104 kiló, 222 centi, maradhat? LG ZX9LA 8K teszt
Már ha tesztnek lehet hívni azt, hogy egy óráig állunk egy tévé előtt és az állunkat keresgéljük. Azért megpróbáljuk visszaadni az élményt.
Sűrű volt az év, és még csak az első felén vagyunk túl, nem tudjuk, mi jöhet még ezután. (Ufók? Zombik? Atomháború?) Azt viszont már most pontosan tudom, melyik volt számomra a leggyorsabban eltelt egy óra idén, és kizárt, hogy ezt felülmúlja majd bármi más.
Az, amit az LG 88 collos, 8K OLED-tévéje előtt töltöttem.
A legfontosabb, mielőtt a részletekbe mennénk: nem valami kiválasztottak számára rendezett sajtóúton vagy egyéb eseményen tehettem pár kört a ZX9LA fantázianevű tévé körül és ülhettem le elé. A 222 centis monstrumot bárki megnézheti, aki megkeresi a Mammut 2-ben található MediaMarkt tévéosztályán.
Forrás: LG
A készülék főbb jellemzőit már le is lőttük, de azért álljon itt még egyszer, egyrészt a rend kedvéért, másrészt meg azért, mert ennek tényleg ülepednie kell:
- 88 collos, azaz 222 centis;
- 8K-s, azaz 7680 x 4320 pixeles felbontású, tehát több mint 33 megapixeles;
- OLED technológiát használ, ami a most elérhető legjobb képminőséget nyújtja;
- generációs α9 processzor dolgozza fel a képet és a hangot;
- Kész a HDMI 2.1 szabványra, a G-Sync és a FreeSync képfrissítési szabványokra a gamerek kedvéért;
- Minden létező HDR-formátumot támogat;
- Maga a tévé 42 kiló, az állvány pedig további 62.
Nem ez utóbbi nem elírás és nem is hagytam le egy tizedesvesszőt. A tévé ugyanis hozza a kategóriában (és az LG-nél) megszokott „szinte kávátlan” kivitelt, azaz maga a panel nagyon vékony, és a kép széle pár milliméter híján a tévé széle is. A megjelenése tehát időtlen, minimalista és nagyon-nagyon elegáns. Ami némileg megosztó lehet (nekünk mondjuk tetszik, és technikailag is ötletes) az a kötelező és lecserélhetetlen állvány, amely valójában egy szinte már brutalista egyszerűségű fém keret, amelyre a tévét helyezhetjük. Egyrészt azért ilyen nehéz, mert az elektronika egy részét is tartalmazza. Másrészt – főleg – azért, mert egyszerűen ennyi tömeg képes biztonságosan megtartani ezt az óriási panelt. Utóbbi egyébként így is nagyon enyhén hátrafelé dől, szándékosan: így még stabilabb, de szerencsére nem zavaró, sőt, eleve csak úgy vehető észre, ha az ember oldalról nézi a készüléket, így is csak a falhoz képest tűnik fel.
A fentiekből sejthető: a tévét nem lehet falra szerelni, ezzel ne is próbálkozzon senki, VESA-szabványú csavarok és csatlakozók sem találhatók a hátoldalán, ez legfeljebb a „mindössze” 77 collos kistestvérénél opció. Hamar megállapítottuk azonban, hogy jó ez így, ahogy van, ezt a tévét kár lenne polcok és szekrények közé, a falra szerelni. Az LG ZX9LA ugyanis önmagában egy lakberendezési műalkotás.
Ezt a tévét nem az otthonodban illeszted be. Az otthonodat építed a tévé köré.
Nem véletlenül nevezi a gyártó ezt a kivitelt úgy, hogy „Artistic Sculpture Design”; marketinglózungnak hat, de ez esetben pont van alapja.
Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy egy majdnem 10 milliós (hoppá, bocsánat, akciósan most csak 9 349 999 forintos!) tévével a vásárlók egyelőre csak hipotetikusan ismerkednek és csak azok veszik meg, akik a ma kapható legjobb tévét és legújabb technológiát akarják a nappalijukba most azonnal. Éppen ezért a szokásos termékajánló helyett most inkább játszadozzunk el a gondolattal:
Mennyivel lenne jobb az életem, ha lenne egy 88 collos, 8K-s OLED-tévém?
Az ellenérvek kínálkozóak; végigvesszük hát őket és rögtön válaszolunk is.
Felesleges a 8K, hiszen még nincs hozzá tartalom
Ez pontosan így van. Jelenleg a gyári bemutató videókat és pár YouTube-klipet leszámítva nincs a piacon ilyen felbontású tartalom. Nem azért, mert lehetetlen gyártani (hiszen a hollywoodi kamerák már ma is 8K-ban vagy még nagyobb felbontásban rögzítenek), hanem azért, mert nagyon nehéz tárolni, streamelni és feldolgozni egy ilyen sávszélességéhes jelet. Bármit is sugall a neve, a 8K négyszer annyi pixelt jelent (vízszintesen és függőlegesen is kétszer annyit, tehát összesen négyszeres a szorzó), mint a 4K, és 16-szor (!) annyit, mint a ma sztenderd FullHD. A felbontás azonban mit sem ér, ha nem társul mellé a megfelelő minőséget biztosítani képes tömörítés. A helyzet az, hogy ma nincs piaci forgalomban olyan lemez, amely megfelelő tömörítéssel képes lenne tárolni egy 8K-s egész estés filmet. Ami pedig a streaming szolgáltatókat és a YouTube-ot illeti: elméletileg lehetséges, de az akadásmentes 8K-s adatátvitelhez bizony olyan sebességű internet kell, ami nincs mindenkinek.
A 8K jelenlegi helyzetéről sokat elmond, hogy az idei olimpia lett volna az első, amit ilyen felbontásban (is) közvetítenek – Japánban. Olimpia híján azonban ebből sem lett semmi. A következő generációs konzolok alighanem képesek majd 8K-s jelet küldeni a tévének, de ez nem azt jelenti, hogy maguk a játékok ilyen felbontásban futnának: ehhez vagy nagyon-nagyon egyszerű grafika kell, vagy felskálázós, kompromisszumos megoldások.
A válaszunk persze nem ez, hanem az, hogy 8K-s tévét ma nem a 8K-s tartalmak miatt vesz az ember, hanem azért, ahogy a 4K-s tartalmak kinéznek rajta. Az LG OLED-tévéi eddig is híresek voltak remek, mesterséges intelligenciával megtámogatott felbontás-felskálázó megoldásaikról. A 4K-s tévéiken a FullHD tartalmak voltak csodálatosak; ezen meg a 4K-s tartalmak. Plusz részletet – tehát olyat, amit nem tartalmaz az eredeti jel – nem varázsol a képre a ZX9LA: nem lesz sűrűbb David Harbour borostája a Stranger Thingsben és nem csillan meg még finomabban a Brad Pitt arcán legördülő könnycsepp az Ad Astrában. A már meglévő részleteket azonban nagyon ügyesen, ha kell, élesítve, ha kell, lágyítva és simítva skálázza fel a rendszer.
Forrás: LG
Ezt rövid tesztünk során is megtapasztalhattuk, még ha nem is direkt: a wifi-jel ugyanis pont nem volt elég erős ahhoz, hogy akadásmentesen hozza a 8K-t YouTube-on, úgyhogy a felbontás folyamatosan váltakozott 4K és 8K közt, néha pedig FullHD-ra is lehuppant. A helyzet az, hogy az első kettő közti különbséget tényleg csak akkor vettük észre, amikor nagyon közel mentünk; normális távolságról nézve annyiban maradtunk, hogy „igen, mintha tényleg kicsit élesebb lenne a 8K”. Nem volt semmi baj az eredeti videóval, az lenyűgözően részletes volt; egyszerűen ilyen jó az LG processzora és szoftvere.
