Idegállapotba kerültél a világ legnehezebb játékától? Mutatjuk a titkot!

Ezernyi tipp, trükk és jótanács jelent meg az interneten a Sekiro: Shadows Die Twice című játékhoz, de a legfontosabban valahogy senki sem említi: hogy esélyünk nincs, ha nem zen nyugalommal megyünk neki. Elmondjuk, mi a teendő.

Halálhörgés keveredig sziszegve anyázással és “ezt nem hiszem el!” felkiáltásokkal, kontrollerek pattannak vissza a falakról és repülnek bele ballisztikus ívben lapostévé-panekelbe, billentyűzetek repednek meg és gamerek milliói fekszenek le hajnali négykor, frusztráltan a századik vesztes miniboss-csata után. Azaz megjelent a From Software új játéka, a Sekiro: Shadows Die Twice, amelynek sikere borítékolható volt ugyan, ekkorára azonban kevesen számítottak: máris a Steam negyedik legtöbbet játszott címe, félmillióan tolják egyszerre. (Azaz egyszerre; ennél sokkal többen vették meg.) A konzolos eladásokról még nincs hír, de az biztos, hogy a japán fejlesztők legendásan mazochista, a kíméletlen, de igaszágos Souls-széria és Bloodborne utáni első alkotása rengeteg embert rabul ejtett.

A Sekiro az előzményekhez képest azért is figyelemre méltó, mert egyszerre könnyebb (na jó, maradjunk abban: játszhatóbb) és kíméletlenebb, mint a Dark Souls bármelyik része. Az utóbbi meglepő jelző lehet annak, aki játszott velük (aki nem, az elég, ha annyit tud: nehéz volt elképzelni, hogy bármi kíméletlenebb tud lenni náluk), de tényleg így van. Könnyebb, mert sokkal több lehetőséged van boldogulni a polgárháború sújtotta feudális Japánban, tudsz például ugrani és egy mágikus műkéz segítségével vonóhoroggal ide-oda cikázni a terepen, nagyon fontos szerepe van a lopakodásnak és úgy általában inkább olyan az egész, mint egy hagyományos akciójáték. És kíméletlenebb, mert a fejlesztők cserébe csapatostul küldik rád az ellenfeleket, akik közt ráadásul nem csak elszórva, hanem fegyelmezett ütemben jönnek szembe a kisebb-nagyobb főgonoszok.

Teszttel meg sem próbálkozunk, egyrészt azért, mert aki Soulsborne-rajongó (ez a műfaj szedett-vedett elnevezése), az már úgyis megvette, másrészt azért, mert annyira lassan haladunk, hogy még egyáltalán nem látjuk a fényt az alagút végén, de hát ettől szép az egész: a küzdelmes, lépésről lépésre történő tapogatózásról. Na meg azért nem fárasztunk senkit hosszas ismertetővel, mert már a megjelenés napján tele volt az internet tesztekkel, tippekkel, trükkökkel, instrukciós videókkal és komoly popkulturális elemzésekkel. Itt most tényleg elég annyi, hogy

szuper játék, senki se haljon meg úgy, hogy nem próbálta ki,

itt ugyanis csak egy életünk van (nem próbálkozásonként kettő, mint a címszereplő shinobinak), és az túl rövid ahhoz, hogy kihagyjuk ezt az élményt.

Van azonban valami, amit a tippek, trükkök, tesztek és elemzések rendre kihagynak, pedig nagyon fontos. Sőt: enélkül bele se vágjunk. Arról van szó, ami a játékot egyszerre teszi nagyon nehézzé és a formátumon, műfajon, satöbbin túlmutató egyetemes művészeti alkotássá. Ez pedig az, hogy a Sekiróban (és a többi From Software-játékban) elsősorban nem az ellenfelekkel küzdesz, hanem saját magaddal. Újra és újra nekimenni egy szakasznak, újra és újra veszíteni, meghalni, csalódi és idegeskedni tényleg tanulságos (és mazochista) élmény, mégis nagyon sokan csinálják. Mégpedig azért, mert a játékban nem a főszereplő karaktere lesz egyre jobb, hanem maga a játékos. És nem csak a reflexekről, az izommemóriáról és a gyors döntéshozatalról van szó (igaz, ezek is nélkülözhetetlenek), hanem arról, hogy megtanulod elfogadni a sorsod, megtanulsz felülkerekedni az idegességen, a dühön, a frusztrációdon és zen nyugalommal sétálsz, futsz, lopakodsz bele a majdnem biztosan vesztes helyzetekbe. Paradox módon ez a lelki felkészülés, a vesztésbe való belenyugvás kell ahhoz, hogy győzni tudj. Ez pedig kőkemény önismereti gyakorlat, hatalmas feladat, cserébe azonban hatalmas ajándékot kapsz a játéktól:

Mire végzel, konkrétan jobb ember leszel, mint amikor elkezdted.

