Resident Evil 3 Remake teszt

A Capcom klasszikusa visszatér, hogy húsz év után újraélhessük Raccoon City elestét. Az Umbrella minden nyomot el akar tűntetni, így a városba küldi Nemesist, hogy likvidálja a megmaradt túlélőket.

Úgy tűnik a Capcom képtelen rossz lóra tenni az elmúlt időszakban. 2017 óta jobbnál-jobb címeket köszönhetnek a zsáner kedvelői a japán cégóriásnak, hiszen mind a számozott hetedik rész és mind a tavaly megjelent Resident Evil 2 Remake osztatlan sikert aratott a rajongói és szakmai berkekben egyaránt. A készítők pedig idén még nagyobb fordulatszámra kapcsoltak, a rengeteg szivárgásnak hála egyre többet tudunk a jövőre érkező Village névre keresztelt nyolcadik fejezetről, illetve a kiadó tett róla, hogy idén se maradhassunk felújítás nélkül. Az újrázás ezúttal a Resident Evil harmadik részére esett, ahol egy régi ismerőssel kell felgöngyölítenünk az Umbrella Corporation mélyen burjánzó titkait.

A helyszín újból Raccoon City, főszeplőnk pedig ezúttal a harcedzett, az első számozott epizódot is megjárt S.T.A.R.S. ügynök, Jill Valentine. A cselekmény majdnem párhuzamosan fut Claire és Leon szálával egyetemben, amikor is az első rész eseményei után Jill rémálmokkal küzd. Ki ne küzdene, a fiatal lány olyan események szemtanúja volt, amiket egy átlagember talán fel sem tudna dolgozni. A  borzalmas tapasztalatok és a nyomozás során összerakott információk arra engednek következtetni, hogy a valódi fenyegetésnek még koránt sincs vége, így Jill eltökélt célja, hogy pontot tegyen a gonosz gyógyszeripari vállalat végére. A kezdő képsorokban viszont nem várt események ütik fel a fejüket; egyik pillanatról a másikra elözönlik a békésnek hitt amerikai kisvárost a T-vírus által fertőzött szörnyek. A pánik futótűzként terjed, a káoszba süppedt metropolisz pedig rövid időn belül elbukik, de a lány előtt csak egy cél lebeg: mindenáron felfedni az Umbrella sötét talányait. Ehhez viszont lesz egy-két szava a gonosz szervezetnek, akik mindent megtesznek, hogy elvarrják a hozzájuk vezető szálakat és eltussolják az ügyet. Így kerül a képbe a minket is üldöző rejtélyes és megállíthatatlannak tűnő ellenfél, Nemesis.

Felejtsük el az előző rész komótos játékmenetét és könnyed felvezetését, hiszen ahogyan a játék ellenfele főszereplőnket, úgy ragadnak minket torkon a prológus első percei. Kertelés nélkül veszi kezdetét a piszkosul látványos és fluid akció, miközben túlélőnkkel azon ügyködünk, hogy lerázzuk a szinte Terminátorba illő ellenfelünket. Persze nem véletlenül ez az érzet, ugyanis a monstrummal való első találkozás alatt futó zenei kísérettel erre direkt rájátszanak a készítők. Ahogyan a felfokozott hangulat, úgy a hústorony elől való elkeseredett menekülés majdhogynem végigkísér minket a történet egésze során – állhatatos ellenségünk szinte bármelyik sikátorban üldözőbe vehet minket.

Ha pedig felfokozott hangulat, akkor már itt az elején meg kell említenünk, hogy az oszakai srácok ismét fantasztikus munkát végeztek! A pörgős nyitány után szépen lassan kitárulkozó káoszt szinte a bőrünkön érezzük, a feszültség ott lapul minden sarkon, továbbá Nemesis bármelyik pillanatban előugorhat a sötétből és könnyű szerrel elintézhet bennünket. A fertőzöttek agresszívan csoszognak felénk, mint minden túlélő-horrorban a lőszermennyiséget egy kézzel meg tudjuk számolni, az élőhalottakon túl ráadásul számos (ikonikus) csúfság keseríti meg életünket, szóval nem árt az óvatosság. Bár az elődhöz képest a Resident Evil 3 inkább a látványos akciókkal, mintsem a thrillerekbe illő félelemkeltéssel operál, azért pár ijesztő és (egyben ismerős) helyszínen megfordulunk majd. Ilyen nosztalgikus hely lesz a csatorna vagy a rendőrség épülete, aminek egy részét a fősodor másik játszható karakterével, Carlos Oliveria oldalán barangolhatjuk be. Ugyan a sztoriban ezentúl nincsenek markáns elágazások, a készítők szerencsére gondoskodtak róla, hogy újból két szereplő bőrébe bújhassunk. Az Umbrella fegyveres egységének katonájával egy-egy szekvencia ideéig fogunk játszani, elsőnek a kapitányságon, majd a zombiktól és hasonló rémségektől hemzsegő városi korházba fogunk rendet tenni.

