Bárcsak kamaszkoromban lett volna egy ilyenem! – Lenovo Yoga Smart Tab teszt

Van egy furcsa szokása az embereknek, amit sosem értettem: nyaraláskor, koleszban, osztálykiránduláson, vagy bárhol, ahol nincs tévé, képesek egy laptop köré ülni és úgy filmet nézni. Igen, laptopról. Őrület, tudom, de konkrétan mindenki csinálja, úgyhogy kezdem úgy érezni, én vagyok a mutáns.

Hogy mi a bajom ezzel, azt nyilván nem kell ecsetelnem: a laptop képernyője kicsi, minősége meg sem közelíti az átlagos tévékét sem, még ha a felbontás és a színek rendben is vannak, abban a pillanatban, ahogy nem a képernyővel szemben ülsz – márpedig, ha egyszerre többen néztek filmet laptopon, akkor jó eséllyel nem szemben ülsz –, borul a kontraszt és a fényerő. A hangminőségről nem is beszélve: ha igényes a társaság, valaki talán előveszi a Bluetooth-hangszóróját és összekötik a géppel, úgy egy kicsit jobban (és jó esetben a képpel szinkronban) szólal meg, a többség azonban elköveti a legnagyobb bűnt, amit filmmel csak el lehet: a notebook beépített hangszóróját használja. Ugyanez igaz a tabletekre és – még leírni is szörnyű – az okostelefonokra. Igen, emberek okostelefonon néznek filmet. Borzalmas.

Ugyanaz a bajom ezzel, mint azzal, ahogy réges rég, az én időmben – ezt is de szörnyű volt leírni – walkmannel flörtöltek az emberek. Egyszerűen szétdobták a fülhallgató kagylóit, az egyik az egyiket, a másik a másikat dugta be, azaz nem csak mono élményt kaptak, de könyörgöm, csak az egyik fülökön hallották a zenét! Botrány.

Most azon túl, hogy a fentiek – így utólag már belátom, persze – elég sok mindent megmagyaráznak a nőknél elért sikereimről, vagy hát izé, azok hiányáról, ezt a mániámat képtelen voltam elengedni, még akkor is, amikor már tudtam, hogy reménytelen kockának néznek a lányok. Filmet tévén vagy moziban nézünk, zenét meg rendes fülesen hallgatunk, méghozzá egyedül, értsd: egyszerre mindkét fülünkkel. És kész.

Most pedig egy hétig teszteltem a Lenovo Yoga Smart Tab nevű eszközét – hivatalosan tablet, de nem ilyen egyszerű, mindjárt kifejtem –, és elöljáróban annyit szeretnék elmondani róla, hogy ez az első mobil eszköz (ide értem a laptopokat is), amelyről el tudom képzelni, hogy körbeüljük és megnézünk rajta egy filmet. Méghozzá a beépített hangszóróival. Ezzel nagyjából el is árultam, mennyire tetszik a gép (nagyon), de ne szaladjunk előre.

A Yoga Smart Tab (maradjunk a Yogánál) papíron egy tisztességes, de „semmi extra” felső-középkategóriás tablet. Nyolcmagos processzor, Snapdragon 439-es chipset, 32 vagy 64 gigabyte háttértár, 3 vagy 4 gigabyte RAM, utóbbi két opció kissé kevésnek tűnhet, de mindenki nyugodjon le, az ügyes Android-optimalizációnak hála sosem fogyott el a memória. Az Android 9-es, ahogy egy idei, októberi tablethez illik, nyilván jön majd a 10-es, ha a Lenovo adaptálja rá az egyébként szép, kényelmes és kézre álló saját felületét. 8 megapixeles hátlapi és 5 megapixeles szelfikamerával bír, videózni ugyan csak FullHD-ben és 30 képkocka/másodperc sebességgel tud, a fotók átlagosak, bár még egy világos szobában is kissé mosottak, az agresszív zajszűrésnek hála pedig elvesznek a részletek, szóval nem ez a Yoga erőssége, de ki az, aki a kamerája miatt vesz meg egy tabletet? Szóval ezen lendüljünk is túl.

A Yoga-modell lényege és létjogosutsága az Android-tabletek közt már akkor körvonalazódik (szó szerint), amikor kinyitjuk az egyébként elegáns és sallangmentes dobozt. Rögtön szembetűnik ugyanis, hogy szakít a tabletsablonnal: az egyik széle egy vaskos henger, amely egyszerre szolgál hangfalként, markolatként és talpazatként. Utóbbihoz egy ravasz, külön gombbal nyitható, háromállású támasztékra van szükségünk, amelyet egy mozdulattal „aktiválhatunk”, hogy az eszközt az asztalra téve szemből (ez kell a filmekhez), felülről (ez például a receprekhez) nézzük, vagy éppen megfordítva a falra akasszuk – a gyártó esküszik, hogy utóbbinak van értelme, én nem találtam meg. A hagyományos – már amennyire ennek a szónak itt van értelme – kitámasztásnak persze szerencsére nagyon is van értelme: a tablet stabilan áll, a választható dőlésszögek is nagyszerűek, akkor sem inog meg, ha intenzíven taperoljuk, mert például fényképet szerkesztünk rajta, ahogy én is tettem, nagyszerű eredménnyel.