Ami pedig a már létező 8K-s tartalmakat illeti… mit is mondhatnánk? Alig várjuk, hogy ott tartsunk, hogy ez a sztenderd. Az egyébként unalomig ismert áruházidemó-videók megteltek élettel: a közhelyes természetfilm-klipekről alig tudtam levenni a szemem, olyan részletes volt a lepkék szárnya, a madarak tollai, a nagymacskák tekintete.
Ez a tévé egyszerűen túl nagy
Erre van egy rövid válaszunk: nincs olyan, hogy túl nagy tévé!
Na jó, van egy hosszabb is. A kétezres évek lapostévé-robbanása óta évről évre nő a tévék sztenderd mérete; anno 32-40 collról indultunk, az átlagos vásárló most 55-65 collos tévét keres. Nem véletlenül van ez így – és nem csak azért, mert a gazdaságos gyártási technológiáknak hála a méret egyre kevésbé tükröződik az árban. Hanem azért, mert a vásárlók pontosan tudják: nagy képernyőt messziről nézni sokkal nagyobb élmény, mint kis képernyőt közelről, még úgy is, hogy ugyanannyira tölti ki az ember látómezőjét. (Többek közt ezért járunk, vagyis járnánk moziba.) A 88 coll tehát nem az LG mániája, hanem a következő logikus lépcsőfok. Persze, egy 15 négyzetméteres nappaliba mi sem ajánljuk a ZX9LA-t, de a célközönségének alighanem ennél egy fokkal nagyobb nappalija van.
Hogy elérjék ezt a méretet, az LG új gyártási technológiát vezetett be. Ez azonban nem azt jelenti, hogy gyerekcipőben jár, „csak” azt, hogy egyelőre még nagyon drága. Egyébként ugyanazt az OLED-minőséget kapjuk, amit már megszokhattak a panel rajongói: tökéletes feketéket, pontos színeket, csodálatos, sima átmeneteket és hibátlan betekintési szöget. (Oldalról nézve legfeljebb a fényerő csökken egy kicsit, a színek és a kontraszt egyáltalán nem.) Bár professzionális tesztelésre nem volt lehetőség, nem tapasztaltam a panelekre jellemző, homogén, sötétszürke képnél jelentkező felhősödést. Fényereje meggyőző, nagyjából a 4K-s csúcskészülékekével megegyező (8-900 nit) lehet, amely elmarad a konkurencia QLED-paneljeitől, de így is bőven elég még áruházi fényviszonyok között is. Röviden: pont olyan, mint a legjobb 4K-s tévék – csak négyszer annyi pixellel.
Forrás: LG
Természetesen a legújabb WebOS oprendszerrel érkezik, amely a legkönnyebben használható és legstabilabb okostévé-megoldás ma (de a top3-ban biztosan benne van), minden létező streaming szolgáltatóval kompatibilis, a kurzort közvetlenül dőlés- és forgásérzékenységgel irányító Magic Remote távirányítónak hála pedig sokkal egyszerűbb a kezelése, mint bármi másnak a piacon.
Ezt a sok technológiát úgysem használja ki senki
Ez igaz, ál lemaradt egy nagyon fontos szó: még. Aki egy kicsit is ért hozzá, tudja: a HDMI 2.1 a jövő; ez a szabvány garantálja a veszteségmentes 8K-s, 60 hertzes jelátvitelt, persze a megfelelő audióval. Így készülnek majd a jövő játékkonzolai és médialejátszói is. Igaz, a Media Marktban elmondták: jelenleg egy kábel kapható, amely képes megbirkózni ezzel a sávszélességgel, és ezt szavatolja is a gyártól. (Bizonyára kapható több kábel is, amely kompatibilis, csak éppen nem garantálják; a 2.1-es pecsét ugyanis komoly összegbe kerül.)
Szóval a végszó, amellyel búcsúzunk, és amely nem csak a szabványmizériát, de az egész tévé létjogosultságát is igazolja: future proofing. Azaz készülődés a jövőre. Mert ez a tévé, kedves olvasóink, ez bizony a jövő.
