Tucatjával öl a csendes gyilkos: ezért fontos a szén-monoxid (CO) érzékelő

A szén-monoxid érzékelőt megvenni, valahol rögzíteni és bekapcsolni nem elég: ezekkel a szabályokkal megelőzheted a tragédiát.

Hiába olvassuk a cikkeket, nézzük a híradót, halljuk a horrorisztikus történeteket az ismerőseinktől, az igazán nagy vészhelyzetekkel úgy vagyunk, hogy velünk azok úgysem történhetnek meg. Nincs mit tenni, ilyen az emberi természet: képtelenek vagyunk úgy élni, hogy közben mindig a legrosszabb forgatókönyvekre gondolunk.

Mi azonban azt mondjuk: egy kicsit mégis érdemes a legrosszabbra gondolni. Nem azért, hogy fölöslegesen kínozzuk magunkat, hanem éppen azért, hogy az a bizonyos legrosszabb eleve meg se történhessen. Most például a szén-monoxid-mérgezésre figyelmeztető érzékelő fontosságára kell felhívnunk a figyelmetek: egy kis befektetéssel és odafigyeléssel ugyanis életeket menthet. A téma idén is fontosabb, mint valaha. Egyrészt azért, mert még mindig sokan fűtenek kandallóval, kályhával, vegyes tüzelésű kazánnal. Másrészt az Országos Katasztrófavédelem legutóbbi statisztikájuk szerint, a balesetek 80%-ában bár volt érzékelője a háztartásoknak, csak épp nem jó helyen, vagy nem a megfelelő készülék.

Íme tehát minden, amit tudnod kell ezekről az olcsó, de annál hasznosabb, a szó szoros értelmében életmentő eszközökről.

Mi az a szén-monoxid és miért veszélyes?

Azért, mert láthatatlan, íztelen, szagtalan mérgező gáz. A levegőnél egy kicsit könnyebb, de nem a mennyezeten gyűlik, hanem a meleg levegővel vándorol, amikor a tüzelőberendezésünkben létrejön a tökéletlen égés és kiszabadul a gyilkos gáz. Belélegezve gátolja a vér oxigénszállító képességét, mivel erősen kapcsolódik az oxigént szállító hemoglobinhoz – írja a Katasztrófa Védelem. A szén-monoxid-mérgezés nehezen észrevehető, hiszen annak tünetei: rosszullét, szédülés, fejfájás, hányinger és fáradtság könnyen összetéveszthetőek egyéb betegségek tüneteivel. Magas szén-monoxid-koncentráció esetén ájulás, és néhány percen belül halál is beállhat.

De azért ezt vélhetően már tudtad.

Mivel ez a gáz kis koncentrációban is rendkívül mérgező, egy speciális mértékegységben, ppm-ben (parts per million, milliomod részben) mérik a jelenlétét. Egy ppm-nyi gáz jelenléte annyit jelent, hogy egy köbméter levegőben egy köbcentiméter van belőle. Már 200 is veszélyes az egészségre, a 400 feletti arány pedig három óra elteltével gyilkol, 1600 körüli értékben egy óra, 3200-nál negyed óra, húsz perc és beáll a halál. Mivel a mérgezéses esetek jó része éjjel történik, miközben a család alszik, belátható, milyen veszélyes egy hibásan működő kályha, kazán.

Az érzékelők elterjedésének hála egyre többen riasztják a tűzoltókat, de még így is legalább tucatnyi honfitársunk hal bele a mérgezésbe.

Honnan jön a szén-monoxid?

Mivel a szén-monoxid-mérgezések gyakorisága megnő a téli időszakban, így tévesen a fűtési szezonnal hozzák kapcsolatba, pedig az év egészében jelenlévő veszélyről van szó. Akkor jelenhet meg, nem megfelelő minőségű nyílt lánggal égő berendezést választunk, illetve nem jól helyezzük üzembe, nem biztosítjuk, hogy levegőt kapjon. Egy köbméter földgáz tökéletes elégetéséhez például körülbelül tíz köbméter levegő szükséges. Azok a berendezések amelyek nyílt égésterűek, vagyis a szoba levegőjét használják az égéshez, szellőzőkön és az ajtók és ablakok légrésein keresztül juthatnak oxigénhez.

Ironikus, de a bajt sokszor éppen a „túl jó” nyílászárók okozzák, amelyek – rendeltetésüknek megfelelően – nem engedik be a kinti levegőt. A tüzelőberendezés ekkor gyorsan elhasználja az égéshez a helyiség oxigénjét, és vákuum keletkezik. Így a levegő-utánpótlás hiánya miatt a kémény – bármennyire megfelelő műszaki állapotú – nem képes az égésterméket elvezetni, szellőzése megfordul. Egyre tökéletlenebb égés alakul ki, és a szén-monoxid halálos mennyiségben való megjelenése csak idő kérdése.

Gyakran találkoznak a tűzoltók azzal is, hogy letakarták a berendezés szellőzőrácsait, illetve gyakori oka a tragédiának, hogy elmulasztották a karbantartást és nem hívták rendszeresen a kéményseprőket.

Ne hagyd figyelmen kívül a riasztást!