A Yoga felépítése szerencsére merev és stabil: műanyag ugyan – fém elemeket csak a hengerben találunk –, de a lehető legjobb műanyag. A 10 collos képernyhöz 1920×1200-as felbontás dukál, azaz kicsit nagyobb, mint a FullHD, és a képarány sem hagyományos 16:9-es, annál egy kicsit magasabb. A panel IPS, annak minden előnyével: megfelelő a fényerő akár még kint is (simán lehet ebookot olvasni az udvaron), a színek ragyogóak, a képernyő teljesen kalibrálható és a betekintési szög is egész jó. Igaz, nem egy AMOLED, nem szemből nézve tapasztalható némi kontrasztvesztés (bár a színhelyesség szerencsére marad), de ez senki kedvét ne vegye el, a képernyő még így is bőven a jobbak közül való.

Ez pedig – igen, most jön a lényeg – elengedhetetlen a filmekhez. Így aztán, mondanom sem kell, habzó szájjal vetettem rá magam a Netflixre és a HBO GO-ra, és pontosan azt kaptam, amit vártam: ragyogó színek, éles kép, és bár a kijelző nem HDR és 4K, a Netflix legmenőbb saját gyártású dolgait is úgy jelenítette meg, hogy egy tisztességes tévé mellett sem lenne szégyenkeznivalója. Ez a teljesítmény persze mindenhol máshol is érvnyesült a sima webezéstől kezdve a YouTube-on át a már említett képszerkesztésig. Arról nem is beszélve, hogy az állítható támasztéknak hála bármely Bluetooth-billentyűzettel és egérrel gyakorlatilag úgy működtethejtük, mint egy érintőkijelzős laptopot, igaz, a szerényebb processzorra és memóriára tekintettel azért az izzasztóbb alkalmazásokkal vigyázzunk: a Yoga nem lesz profi fotó- és videoszerkesztő vas, de nem is erre való. Igaz, mindez nem az akkumlátoron múlik: a gyártó ugyan tíz órát ígér egy töltéssel, és úgy tűnik, nem kamuzott, tényleg nagyon sokáig bírja a 7000 mAh-os telep. Persze, ha teljes fényerőn videózunk, inkább 7-8 óra lesz az a 10, de ész- és életszerű használattal simán kibírja egy húzós napon át.

Tudjátok, mi kell még a filmélményhez? Hát hang, és ebben az ügyben a Yoga verhetetlen, nem csak a tabletek, de a laptopok 99 százaléka mellett is. A JBL mérnöki varázslata, hogy a tabletléptékkel termetes, de egy hangfalhoz képest apró, membránpárban végződő csőből ilyen testes és terjedelmes hangot áraszt a Yoga: kerek mélyek, nem kispórolt középtartomány és megfelelő magasak. A jobb és bal membrán elég messze van egymástól, hogy a sztereó tényleg sztereó legyen, sőt még Dolby Atmost is tud, méghozzá meggyőzően: határozottan hallani lehetett a térbeli, vertikális különbségeket, és valóban tisztábban szólalt meg a Yoga, kis túlzással beterítette hanggal a szobát. Nem tudom, hogy csinálták, de tisztelet a tervezőknek.

Örömteli plusz (hiszen ez manapság extra) a jack audio kimenet, és az arcfelismerés, bár utóbbi kissé megbízhatatlan: ha jól sejtem, az előlapi kamerát használja erre, nincs külön szenzora. Használjátok inkább a PIN-kódot. Az meg szinte természetes, hogy SIM-kártyát is fogad. Két furcsasággal azért találkoztam: egyrészt a képernyő automatikus fényereje kissé megbízhatatlan, a világos és a sötét szoba közt mászkálva több másodperces ráhagyással kapcsolt, hogy állítani kéne. Nem nagy ügy, de azért meg kellett említenem. Ami ennél egy fokkal zavaróbb, hogy bár a hangrendszert tartalmazó cső könyörög azért, hogy ott markoljuk meg a tabletet, ha portré állásban használnánk, egyszerűen túl csúszós ahhoz, hogy stabilan tartsuk huzamosabb ideig. Ront a helyzeten, hogy eleve több mint fél kiló a Yoga, azaz alaposan megterheli a csuklót és a kézfejet. Kár, pedig ez a markolatként is használható vastag szél ideális arra, hogy úgy tartsuk a tabletet, mint egy könyvet, a gyártó is így gondolta, éppen ezért igazán lehetne tapadósabb, akár gumiszerűbb – ekkor persze ugrana a nagyszerű minimalista unibody. Mindez persze sokkal rosszabbul hangzik leírva, mint amilyen a valóságban. A legvalószínűbb, hogy még egy hét és megszoknám, végül ebook-olvasóként is nagyszerűen funkcionálna a Yoga.

Így viszont a már leírtakat tudom hangsúlyozni: film- és sorozatnézésre, zenehallgatásra, szövegszerkesztésre, webezésre tökéletes társ a Yoga, és tekintve, mennyi mindent kivált és milyen sokoldalú (szó szerint), az ára is meggyőző – csak szem előtt kell tartani, hogy nem egy sima tabletet veszel.

Mennyire másként alakult volna az életem, ha 15 évesen lett volna egy ilyenem.

A Lenovo Yoga Smart Tabet itt vásárolhatod meg.

98291cookie-checkBárcsak kamaszkoromban lett volna egy ilyenem! – Lenovo Yoga Smart Tab teszt