Joyroom JR-TL2 wireless teszt

Ránézésre felsőkategóriás, jellemzői több mint meggyőzőek, öröm kézbe fogni és fülbe tenni, csak azán elindítod a Spotifyt és megérted, miért ilyen olcsó. Joyroom JR-TL2 true wireless teszt.

Tetszik, nem tetszik, a teljesen vezeték nélküli, azaz true wireless fülhallgatók itt vannak és maradnak is, annyira, hogy ez az új norma. Nekem például nem tetszett az egész, oké, nekem már a sima wireless megoldások sem tetszettek annak idején; nehéz volt elképzelni, mi lehetne egyszerűbb és biztonságosabb a hagyományos, jackdugós kialakításnál. Ott biztosan rendben van a hangminőség (vagyis biztosan nem a hálózati kapcsolaton múlik majd), nem kell szenvedni a párosítással és azon izgulni minden egyes alkalommal, amikor bekapcsoljuk, hogy kapcsolódik-e. Aztán persze nem csak elfogadtam, hanem meg is szerettem őket: az utóbbi három-négy évben tényleg eljutottunk oda, hogy az első generációs Bluetooth-gyermekbetegségeket elhagytuk; egyszerűen csak működtek és a korszerű kapcsolati szabványoknak és kodekeknek hála még jól is szóltak, mármint a nem hardcore audiofilek számára.

A true wireless fülesek érkezésekor még ennél is szkeptikusabb voltam, csak éppen más okból: egyszerűen képtelen voltam elképzelni, hogy én ezeket nem hagyom el az első adandó alkalommal. Két egymástól is független, minden irányba tényleg csak Bluetoothon keresztül kapcsolódó bogyó, amelyeknek valahogy a fülemben is kell maradniuk? Ne vicceljünk már! Főleg, hogy minden egyes használat után egy dobozkába kell őket beszuszakolni ahelyett, hogy simán begyűrném a zsebembe/táskámba. Egy ilyen szertartásra mégis kinek van ideje újra és újra? Az árukról nem is beszélve: az alapmodellek is húsz-harmincezernél kezdődtek, a tisztességesen megszólaló darabokért pedig dupla ennyit kell perkálni. Jó eséllyel ráadásul a dedikált hangerővezérlésről is le kell mondanunk.

Aztán persze megszerettem ezt is: az etalon Apple AirPodson túl a JBL, a Jabra és a Sennheiser is kész kis remekműveket alkottak, amelyek épp úgy működtek kompromisszumok nélküli fülesként (még sportolás közben is), mint apró kortárs műalkotásként: igen, ennyire szépek. A környezeti zajokat átengedő technológiának hála pedig futás, vagy (ami nálam sokkal fontosabb) biciklizés közben is biztonsággal hordhatók, azaz nincs mese, megvettek kilóra.

Forrás: Joyroom

Ahogy az ilyenkor borítékolható, a nagy gyártókat követték a közepesek, majd a kicsik, azaz elszaporodtak a true wireless fülesek az olcsóbb, alsó szegmensben is. Jelen tesztünk alanya is egy ilyen: a Joyroom JR-TL2 true wireless fülest 15 ezer forintért kínálják (például a Media Markt is), méghozzá papíron olyan jellemzőkkel, amelyekkel a 40-50 ezres sávon találkozhatunk először. Például:

  • érintőfelület;
  • teljes LCD-s töltöttségkijelző a dobozban;
  • érintéses hangerőszabályzó;
  • Bluetooth 5.0;
  • USB-C töltés;
  • ránézésre és tapintásra is minőségi anyaghasználat.

Tényleg ott tartunk, hogy egy ilyen szerény (bár hazájában rendkívül népszerű) kínai gyártó a nagy gyártók minőségét vágja hozzánk konkrétan azok árának töredékéért, vagy van itt valami turpisság? A válasz szokás szerint nem egyszerű, ha mégis le akarnánk egyszerűsíteni, azt mondanánk: mindkettőre igen a válasz. Szerencsére nem akarjuk, úgyhogy lássuk részletesen: először a pozitívumokat, majd a kevés, de sajnos annál súlyosabb negatívumokat.

Ami tetszett

Tényleg nagyszerű anyagból van a doboz és a benne rejtőző fülhallgatópár. Az előbbi matt, és elegáns mágnessel záródik, nem kell feszegetni, az ujjunkkal trükközni, egyszerűen felpattintjuk és kész, ha pedig helyükre rakjuk a füleseket, elég összecsuknunk. Maga a füles fényes műanyag, az illesztések stabilak, nem recseg-ropog, tényleg meg nem mondanánk, hogy nem egy felső-középkategóriás modellről van szó. A gyártó ráadásul egy kis gumigyűrűt is épített a fülhallgató testébe, amely észrevétlenül simul a fülünkbe, és segítségével egyszerűbben eltávolíthatjuk. Elvileg a fülhallgatópárt is mágnes rántja a helyére a dobozban, és segít is egy kicsit, mégis inkább kézzel kell a helyükre nyomnunk. Nem nagy ügy, de itt azért már egy kicsit gyanús volt, hogy nem véletlenül ilyen olcsó.