Nem csak tüzelőberendezések helytelen üzemeltetéséből, azok meghibásodásából származhat szén-monoxid kibocsátás, hanem más forrásból is (pl. nagy mennyiségű dohányfüst, kipufogógáz, városi gáz, parázsló tűzből származó szén-monoxid, szomszéd ház kéményéből adott, széljárás esetén). Így a vészjelző riasztását mindig komolyan kell venni!

Biztos, hogy megbízhatóak a szén-monoxid érzékelők?

Biztos. Annyira, hogy meghibásodásról nem is tudunk; helytelen használatról annál inkább. Ezért fontos a megfelelő tájékozottság. Jó tudni, hogy hazánkban a CO érzékelők bevizsgálása az Országos Katasztrófavédelem akkreditált laboratóriumában történik, azok a készülékek, amelyek itt átmennek a vizsgán, felkerülnek az ún. pozitív listára, azaz teljes mértékben megbízhatóak. Ezért nem mindegy, hol veszi meg az ember a készüléket, a MediaMarktban csak ilyen minősítésnek megfelelő készülékek kaphatók, a legegyszerűbbektől a komplexebb okoskészülékekig.

Jó hír, hogy a kötelezően betartandó szabvány szerint a készülékek már 50 ppm-nél is riasztanak, igaz, csak 60-90 perc után; ez azonban az a koncentráció, amely még ennyi idő elteltével sem okoz kárt és tüneteket. 100 ppm-nél 10 és 40 perc között riaszt, 300-nál viszont már 3 perc után; ez az a koncentráció, amely csak egy-két órán belül okoz fejfájást, így ezek az idősávok több mint biztonságosak.

És azok is maradnak. Minden készüléknek ki kell jeleznie az üzemállapotot (riasztás, elem merülése, hiba), kell, hogy legyen rajtuk „teszt” gomb, melyet havonta megnyomva a készülékünket tesztelni is kell. Amennyiben a tesztgomb némítás funkcióval is rendelkezik, fontos tudni, hogy a szabvány megköveteli, hogy 300 ppm-nél magasabb aktuális szén-monoxid koncentráció esetén a riasztást ne lehessen manuálisan elnémítani. Ez azt jelenti, hogy tökéletesen megbízható ez az egyszerű, olcsó, kijelzővel nem rendelkező EMOS márkájú modell is. Egyes készülékek előriasztási funkcióval is bírnak, azaz alacsony CO szint esetén már szellőztetésre figyelmeztetnek, ez különösen csecsemők, várandós anyák, idős beteg emberek, kisállatok védelme érdekében fontos.

A legkomplexebb szén monoxid érzékelő készülékek már LCD kijelzővel is rendelkeznek, riasztás esetén pedig LED villogással, vagy figyelem felhívó háttérvilágítással is kiegészül a jelzés. 10 év a gyártói élettartam, elemmel kapjuk, szétszedni nem kell, gyakorlatilag a piros biztonsági rögzítő leszedése után azonnal működik. LCD-kijelző nélküli, de középkategóriás készülékeknek pedig ezt a Fireangel márkájú modellt javasoljuk. Ez a készülék plusz segítséget is ad a megfelelő elhelyezéshez, hiszen figyelmeztet, ha túl sokáig tartjuk szélsőséges hőmérsékleten, páratartalomban.

Hova helyezd? Hova ne helyezd a szén-monoxid érzékelőt?

A vészjelzőt a potenciális szén-monoxid-forráshoz (pl. kazán) minél közelebb kell elhelyezni (vízszintesen és függőlegesen is. Fontos azonban, hogy legalább 1 méterre legyen a hőforrástól, de ne legyen távolabb 3 méternél, hogy az érzékelő ne sérüljön meg a kiáramló hő miatt, ugyanakkor hatékonyan érzékelje a veszélyt.
Lehetőleg a szoba felső harmadába helyezzük, ugyanis a kazánok, átfolyásos vízmelegítők, nyílt égésterű kandallók helyiségében a készülékből kiáramló szén-monoxid általában a szoba levegőjénél melegebb, könnyebb, így fölfelé száll.
A hálószobában és más a, forrástól távoli helyiségben elhelyezett vészjelzőt a helyiség azon részén kell felszerelni, ahol a helyiségben tartózkodók levegőt vesznek (pl. ágy magasságában).
Nem csak házba, lakásba telepíthetsz érzékelőt: a szabályok betartásával hasznos lehet garázsban is. A mélygarázsokban egyenesen kötelező; nem árt, ha a tiédben is van egy, főleg, ha állatok is betérnek oda éjszakára.
Ne telepítsd házon kívül, fedetlen, fűtetlen térbe, közvetlenül a tűzhely, sütő fölé (itt normális esetben is több lehet a szén-monoxid koncentrációja, tehát feleslegesen beriaszthat és még tönkre is mehet a hőhatástól), ajtók, ablakok közvetlen környezetébe vagy bárhová, ahol huzatra vagy erős légáramlásra lehet számítani, vagy olyan szennyezett környezetbe, amely eltömítheti az érzékelőt.

Figyeljünk a gyártói figyelmeztetésre hőmérséklet és páratartalom ügyében, és arra, hogy az érzékelőt fizikailag ne takarja ki és tömítse be semmi, azaz szabadon „levegőhöz jusson”. A legtöbb esetben, amikor az érzékelő ellenére megtörténik a baj, ilyesmiről van szó, sosem arról, hogy maga a készülék hibás volt.