Ilyen menőnek még sosem éreztem magam izzadás közben – Huawei Watch GT 2 teszt

Van egy közkeletű tévedés, amely a mai napig makacsul tartja magát az emberek fejében: hogy egy karóra elsődleges feladata az, hogy mutassa az időt. Nem. Egy karóra elsődleges dolga, hogy szép legyen. Így volt ez az okostelefonok előtti korban is, amikor még tényleg fontos volt, hogy mutassa az időt, de ennél sokkal fontosabb volt az esztétika, a műgond és a fashion statement, amit hordozott. Leszámítva talán a sportolóknak és a felfedezőknek szánt modelleket, bár végül ezek is beépültek az órakánonba, mint menő és gyönyörű darabok.

A lényeg az, akármennyi funkciót is zsúfolnak bele, akármilyen anyagokból is rakják össze és akármekkora technológiai innovációként is reklámozzák, egy óra egyszerűen nem teheti meg, hogy csúnya legyen, vagy, ha mégis, akkor a fentiektől függetlenül bukásra van ítélve. Hatalmas megkönnyebbülés tehát, hogy némi kezdeti tévelygés és kísérletezés után az okosórák piacán is egyértelmű lett ez. Így, 2019 végén kimondhatjuk: az igazi okosóra kifinomult, letisztult, egyszerre diszkrét és tekintélyt parancsoló – például azért, mert hasonlít a hagyományos, analóg órákra. A Huawei tervezői szerencsére elég korán rájöttek erre, ezért lett a Watch GT a világ egyik legnépszerűbb modellje. Ehhez persze az is kellett, hogy csak maga az eszköz nézzen ki és viselkedjen prémium kategóriás termékként, az ára ne.

Amikor megérkeznek az első hírek bármely elektronikai termék utódjáról, az ember rögtön arra kíváncsi, hogyan akarják és tudják felülmúlni az elődöt, kijavítják-e a hibákat és – csúnyán fogalmazva – mit tudnak még kitalálni. A Huawei-okosóra esetében viszont az volt az első gondolatom, hogy „úristen, remélem, nem változtatnak rajta túlzottan”. Nos, a doboz végül megérkezett, egy boldog hetet töltöttünk együtt a tartalmával és örömmel jelenthetem: így lett. A GT 2 jobb, gyorsabb, és, ha lehet, még szebb.

Akinek volt a kezében az első széria bármely darabja, annak ennyi elég is, hogy beszerezze ezt. A többiek kedvéért viszont jobb, ha részletezzük.

Az első két szó, amely kikívánkozott, ahogy kibontottam:

  • gyönyörű;
  • hatalmas.

A Watch GT 2 még elődjénél is szebb: a nálam landolt modell a lehető legelegánsabb, fekete tokba bújtatott változat, legfeljebb a fekete gumiszíj utal arra, hogy mégiscsak sportolásra szánják az eszközt. Ettől függetlenül mindenkinek javaslom a barna bőrszíjjal és fekete-ezüst tokkal ellátott modellt: az konkrétan a legszebb (okos)óra a piacon. A szíj szerencsére egy mozdulattal cserélhető, nem kell hozzá óraműves eszközpark és szakértői segítség.

A számlap karimája tökéletesen gravírozott, számozott, oldalt pedig két funkciógomb foglal helyet, meg sem próbálták elrejteni őket, ettől végképp kronométerszerű lesz a GT 2. A rossz hír, hogy a technológia fejlődésével, úgy tűnik, nem csökken az okosórák mérete és könnyebbek sem lesznek: az átmérője 46 milliméteres, nagyjából olyan vastag, mint egy mechanikus analóg óra és 41 grammjával ugyan hozza az okosóra-átlagot, de aki még nem viselt ilyesmit, annak azért meg kell barátkoznia azzal, hogy ez bizony nem egy könnyű, klasszikus, 38-40 milliméteres kis kvarcszerkezet. A GT 2 bizony egy átlagos férficsuklót is teljesen beterít. Ez persze csak az első egy-két nap lehet zavaró, még az olyan megrögzött órasznoboknak is, mint e sorok írója, utána mindent feledtet az, hogy milyen szép és – ideje rátérni erre is – hogy mennyit tud.

A dobozt kibontva további kellemes meglepetés az USB-C kábel és a kényelmes, mágneses töltő, erre ugrik rá az óra, nem kell sem közvetlenül a kábellel bajlódni, sem mindenféle műanyag pöckök közé beerőltetni – ez utóbbi kész rémálom az okosórás társadalom szerencsétlenebbik felének. Aki egy kicsit is képben van, az tudja, hogy ez már csak azért is fontos szempont, mert ezeket az órákat naponta, jó esetben kétnaponta kell tölteni, a nagyon trükkös, energiahatékony modelleket 4-5 naponta. Éppen ezért fogadtam szkeptikusan, amikor a Huawei bejelentette, hogy a GT 2 bizony két hétig is üzemel majd. Felesleges volt (mármint a szkepticizmus): az órát egyszer töltöttem, és most, egy hét átlagos-intenzív használat után 42 százalékon áll. Ha nem hordom, de be van kapcsolva, semmit sem fogyaszt, ha hordom, akkor diszkréten, észrevétlenül, ám hatékonyan monitoroz mindent. Na jó, az észrevétlenül túlzás: amikor fennhangon (mert beépített hagszórója is van) elkezdte részletezni a zsúfolt hetes buszon, hogy hány kalóriát égettem aznap, és mennyi a pulzusom, sok-sok furcsálló tekintetet kaptam. De legalább mindenki megtudta, milyen fitt vagyok, és a testem készen áll a végtelen mennyiségű bejglire.