Épen ezért ugyanolyan fontos, hogy a valódi, hús-vér testednek és a saját lelkednek is megadd a power-upokat, mint a Sekiro Farkas nevű shinobijának játék közben. Itt van pár tipp, hogyan hangolódhatsz rá teljes mértékben a Shadows Die Twice ritmusára és arra a lelkiállapotra, amely a játék – ahogy mondani szokták – kimaxolásához szükséges. És ez természetesen nem csak erre a helyzetre alkalmazható, hanem nagyjából minden az életben eléd kerülő stresszes, kihívással teli helyzetre, amelyből, ha nem is feltétlenül győztesen, de boldogan és bölcsebben szeretnél kikerülni. Vagy benne maradni.

KITCHENAID Artisan Teakészítő

Ha úgy érzed, megy fel a pumpa, azonnal állj le, tarts szünetet és foglald el magad valami szertartásossal. Például készíts tehát. Hosszan, odafigyeléssel, ahogy a nagykönyvben meg van írva, betartva a Celsiusokat, a másodperceket és az arányokat. A KITCHENAID csodás, strapabíró és szó szerint mindenre alkalmas teakészítőjét használni igazi zen elfoglaltság. Természetesen a zöld teát javasoljuk, hiszen, ha visszatérsz a kanapéra, minden idegszáladdal koncentrálnod kell majd.

DE-LONGHI Dedika kávéfőző

Szintén gyönyörű termék, hasznosságát és értelmét pedig nem kell ecsetelnünk. Ha a From Software bármely játékával játszol, szükséged lesz koffeinre. Sok koffeinre. Ezzel a kávéfőzővel nem kell holmi kapszulákkal szenvedned, rábízva magad a gyártók és az utángyártók kegyeire, beleteszed a sajátodat, onnantól kezdve pedig tényleg minden rajtad múlik.

Massive Attack – Mezzananine

Vitázhatunk arról, hogy melyik a legendás triphopegyüttes legjobb lemeze, szerintem a Protection, de az biztos, hogy a kilencvenes évek környékén kell keresni. Az meg pláne biztos, hogy a Mezzanine című egyszerre andalító, felkavaró, de végig végtelenül baljós album hangol rá a legjobban arra, ami a Sekiróban vár rád. Nem is kell az egsz albumot végighallgatnod, elég az első, Angel című sláger. De azért hallgasd végig az egészet.

MARLEY EM-JT000SB bambusz bakelit lemezjátszó

Már csak azért is – ezt elfelejtettük mondani -, mert a legjobb, ha igazi bakelitlemezként veszed meg, mégiscsak így a legjobb zenét hallgatni. (Na nem mintha be akarnánk szólni a Spotify-generációnak.) Ha pedig vinyl, akkor egy tisztességes lemezjátszóra is szükséged lesz, a Marley gyönyörű, retrós és környezettudatos terméke pedig több, mint tisztességes. Ezért az árért konkrétan lenyűgöző. Éljen a diszkrét sercegés és a meleg, telt, részletgazdag hangzás!

Pozitív megerősítések színező

Nem röhög! Teljesen komolyan gondoljuk ugyanis. Nevetséges? Próbáld ki, aztán ítélkezz! A felnőtt színező pont olyan értelmetlen, de rendkívül szórakoztató (és meditatív) elfoglaltság, mint a gyerek színező, a különbség csak az, hogy a gyerekeknek nincs szükségük arra, hogy konkrétan értelmet találjanak abban, amit csinálnak. (Nekik van igazuk.) Ennek a felnőtt színezőnek sincs feltétlenül célja, esetünkben azonban mégis van: az, hogy kisimuljanak az idegek a következő három-négy órás kaszabolásra.

Profi kontrollerek

Ezt ugye nem kell részleteznünk? Az Xbox One és a Playstation 4 alapkontrollere is fantasztikus, de azért lássuk be, egész más egy kézbe simuló, szívfájdítóan szép anyagokból összerakott, reszponzív és mintent kibíró kontroller. Mint például a Big Ben Nacon Revolution Pro 2-je a Playstationhöz és a Wolverine Ultimate-je az Xbox One-hoz. Ha van a mindent átvágó szamurájkardnak szórakoztatóelektronikai megfelelője, akkor ez a két termék az.