Markáns különbségek nincsenek, de akció-orientált epizód lévén a harcrendszert szintén érte némi polírozás. Az előző eresztésben Leonék csupán hátrálni tudtak, addig itt Jill legfőbb ereje a pontos időzítést igénylő kitérésekben rejlik (elsajátítása pedig kötelező, ha túl szeretnénk élni Nemesist), illetve Carlos igazi alfahím révén bármikor be tudja vetni az egész testes lökéseit. Ahogyan a Resident Evil 2-höz hasonlóan a harc alapjai megmaradtak, úgy tárgymenedzsment ugyanúgy ismerős elemekből építkezik. Hátizsákunk férőhelyei még mindig szűkösek, fegyvereink és számos extraként funkcionáló tárgyak akár több négyzetet is elfoglalhatnak, úgyhogy érdemes mindig átgondolnunk miket viszünk magunkkal a következő percekben. Ha szemfülesek vagyunk, akkor jól elrejtett helyeken megtalálható, extra férőhelyeket biztosító táskákkal bővíthetünk ki tömött poggyászunkat, de ne gondoljuk azt, hogy ezzel túlságosan ki leszünk segítve. Minél több kiegészítőt pakolunk fegyvereinkre, egyesek annál több helyet foglalnak majd el. A craftolási rendszer keretein belül a zöld és piros növényeket, valamint a különféle lőporos dobozokat szintén kombinálhatjuk, valamint a továbbjutást segítő tárgyak és a mentési szobák ugyancsak kötelező elemei a játékmenetnek.

Aki ismeri az alapművet, az biztosan észreveszi majd, hogy közepes fokozaton a bő hét órát felölelő végigjátszásból bizony számos szituáció (és az ezekkel kapcsolatos döntések), helyszín és izgalmas fejtörő hiányzik. Biztos vagyok benne, hogy ez a rajongói keménymagnak nem fog tetszeni, a fejlesztők ezúttal érezhetően másra helyezték a fókuszt. Habár a ’99-es kiadáshoz képest kevesebb lehetőség közül válogathatunk, így nincs „A” vagy „B” megoldás egyes helyzetben, sokkal töményebb mennyiségben adagolja az  akciót, mégis a játék egyedi atmoszférája egyszerűen tagadhatatlan. Igen, még akkor is, ha a narratíva lineáris lett, a színkódolt térképnek hála nagyjából semmit nem hagyhatunk hátra, továbbá a fejtörők nagy részéről pedig el kellett búcsúznunk. A játékidő vajmi kevésnek tűnhet, ráadásul nincs lehetőségünk egy másik szemszögből végigjárnunk a sztorit, de már az összegzés előtt bátran mondhatom: a Resident Evil 3 Remake egy végletekig kidolgozott cím lett, ami minőségi órákat nyújt az erre kaphatóaknak. Nyilvánvalóan a borsos ár és a rövid cselekmény kettőse sokaknak kedvét szeghetni, de ne legyen így, hiszen a maximalisták könnyen kitolhatják a kurta szavatossági faktort. A nehézségi szinttől, a játékbeli kihívások teljesítésétől függően, valamint a bólogató figurák széttörése után járó pontokat beválthatjuk a Shop menüponton belül, így kaphatunk extra kosztümöket, kiegészítőket, speciális fegyvereket, amik megkönnyítik a legnehezebb fokozat teljesítését. Ha ki akarjuk pörgetni a szoftvert 100%-ra és mindent fel szeretnénk benne fedezni, akkor simán megháromszorozhatjuk a játékidőt.

Szerencsére technikailag újból kifogástalan munkát végeztek a fejlesztők, egy-két apróbb hibán kívül szinte semmi komolyabbal nem találkoztam. A hetedik epizódban bemutatott és az előző Remake-ben is gyönyörű prezentációra képes RE Engine a vártnál még szebben muzsikál, így kétségkívül az eddigi legszebb Resident Evil játékot nyújtja nekünk. A textúrák gyönyörűek, a karaktermodellek kifogástalanok, a fény-árnyék effektek pedig mesterien kísérik végig főszereplőink vesszőfutását Raccoon City városának utcáin. A zenék és hanghatások hozzák a zsánernél megszokott kötelezőt, de igazából a szinkronon, sőt a japánok konzolos optimalizációján sem tudok fogást találni. PlayStation 4 Pro-n reccenés és komolyabb bakik nélkül futott le az első végigjátszásom 2880×1620 felbontással és 60-as képfrissítési rátával. Elvileg sima PS4-en ez a szám Full HD felbontás mellett 40 fps körül van, viszont a hírek szerint a Microsoft masinája szenvedte igazán meg az adaptálást. Xbox One X-en, bár 4K-ban brillírozik a játék, rendkívül (30-60 között) ingadozó képfrissítést produkál, míg S-en ez a szám még gyengébben, csupán 30 fps körüli értéket hoz. Hozzá kell tenni, hogy a PC-s portra sincsenek panaszok, jó barátom legalábbis nem tapasztalt jelentős hibákat vagy durvább fps- beeséseket.

Összességében a Capcom újfent megcsinálta, bár mindemellett van egy olyan érzésem, hogy a Resident Evil 3 nem fog mindenkinél osztatlan sikert aratni – miért? Amíg a tavaly megjelent Remake szinte minden tekintetben hű mása (vagy éppen tökéletes fejlesztése) volt a húsz évvel ezelőttinek, addig az újragondolt verzióból rengeteg mindent kihagytak a készítők, ahol ráadásul a végigjátszási idővel sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Szerintem a régi motoros tábor többet várt a harmadik epizód újrázásától, ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy valamennyire azért minden rajongónak tetszeni fog Jill Valentine történetének egyik legmeghatározóbb állomása. A Nemesis előli menekülés ugyanis egy nosztalgiával megfűszerezett feszes, akciódús és minden eddiginél látványosabb epizódot takar, ami a Resident Evil 2-höz hasonlóan egyértelműen kötelező vétel a műfaj kedvelőinek számára.

A játék megvásárlásához kattints ide!

A Resident Evil 3 április 3-án, Xbox One, PC és PlayStation 4 platformokra jelent meg, mi az utóbb konzol Pro változatával teszteltük.

105080cookie-checkResident Evil 3 Remake teszt