kyle „Gaz” Garrick őrmesterrel vagyunk, akivel pont a támadás közepébe csöppenünk, de szerencsére Price és a helyi hatóságok segítésével végül sikerül megfékezni a rengeteg áldozatot követelő fenyegetést. A szálak nem sokkal később újra a Fekete–tengerhez, a fiktív Urziksztánban állomásozó Al-Qatala vezérhez vezetnek. Alexet, a Delta Force volt tagját a londoni akció után azonnal a helyi fegyveres ellenállás fejéhez (Farrah Karim) küldi Price, ők két fronton; egyszer a megszálló orosz Roman Barkov és csapatai, másodszor pedig a terrorszervezet ellen küzdenek. Feladatunk, hogy elkapjuk és válaszokat szedjünk ki a Farkas álnévre hallgató terroristától, és a játéknak ezen a pontján lényegében összeáll az alakulatunk, majd kezdetét veszi a hajtóvadászat. A többi maradjon meglepetés, mindenesetre a néhol a Homeland-sorozat hangulatát idéző fősodor bámulatos intenzitással dobálja az izgalmasabbnál izgalmasabb bevetéseket, illetve az szintén tény, hogy egyes jelenetek jó pár botrány táptalajául fognak szolgálni, sőt már szolgálnak is. Itt van első körben a Halál Országútja. Ez a valóságban az 1991-es Öböl-háború alatt a Kuvaitból ki- és bevezető utakat (80-as és 8-as országutakat) hívták így, ahol több száz visszavonuló iraki katonát bombázott le az Egyesült Államok – egyes jelentések szerint a támadás áldozatául estek egyaránt nők és gyerekek. A játékban erről az esetről szintén szó esik, amikor Farah arról mesél, hogy a Halál Országútján az oroszok civil menekültek tucatjait mészároltak le, tehát „kissé” kifordították a fejlesztők ezt a történetet. Ennek apropójából és alapjaiban a tény miatt, miszerint az oroszokat ilyen színben tünteti fel a Modern Warfare egyáltalán nem meglepő reakció, hogy a PlayStation online áruházán keresztül nem árusítják a szoftvert Oroszországban. A fenti példa mellett sok olyan jelenettel fogunk találkozni, ahol résen kell lennünk, ugyanis sok esetben egyáltalán nem lesz egyértelmű (vagy csak később válik azzá), hogy egy civil vajon csak fedezékbe akar vetődni vagy inkább egy AK-47-es géppuskát szeretne előrántani. A szoftver szinte végig fenntartja az izgalmat és erre a legjobb példa, amikor harmadik küldetésben Price és Gaz egy alvósejtekkel teli londoni házat takarít ki. Ebben az épületben nemcsak terroristák, hanem nők és gyerekek is élnek, így mondanom se kell, hogy milyen szintű koncentrációt és higgadtságot követel majd tőlünk az elkövetkező tíz-tizenöt perc. Jó pár cikk született az ominózus kisbabás jelenetről és ez nem csoda, hiszen ebben a snittben egy anya bújik meg pár hónapos gyerekével. Szerencsére a készítők nem bízták a véletlenre, így ha rálövünk (de ugye direktbe senki nem tenne ilyet?!) a kisgyerekre, akkor őket automatikusan visszadobja az előző mentési pontra, ha pedig egy elborult elméjű emberszerű valami többször megkísérné ezt, akkor rögtön a főmenüben találja magát a következő felirattal: „Most komolyan?!” Készüljünk fel, hogy a Modern Warfare cselekményében eltolódnak a morális határok és egy idő után maga a játék is fel fogja tenni nekünk a kérdést: vajon meddig süllyedhetünk a jó cselekedet érdekében? A Homeland példáját folytatva bizony találkozni fogunk még néhány emlékezetes szituációval; legyen szó a 13 óra: Bengázi titkos katonáit idéző misszióról vagy a Bin Laden likvidálását feldolgozó film (Zero Dark Thirty) markáns jeleneteiről – ezek mind helyet kaptak a szűk 6-7 órát felölelő történetben. Itt meg kell jegyeznem, hogy egy kimondottan felnőtteknek szóló sztorit kapunk, nem kevés brutalitással és mélyen megrázó jelenetek tömkelegével. Ezek lehet, hogy pár embernél ki fogják ütni a biztosítékot hála a szinte már filmbe illő grafikának és vérprofi hanghatásoknak, de azt senki nem veheti el a játéktól, hogy sajnos meglehetősen hűen ábrázolja a háború, a terror és a különböző fegyveres összecsapásokba torkolló szituációk viszontagságait. Persze találkozni fogunk néhány klisével és előre sejthető fordulatokkal, de mindent összevetve egy bátor, realisztikus és a háború borzalmaira reflektáló fősodort kaptunk a kaliforniai srácoktól. Eddig csak dicsértem a Modern Warfare-t, ellenben technikailag sokszor egyáltalán nincs a toppon az Infinity Ward alkotása. Meglepő lehet, de nálam pont PlayStation 4 platformon volt leginkább stabil a szoftver; a 60-as képfrissítési rátát szinte döccenés nélkül tudta tartani, egyedül párszor az átvezető videók alatt akadt meg, de ez sem volt túl sűrű jelenség. A PC-s kollégák már nem voltak ennyire megelégedve a dolgok állásával; többszöri fagyás, összeomlás övezte az első végigjátszást és nemcsak a videók, hanem maga a játékmenet dettó akadozott. Ennél rosszabbul talán az Xbox One tulajok jártak, ugyanis nekik a fenti hibákon túl nem egyszer kell kényszer újraindítást alkalmazniuk a konzoljaikon. Összességében azt kell mondanom, hogy visszatért a Call of Duty-sorozat! Megosztó, látványos és elgondolkodtató kampánya az utóbbi évek egyik legjobbja, csupán azt sajnálom, hogy megint lejátszható bő hét óra alatt. Bár technikailag (főleg más platformokon) korántsem hibátlan, ha csiszolnak rajta a készítők, akkor nagy gond nem lehet a játék jövőjével kapcsolatban, hiszen a többjátékos rész szintén hozza a kötelező COD-élményt. Pár meccs után egy addiktív, pörgős és magas szavatossággal bíró módot kaptunk, ami folyamatos bővítésnek lesz alávetve és amivel hosszú ideig minden gond nélkül el lehetnek a széria veteránjai. A Modern Warfare részeit itt találod! A teszt elsősorban az egyjátékos kampányra fókuszált. A Call of Duty: Modern Warfare október 25-én PC, Xbox One és PlayStation 4 platformokra jelent meg, mi az utóbbi konzol Pro változatával teszteltük. A tesztpéldányt a Magnew Games biztosította!