Bár felfoghatnánk marketingtrükknek az LCD-t, nem tesszük: hosszú távon igenis jól jött, hogy folyamatosan követhetjük a doboz, illetve a fülhallgatók töltöttségét. A dobozt két és fél óra alatt tölthetjük fel nulláról, az pedig másfél óra alatt tölti fel a fülest (egy töltéssel akár negyvenszer), ha teljesen lemerültek az egységek. Két USB-port található a dobozon, az egyikkel az eszközt tölthetjük, a másikkal powerbankként használhatjuk; igaz, az 1500 mAh nem sokra elég (egy okostelefon-akku harmadát tölthetjük fel vele), de biztos van helyzet, amikor jól is jöhet. Az USB-C is azt üzeni, hogy komoly az eszköz.

Forrás: Joyroom

A legnagyobb gyártóktól is ért már kellemetlen meglepetés csatlakozás ügyében; a Joyroom fülese azonban rögtön megtalálta a mobilomat és viszont, azonnal párosodott és csatlakozott is, amikor csak kivettem a dobozából, sem a hívások, sem a Spotify nem makacsolták meg magukat egyszer sem. Ez nyilván az 5.0-ás Bluetoothnak is köszönhető. PC-vel, laptoppal is hasonlóan gyorsan barátkozik, igaz, több eszköz kezelésére nem képes, ha váltani akarunk, le kell választanunk az egyikről és csatlakoztatni a másikra, de ezért az árért ez nem is lehet elvárás.

A hangzás pedig, nos… maradjunk abban, hogy a JR-TL2-ben ott van egy szépen, kereken megszólaló fülhallgató lehetősége, és majdnem be is váltja a gyártó a Hi-Fi minőségre tett ígéretét… de aztán inkább bezárják a hangot egy bádogdobozba. Úgyhogy térjünk is rá a negatívumokra.

Ami nem tetszett

Nem is olyan egyszerű megfogalmazni, mi a baj a hangzással. A basszusok teltek, erőteljesek, méghozzá hatásvadászat, túltoltság nélkül, egyszerűen csak működnek. Attól feljebb aztán tényleg olyan az egész, mintha egy konténerbe szervezett tehetségkutató első fordulójában lennénk: üreges, kásás, erőtlen az egész. Sokat segített, hogy lecseréltem a gumit a fülembe jobban illeszkedőre, de még így is hiányzott valami. A felsőbb tartományokban egyszerűen hiába is keresnénk a részleteket, a finom árnyalatokat. Olyan hatást kelt, mint azok a fülhallgatók, amelyeket a mobilgyártók csomagolnak a legolcsóbb telefonjaik mellé, hogy elmondhassák: ez is benne van a dobozban. Az ember kipróbálja, bólint, hogy „rendben, ezt is hallottuk”, majd előkeresi a rendes fülesét.

Oké, ez egy kicsit igazságtalan volt, mert ennyire azért nem vészes a helyzet, de tényleg ez jutott az eszembe a Joyroom true wireless fülhallgatóját próbálgatva. A basszusokkal gazdagon ellátott elektronikus zenék egészen jól működtek, de abban a pillanatban, ahogy összetettebb műalkotásokat eresztettem rá, szétesett az illúzió, hogy egy 15 ezer forintos true wireless fülhallgató igenis lehet minőségi.

Az érintőfelület sem javítja az összképet: kifejezetten megbízhatatlan, ötből nagyjából egyszer nem regisztrálja a mozdulatot, ami ciki, tekintve, hogy tripla koppintással vezérelhetünk bizonyos funkciókat. Utóbbiakkal egyébként elkényeztet a Joyroom: a szokásos hívásfogadás, -megszakítás, és -elutasítás, illetve a számok közti ugráláson túl hangerőszabályzót is kapunk. Zavaró viszont, hogy nincs a fülesben közelségérzékelő, azaz a fülből kivéve tovább szól a zene, illetve a dobozból a fülest kiemelve azonnal folytatódik, már az ember kezében, akkor is, ha napokig nem használta azokat. Érdemes tehát pause-t nyomni, mielőtt kivesszük a fülünkből. Meg lehet szokni és nem is hoznám fel ellene, ha ez lenne az egyetlen baja.

A doboz a konkurenciához képest nagy és nehéz: zsebben hordani reménytelen, a táskánkban, hátizsákunkban vagyunk kénytelenek helyet keresni neki. Még ez sem lenne baj; amit ennél nehezebb volt megszokni, hogy a dobozban fordítva helyezkednek el a fülhallgatók, azaz a jobb fülünkbe való egység bal oldalon és fordítva. Ez teljesen érthetetlen és kifejezetten idegesítő. Ezt a gyártó is érezheti: a tokot egy papírtekercsbe forgatták, amire ráírták, hogy erre bizony figyelnünk kell. Talán egyszerűbb lett volna, ha ők figyeltek volna erre helyettünk – ahogy mindenki más megtette.

Bár a fentiekből úgy tűnhetett, nem akarok elijeszteni senkit a Joyroom JR-TL2 fülhallgatótól. Ha egyszerű, könnyen használható és megbízható true wireless fülest keresel telefonhíváshoz és semennyire nem vagy audiofil, viszont szükséged van a vezeték nélküli kényelemre, 15 ezer forintot igenis megér a termék. Ha viszont egy kicsit is érdekel a hangzás, ezért az összegért kategóriákkal jobb hagyományos (akár vezetékes, akár „sima” wireless) modelleket kapsz.

A Joyroom JR-TL2-őt itt tudod megvásárolni.

111540cookie-checkJoyroom JR-TL2 wireless teszt