Előreszaladtam, hiszen a képernyőről még szó sem esett. 1,39 collos, 454-szer 454 pixeles AMOLED panel bújuk meg a karcálló üveg alatt, az ilyen kijelző pedig tényleg képes egy nap alatt lemeríteni az okosórákat, ezért is hatalmas tisztelet a HUAWEI mérnökeinek a két hetes üzemidőért. Az AMOLED annyit tesz, hogy tökéletesek a színek és a kontraszt, a fényerő pedig még a tűző napon sem hagy cserben, a felbontás pedig annyit, hogy még közelről is képtelen különbséget tenni az egyes pixelek között az emberi szem, az összhatás tehát tökéletes. Természetesen szó sincs a képernyő alján megbúvó „levágásnak”, amely sok okosóra összhatását elrontja (ezt hívják a tesztelők érzékletesen laposgumi-hatásnak), a kép kerek, ahogy annak 2019-ben lennie kell. Az alvó képernyő gombnyomásra, vagy egy határozott (egy kicsit talán túl határozott – lehetne érzékenyebb is) csuklómozdulatra ébred fel. A jó hír, hogy van „always-on” mód, azaz beállíthatunk egy egészen elegáns számlappal ellátott órát, igaz, így a felére csökken az üzemidő. Szerintem megéri.

Mint minden valamirevaló órasznob, én is azzal kezdtem, hogy lecseréltem a gyári számlapot, szerencsére nagyon egyszerű, az órán és a mobilra letölthető, a telefont GT 2-vel azonnal és akadás nélkül összekötő appon egyaránt, ráadásul sok van belőlük és a gyári választékon kívül még egy csomót le lehet tölteni. Kiválasztottam az egyetlen szóba jöhetőt (természetesen a letisztult-minimalista Bauhaus-szerű számlapról van szó), és ekkor, azaz a doboz kicsomagolása után negyed órával készen álltam a tesztelésre.

A menürendszerre túl sok szót nem érdemes vesztegetni, azért, mert kényelmes, kellemes és magától értetődő. A képernyőt jobbra-bapra pöccintve érjük el az egyes funkciókat, felülről a beállításokat, alulról az értesítéseket hívhatjuk le. Van gyári zenelejátszó is, méghozzá háttértárral, azaz, ha átvesszük kedvenc albumainkat, a mobilt akár otthon is hagyhatjuk. Természetesen kezeli a Bluetooth-fülhallgatókat, hívást fogadhatunk és kezdeményezhetünk. A felső gombbal érjük el az edzéstípusokat, egyébként „vissza”, az alsó pedig „enter” gombként funkcionál, ez azonban testre szabható. Keveset használtam őket, a képernyő mindenre elég. Apró csalódás, hogy bár a gombok tekerhetőek, ennek funkciója nincsen, a menüpontok közt scrollozni csak a képernyőn tudunk. A menürendszer gyorsan és jól reagál, igaz, a képfrissítés nem éppen a legfinomabb és itt-ott egy kicsit meg-megtorpan, ha zsúfolt képernyő felé pöccintünk, de komolyabb akadásra, fagyásra nem volt példa. A Kirin A1 chipset tehát teszi a dolgát.

A GT 2 automatikusan felismeri, ha testmozgásba kezdünk, de azért érdemes inkább manuálisan megadni neki, hogy mikor mit találunk ki. A hegyi túrától a biciklizésen át az edzőtermi aktivitásokig mindent pontosan követ, ami nagyon jó hír, hiszen a legtöbb „túl szép, hogy igaz legyen”-okosóra itt bukik el. A pulzusmérés pontos, stabil és következetes, nincsenek hirtelen kiugrások és beesések, azaz nem kell gondolatban elosztani vagy felszorozni az eredményt. Vérnyomást ugyan nem mér, de stressz-szintet igen, ez nekem végig az alacsony-normális régióban volt, nem csoda, de nálam türelmesebb ember a világon nincs; maradjunk abban, hogy ezen funkció tesztelésére nem én vagyok a legalkalmasabb. Az alvás monitorozása is meggyőző, itt az eredmény nem volt túl rózsás, de hát ezt is tudtam – mindenesetre jó hír, hogy a GT 2 nem próbálja szépíteni a helyzetet.Természetesen beépített GPS-egységgel is rendelkezik, ezt állandóan aktív és teljes pontossággal követi, merre járunk, szerencsére anélkül, hogy ártana az üzemidőnek. Az úszást nem próbáltam, de a gyártó öt ATM-es vízállóságot ígér, azaz erre is bőven alkalmas a GT 2.

A Huawei Health app a piac egyik legjobbja, ezt már tudják azok a milliók, akinek Huawei-telefonjuk van. Azonnal szinkronizálja magát az órával, minden aktivitás részletesen visszanézhető, gördülékenyen kommunikál a Stravával, és ha nincs rajtunk az óra, csak a telefon van nálunk, a GT 2 később még így is eltárolja a mozgást, tehát oda-vissza szinkronizálják egymást az eszközök. Csodálatos időket élünk.

Ha nagyon megerőltetném magam, biztosan találnék hibát a Huawei Watch GT 2-ben, de nincs kedvem megerőltetni magam, erőlködtem a héten éppen eleget, hogy kihozzam a maximumot az eszközből. (És magamból.) Ami panaszom van (méret, magától kikapcsoló képernyő), az az okosóra-piac egészére vonatkozik, nem erre a modellre. Maradunk tehát abban, hogy a GT 2 jelenleg a legmenőbb és a legjobb ár-érték arányú okosóra a piacon. Ha nem csak megbízható edzőpartnert keresel, de jól is szeretnél kinézni izzadás közben, ez a te órád.

A fekete modellt itt, a barnát pedig itt tudod megvásárolni.

987215cookie-checkIlyen menőnek még sosem éreztem magam izzadás közben – Huawei Watch GT 2 teszt