Sorozatajánló – ezért kötelező megnézni a The Morning Show-t!

Úgy fest, végre kezd teret nyerni az egészséges “píszíség” a filmek és sorozatok világában. Amerikában legalábbis. A #metoo mozgalom kritizálói legtöbbször a túlzásokat támadják. Minden új rendszernek és időszaknak megvannak a túlkapásai. Úgyhogy örömmel látjuk a The Morning Show készítőinek okos és fontos munkáját, amellyel egy, a közbeszéd tárgyát képező, húsbavágó témakört boncolgatnak. Ismét izgalmasan!

 

Szexuális visszaélés, mint fegyver és téma

 

Bár a hatalommal való visszaélésben semmi “modern” sincs és valószínűleg egyidős az emberiséggel, az, hogy egy ideje erről nyíltan beszélünk, fontos lépés lehet mindenki számára. Azok, akik még mindig ott tartanak, hogy minden az áldozat hibája, ne is olvassanak tovább. Mert ezeknek a süket füleknek teljesen mindegy, mit mond az ember. Csak abban bízhatunk, hogy egyre kevesebben élnek ilyenek köztünk.

A pszichés elnyomás, az arra alkalmas – érzékenyebb, törékenyebb magabiztosságú – emberekkel szemben sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Elég egy autoriter anya vagy apa képét felidézni. Nem feltétlenül kell elsőre egy szexuális ragadozóban gondolkodnunk. Bár tény, hogy egy ideje ez a téma minden eddiginél jobban a figyelem középpontjába került. De míg idehaza politikai csatározásokhoz felhasznált botrányokat, vagy épp bizonyítékok nélküli, de evidensként kezelt lejárató kampányt is láthattunk, addig a The Morning Show alkotói sokkal, de sokkal érzékenyebben nyúltak a kérdéshez.

Mitől jó a sorozat?

Leginkább attól, hogy nem ítélkezik egyértelműen. A szexuális zaklatások, visszaélések az esetek nagy részében sokkal összetettebbek annál, minthogy első blikkre kimondhatnánk, X vagy Y maga az ördög. Persze vannak egyértelmű esetek, de a zaklatás általában nem nyilvánosan, jól dokumentálhatóan történik. Ráadásul az egész jelenség hatalmas csapdája a pszichés kiszolgáltatottsággal való visszaélés. Az áldozat sokszor egy ideig nem gyanakszik, azt hiszi, biztosan csak ő túl érzékeny. Emellett létezik olyan eset is, amikor az illető pontosan tudja, mi történik vele, de teljesen lebénul, elveszti a cselekvő képességét. 

A Hatalmas kis hazugságok után ez a sorozat is képes volt új kontextusba helyezni a #metoo és az abúzus témáját, ami némi reményt ad arra, egy nap az emberek végre valós kontrollt gyakorolhatnak az életük, a testük, a döntéseik felett.

 

 

Aniston, ahogy eddig is, mégis másképp

 

Jennifer Annistont azok, akik csak a bulvár lapok hasábjait olvassák és a Jóbarátokat nézik, sokkal kevesebbre tarthatják, mint ami valójában. A közel 51 éves színésznőnek egészen szórakoztató, fanyar humora van, amit az amerikai talk show nézők jobban ismerhetnek, mint a hazai rajongók, vagy épp ellendrukkerek. Bár idehaza még mindig mindenki a szinkronos szórakozásban hisz, maga a Jóbarátok Rachel karaktere is egészen más hangulatot vált ki a nézőből a részben görög származású, kissé mély hangú művész hangján. Bár egy igényes vígjáték esetében sem mindegy, milyen tálalásban ér el hozzánk a történet, mennyit torzul egy-egy szereplő a szinkron által, drámai alkotások esetén tényleg vétek elvenni a színészi játék legalább 50%-át – ha nem többet – érő eredeti hangot.

Aniston filmes választásai az igényesebb alkotásokat kedvelők számára legtöbbször kérdéses, a The Morning Show azonban biztos, hogy sok (hozzám hasonló) „kultúr sznob” számára is megváltoztatja Amerika „sweet heart”-jának megítélést. Bár a színésznő nem hoz igazán újat, megdöbbentőt, korszakalkotót, az alakítás nagyon jól működik. Márcsak azért is, mert maga a karakter sem egy ritkaság számba menő, különc alkat. Hanem egy karrierista tv-s személyiség. Steve Carrell, Reese Whiterspoon és Billy Crudup is megérne egy bekezdést, de azt meghagyjuk a szőrszálhasogató „kritikusoknak”. Ennél fontosabba maga a sorozat és annak témája!

