Anyák napja kapcsán kikerülhetetlen feltenni a kérdést magunknak, esetleg a legközelebbi hozzátartozóink egyikének: létezik rossz anya? És én az vagyok? Az én anyám az? Nos, traumáktól és tragédiáktól függően a válaszok erősen eltérhetnek. Analizálni nem tisztünk senkit (csak magunkat). Így inkább azt a bizonyos görbe tükröt tartjuk most fel. Annak is egy elmebeteg, amerikai verzióját, meglepően szerethető, habár teljesen kiszámítható karakterekkel és történettel. A filmhez alkohol és rágcsa fogyasztása, valamint a férjek, partnerek és a kiskorú gyerekek teljes távoltartása ajánlott. Legyen ez a mi, saját mozi délutánunk! Anyaként feltehetően mindenki feltette már magának a kérdést, vajon rossz anya vagyok-e? Lehetnék néha megértőbb és türelmesebb, minden gyerekre, és persze életem párjára is az igényeinek és a személyiségének megfelelően kéne időt és energiát fordítanom. Összekaphatnám magam és a lakást is! És persze azt a – nem kevésbé fontos – kérdést is feltehettük már magunknak: ÉS VELEM MI LESZ? Meddig tart a “mami” énem és hol kezdődik bennem a nő, az individuum. Szerencsés esetben, például egy jól működő és szerető családi és baráti közegben mindezek a kérdőjelek csak időnként bukkannak fel, és a kételyek úgy múlnak el, mint a migrén vagy a havi ideggyengeség. Egyedül, védőháló nélkül mindez persze már nehezebb ügy. Igaz, még így sem lehetetlen a mindenki számára kielégítő “teljesítmény”. De azért valljuk be, társas lényként nem vágyunk folytonos szélmalomharcra. Ráadásul a vágyak, melyek az emberiség velejárói – és amelyeket az európai kultúrában inkább felmagasztalunk, mintsem a keleti filozófiák és vallások szerint leredukálnánk -, ott sustorognak folyton a fülünkbe. Talán nem is baj, a fejlődéshez erre is szükség van. Hiszen ha nem lennének vágyaink, változni sem akarnánk. Megrekednénk egy állapotban, miközben az évek és a tapasztalatok nyomán teljesen természetes módon változnunk kéne. Vallástól, filozófiai irányzattól, vérmérséklettől függően lehetünk követők és vezetők, ideális esetben pedig mindkét karakterként jól funkcionáló, színes személyiségek. Sokféle anya van és sokféle lehet a jó és rossz anya is. De ami a legjobb, egyszerre lehetünk mi magunk, egy személyben ilyenek és olyanok is. És ezzel minden rendben van! Az első és legfontosabb dolog, amit egyébként pszichés terápiák során a kliensektől kérnek, hogy elfogadják:

nem vagyok tökéletes!

Ennek a kvázi mantrának az ismétlése és főként az elfogadása az első lépés a változáshoz, a fejlődéshez. Ez persze nem egyenlő a fennhangon rikácsolt, jó ideje igen népszerű nézettel: Ez vagyok én, így kell elfogadni! Az ostobaság egyik mércéje egyébként mindig a zaj lesz. A kiabálás, a vélt igazság erőszakos terjesztése. Alkalmazkodjon a többség, hiszen én “ilyennek születtem”! Nem, anyukám! A személyiség alakul és fejlődik. És ahogy az izmaidat, úgy az agyadat, sőt az érzelmi intelligenciádat is fejlesztheted. És kötelességed is fejleszteni! Nem másokért, magadért. A fel- és beismerés mindig halk és intim. Nem a közösségi médiának, a környezetnek szól. Hanem magunknak. A tökéletlenségünk elismerése tehát nem kibúvó. Hanem pont, hogy a munka és változás kezdete. Aminek a végén a kiegyensúlyozottság és a boldogság a “jutalomfalat”. Az, amit olyan nagyon vágyunk, mi mindannyian.

Mindez egy kicsit másképp, fogyaszthatóbban tálalva…

A Rossz anyák (Bad moms, 2016, MediaMarkt DVD: 999 Ft) és a Rossz anyák karácsonya (A Bad Moms Christmas, 2018, MediaMarkt DVD: 2999 Ft) időnként kifejezetten hangos és alpári. Tehát akár mondhatnánk, nem igazán támasztja alá a fentebb leírtakat. De az is tény, a két filmet szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó bohóckodásnak szánták, nem pedig nagyobb lélegzetvételű tanmesének. Ennek ellenére az alapfelvetés (túlhajszolt, a családjával foglalkozó anya vagyok) és a megoldás (lehetek-e önmagam úgy, hogy a családi kapcsolataim se essenek szét) is hasznos megerősítéssel szolgálhat. A három eltérő anya karakter ráadásul jól megkomponálva tálalja fel a totális hülyeséget, amire időnként, valljuk be, szükségünk van. A két film tehát megéri a rászánt időt, főleg, ha épp a teljesen súlytalan kikapcsolódásra vágyunk. Ha pedig már betéve ismerjük a mozit és csak a zenei betétekre vágynánk, bakeliten is feldobhatjuk a lemezjátszóra (Bad Moms HQ Vinyl, MediaMarkt LP/nagylemez: 8199 Ft), amíg a többi sorstárssal kinyitunk pár palack bort. A legérdekesebb – és érdekes módon a legmeghatóbb – az első rész végén, a stáblista alatt pörgő “extra”. A három főszereplőt alakító színésznő (Mila Kunis, Kristen Bell, Kathryn Hahn), valamint a negatív főhőst játszó Christina Applegate ugyanis édesanyjukkal karöltve ad egy-egy villáminterjút. Az anya-lánya kapcsolatok itt tényleg igazán hűen, valóságosan tettenérhetőek. Érdemes tehát a mozit a végéig nézni. Mila Kunis kivételével egyébként a fent említett színésznők mindegyikének van gyereke, a szőke naivának tűnő Kristen Bellnek ráadásul egy egészen szenzációs internetes videó sorozata is kikerült a youtube-ra, anyaság témában. Melyből tökéletesen kiderül, hogy az ártatlan külső mögött egy bolond és kreatív személyiség lakozik. A két filmen túl egyébként jó kiegészítő videó lehet még az angol nyelven elérhető, egy, a Vanity Fair által forgatott rövidfilm, melyben a Rossz anyák három főszereplője vakteszten tapint meg különböző tárgyakat. A plusz 5 perc 24 másodperc röhögés a két DVD elfogyasztása után is garantált!