Crash Bandicoot 4: It’s About Time teszt
Crash, a világ legvagányabb bandikutja visszatér, hogy újból meghiúsítsa a gonosz zseni, Neo Cortex és társainak agyafúrt terveit. A tét pedig nem lehet más, mint maga az univerzum sorsa.
Az Activision-t lehet szeretni vagy éppen utálni, de az tagadhatatlan, hogy ért az üzlethez. A történet ott kezdődött, hogy többek között a Call of Duty, Destiny és Skylanders-szériákat jegyző amerikai kiadó 2017-ben kiadta a Crash Bandicoot első három részének remasterét. Miután látták, hogy a nép zabálja a játékot, 2019-re már multiplatform címmé bővítette a PlayStation-éra meghíresebb erszényes állatkáját. Részben emiatt potom tízmillió példány talált gazdára, ami után jöhetett a remaster-szőnyegbombázás. Spyro, Crash Team Racing, Tony Hawk’s Pro Skater, mind-mind gyönyörűen hoztak a konyhára, így ideje volt előállni egy vadonatúj Crash Bandicoot– címmel és ezt a megtisztelő feladatot nem más kapta, mint a Skylander franchise alkotója, a Toys For Bob stúdió.
A történet szerint Neo Cortex és a többi „N-betűs” gonosztevők már negyedjére sántikálnak valami rosszban. Bár jó időre sikerült megmenteni tőlük az univerzumot, valahogy mégis sikerül nekik léket ütni interdimenzionális börtönükön, így kiszabadulnak és ismét a végtelen hatalomra vágynak. Csak Crash és Coco Bandicoot állíthatják meg az aljas csapatot, világmegmentő kalandjukat pedig többek között olyan maszkok támogatják, amiknek mindegyike rendelkezik valamilyen különleges képességgel. A készítők gyakorlatilag ezekkel a maszkokkal dobták fel a már-már unalomig járatott formulát, mialatt megtartották a Crash-játékok legalapvetőbb jellegzetességeit. A Crash Bandicoot 4 alapjaiban egy dimenziókon átívelő kaland lesz, ahol lényegében minden egyes pályarész egy dimenzióként funkcionál. Természetesen nem lenne teljes a boldogság, ha a szigetek végén nem az egótól duzzadó és gonoszan kacagó főellenfelek állnák utunkat. Őket a sorozat előző eresztéseiben látott módon, több körös harcok keretein belül fogjuk legyőzni – mindegyikük más és más taktikát fog igényelni, de az biztos, hogy ebben semmit sem változattak az amerikai srácok, hiszen ezek a csetepaték játék talán legötletesebb részeit alkotják.
Ahhoz, hogy az univerzum rendje helyreálljon, hasadékról hasadékra kell felkutatnunk négy misztikus erővel bíró álarcot. Mindegyikük egyedi képességgel rendelkezik; míg az egyikkel téridő síkok között tudunk váltogatni, addig a másikkal az idő múlását vagyunk képesek manipulálni vagy éppen felvételével óriási fizikai erőre teszünk szert. Ezeket az ősi álarcokat a főellenségek, illetve a különböző pályák teljesítése után kaparinthatjuk meg. Nagy szükségünk is lesz az erősítésükre, mivel bizonyos szakaszokat csakis velük fogunk tudni teljesíteni. A Crash Bandicoot 4-ben már nem lesz elég csak úgy előre haladni, jókor ugrani és megfelelő időben bevetni a tasmán ördögi forgásunkat. Csapdákkal, még halálosabb ellenségekkel, valamint kreatívabbnál kreatívabb kihívások ellen kell felvennünk a harcot – a legtöbb ugrabugrát az adott maszk által adott extra erő birtokában fogjuk tudni legyűrni. Mindezt kiválóan adagolják a fejlesztők, mindig akkor jön be egy új mechanika vagy egy új maszk, amikor már megszoktuk az előzőt és játszi könnyedséggel teljesítjük őket, de mindez persze nem azt jelenti, hogy könnyű dolgunk lesz a végigjátszás alatt, sőt!
Még a modern játékmódot elindítva is voltak olyan szcenáriók, amiken csupán a huszadik próbálkozásra sikerült átjutnom és akkor ez még csak a kezdet, ugyanis ennek a módnak a legfőbb hozadéka a végtelen élet. Mondanom se kell, hogy a klasszikus utat választva még keményebb helyzetekre számíthatunk, ott nemhogy tíz, de jó, ha öt élettel mehetünk neki a következő szekvenciának, hogy aztán pár óra után már vénülő kezünkkel foghassuk a kontrollerünket. Szóval az ilyesfajta örömöt inkább meghagynám a fiatalabb generációnak, de aggodalomra semmi ok: a műfajt kevésbé ismerőknek dettó kijut majd a jóból, hiába az új (könnyített) játékmód. Szintén ad némi változatosságot, hogy a két Bandicoot mellett ott van Dingodile, Tawna és maga Neo Cortex is, mint játszható karakterek. Mindhármuk teljesen más specialitásokkal rendelkezik: Dingodile egy óriási porszívóval közlekedik és darálja, ami az útjába kerül, Tawna kilőhető kampójával lövöldözhet dobozokra, ellenségekre vagy éppen a kiválóan megkomponált pályaelemek között haladhat, és persze itt van mindenki kedvenc antagonistája. Neo Cortex, aki mi mást csinálna, ha nem platformokat az útjába kerülő ellenfelekből.
Apropó kihívások, természetesen nem maradhatunk számos rejtett utalások, bónusz szintek és megannyi gyűjtögetnivaló nélkül. Újdonsággént bekerült a játékba egy retró élményt nyújtó pálya, amikor a nézet átvált a VHS kazettákra emlékeztető (retro) nézetre és kezdődhet a tortúra. Nem túlzok nagyon, ha azt mondom: ezek talán a legkeményebb bónuszküldetések, de a pályák közben fellelhető kérdőjelek sem lesznek piskóták. Ha pedig kihívások, akkor itt jegyezném meg, hogy a Toys For Bob nem mindig találta el a nehézséget. Találkozunk olyan részekkel, amiket szinte csukott szemmel lehet teljesíteni, ellenben néha igenis izzasztó szakaszok elé állít minket a játék. Nyilván ez a sorozat sosem a könnyedségéről volt híres, viszont abban az esetben, ha a 100%-ra törekszünk, akkor készüljünk fel testileg-lelkileg, mert például az egyik gyémántot csak úgy kaparinthatjuk meg, ha egy pályán maximum háromszor halálozunk el.
Összességében a Crash Bandicoot 4 úgy tudott megújulni, hogy közben megtartott minden olyan motívumot, ami miatt játékosok milliói szeretik ezt a kis bamba, vörös bandikutot. Bár a kaliforniai srácok nem mindig voltak következetesek a nehézséggel kapcsolatban, még mindig egy humoros, platformer elemeiben kreatív, játékélményében pedig roppant élvezetes ügyességi játékot alkottak, ami minden rajongónak kötelező választás.
A Crash Bandicoot 4: It’s About Time megvásárlásához kattints ide!
A Crash Bandicoot 4: It’s About Time október 2-án Xbox One és PlayStation 4 platformokra jelent meg, mi az utóbbi konzol Pro változatával teszteltük.