 

Mindenkinek van egy története…

 

E sorok szerzőjeként nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az eddigi életem megúsztam “komolyabb” témába vágó incidensek nélkül. Léteznek olyan szexuális bűnözők – én szeretem őket érzelmi bűnözőknek vagy érzelmi ragadozóknak hívni -, akik a másik, előre és alaposan kiválasztott fél pszichés törékenységét, magabiztosságának hiányát, félénkségét és nyitottságát, kedvességét egyszerűen kihasználják a saját céljaikra. Néha ezt “csak” a kapcsolat (párkapcsolat, munkahelyi reláció, családi viszony…) totális irányítása, néha fizikai interakció elérése végett.

 

Hiába vagy szerencsés, örökre van egy emléked

 

A The Morning Show-ban gyűrűző botrány nem tartoznak a legszörnyűbbek közé. Bár egy munkahelyi visszaélés már bőven túlmutat az egyéni etikai kérdéseken, hiszen egy közösségben, papíron is igazolható hatalommal való visszaélés valósul(hat) meg. A gond az, hogy hiába vagy végtelenül szerencsés, hiába nem megy rá az életed a dologra – mert van, akié teljesen rámegy, elég csak az eset miatt például nyugtatókon élnie, innia, vagy bármely más módon leszedálnia magát az emlékek terhe elől -, rajtad marad egy bélyeg. A lelkedben és a memóriádban biztos, de akár nyilvánosan is. 

A The Morning Show egyik érdekessége, hogy egy olyan közösségben, ahol szinte mindenki törtet, hogy karriert csináljon, miként reagálnak a hírre a kollégák? Kit ítélnek el? Kit próbálnak megérteni? Kit kezdenek másképp kezelni, mint addig? Vajon csak az elkövető bűnhődik meg? Egyáltalán csak ő a vétkes? A hazai, művészeti körökben kipattant botrányok esetében a népharag sokszor nem is a feltételezett visszaélőt, hanem a környezetet okolja: de hát hogy hagyhatták, hogy mindez büntetlenül megtörténjen, ismétlődjön? Ezek az „ők” azonban „mi” vagyunk, vagy mi is bármikor azok lehetünk…

Teljesen jogos a kérdés és a düh is, azonban, ahogy már elhangzott, a történet sosem teljesen átlátható. A gond az, hogy sokszor az abúzusok és visszaélések feltárását még mindig inkább a botránytól való félelem és a “kéz kezet mos” kapcsolatok jellemzik. A megtisztuláshoz tehát bizalom és korrupció mentes övezet kell. Utópia lenne azt gondolni, ez bárhol a világon egyszer maradéktalanul megvalósulhat. A #metoo mozgalom és a kapcsolódó filmes tartalmak azonban segítenek abban, ahogy elinduljon egy tisztulási folyamat. Sajnos, néha eleinte túlkapásokkal és hiperérzékenységgel. Ettől még a téma fontos és nem lehet eleget hallani és beszélni róla. 

 

 

Ezért kötelező megnézni a sorozatot

Amíg bárki, egy ember is azzal reagál a témára és a #metoo-ra, hogy ugyan, ez csak feminista hisztéria, sokan kegyetlen fizikai és lelki fájdalmat élnek át. Elsősorban azok nők és férfiak (!), akik súlyos visszaéléseken estek át, elveszítve a kontrollt az életük és a saját akaratuk felett, bekerülve egy örvénybe, amely a jelenjüket és a jövőjüket fullasztja meg. Ebben az örvényben nem az a jó megoldás, ha nem kapálózunk, ha hagyjuk, lehúzzon a mélyére. A minél kisebb maradandó sérülésekkel való megmeneküléshez viszont kell a család, a barátok és a társadalom is. Ahogy egy munkahely és persze az állam részéről is a védőháló, ahol igenis NEM tehetsz róla, hogy áldozat lettél. 

A szexuális érintkezés, bármilyen formájában a szabadságról, az önazonosságról, a test-lélek-szellem harmóniájáról kell, hogy szóljon. Amit olyasvalakivel osztunk meg, akit szeretünk, kívánunk. Jó látni, hogy egyre több nő kap lehetőséget és teremt maga platformot, hogy üzenjen a témával kapcsolatban. Hangosan, a képernyőkön és a mozi vásznakon keresztül is. Kérem, nézzétek meg mindkét sorozatot. A kiváló, néha tényleg zseniális alakítások és a jól megírt, feszes forgatókönyveknek hála nem egy ”tanmesét” kapunk, hanem valódi film élményt!

 

Kapcsolódó cikkeink: 

ÉS TE MIT TITKOLSZ? EZÉRT KÉNE MINDEN PÁRNAK MEGNÉZNIE A HATALMAS KIS HAZUGSÁGOKAT…

A LEGJOBB SOROZATOK, AMIKET MUSZÁJ MEGNÉZNI 2020-BAN