Total War: Three Kingdoms – Eight Princes teszt

A Nyolc Herceg viaskodása tovább szövi Kína legvéresebb polgárháborújának történetét, megvédjük a trónt vagy éppen ellene vonulunk? Mint mindig, mindez csak rajtunk áll!

Az Eight Princes alcímet viselő kiegészítő története időszámításunk után 291-ben (száz évvel az alapjáték eseményei után) játszódik, amikor is a Jin-dinasztia uralkodása alatt kisebb-nagyobb királyságok alakulnak, amivel egy rövid időre beköszönt a harmónia. Persze ezen a vékony fonalon táncoló béke csak ideig-óráig nyújt lélegzetvételnyi időt a felek számára, hiszen egyes kiskirályok nagyra törő ambícióikról még korántsem mondtak le. Az uralkodóház nyolc hercegségre bomlott, akiknek kezdeti feladata, hogy támogassa a császárságot, ami időről bizony meg-megsarcolja őket. A feszültség pedig jól érezhető, így csupán idő kérdése, hogy Kína főurai félredobva vazallusi kötelezettségeiket újból vérbe áztassák Kína végeláthatatlan rizsföldjeit.

Hűek maradunk a Jin-dinasztiához vagy bevesszük a fővárost és mi magunk válunk bitorlóvá? Bármelyik utat választjuk, latba kell vetnünk nemcsak katonai jártasságunkat, hanem diplomáciai készségeinket is, amit ármánnyal és árulással megspékelve együttes erővel vehessük fel a harcot – egyedül ugyanis biztosan elbukunk a sokkal nagyobb uradalom ellen. Lesznek persze olyan hercegek, akik mindhalálig harcolnak majd az uralkodónőjükért, de megfelelő manipulációval és ügyes taktikával háborúba vihetjük a nyolcak többségét.

Az Eight Princes, avagy történelem hűen a Nyolc Herceg Háborúját/Lázadását feldolgozó DLC-ben öt vadonatúj központi karaktert kapunk, akik új képességekkel, taktikákkal, egységekkel és módszerekkel dobják majd fel a már jól megszokott játékmenetet. Én első körben Sima Yongot, a védelemre és katonai infrastruktúrára fókuszáló hadvezért választottam, a védekezésben jártas Yong képes beosztottjai közt felismerni a tehetséges tiszteket, tanácsadókat, ezzel pedig olyanokkal körbevenni magát, akiket minden gond nélkül felhasználhat a saját céljai elérésének érdekében anélkül, hogy komolyabb belháborúra kellene számítania. További képes számos extra őrállomás felállítására, gördülékenyebben megkapni a nemesek magasabb szintű támogatását, sőt a kereskedelemből, iparból és mezőgazdaságból szintén könnyedebben facsarja ki a legutolsó aranytallért is.

Természetesen nem kötelező vele lennünk (leszámítva, ha a legkönnyebb fokozaton szeretnénk kezdeni), hiszen választhatjuk Sima Jiongot, aki a „Control” képességével könnyebben tartja pozitív állapotban a közrendet, ami mindig kritikus lehet egy-egy terület okkupálása után, ráadásul Jiong gyorsabban és eredményesebben csökkenti a mindent átható korrupciót. De a teljesség igénye nélkül lehetünk Sima Lun-al, akit a császárnő kedvenceként tartanak számon. A kegyetlensége mellett igazi ereje a diplomáciában, azon belül pedig a megtévesztésekben, ürügyek kovácsolásában rejlik. Lun egy, az egész birodalmat átszövő kémhálózatával számos galibát tud okozni az ellenség hátországában. Nos, Őt biztosan nehezen fogjuk tudni magunk mellé állítani, de ez ne jelentsen akadályt, mivel a Total War-játékokban semmi sem lehetetlen!

A karakterek mellett néhány új játékmechanikát is bevezetett a Creative Assembly. Itt vannak első körben a „dilemmák”, valamint a tisztjeinkre ráhúzott ranglépési rendszer, ami segít előléptetések árán csiszolni kulcsfiguráink elégedetlenségén. Az alapjátékkal ellentétben a teljes lakosság helyett ezúttal bőven elég lesz a nemesek támogatását megszereznünk, hiszen a hercegek konfliktusa lényegében a nemesség egymással való csatározása volt. Ha elhanyagoljuk őket és egyes épületek felhúzásánál sem vesszük figyelembe az igényeiket, sőt fittyet hányunk a tanács által delegált feladatokra, akkor az alacsonyabb rendű arisztokrácia gyorsan fellázadhat és a hátországban máris egy plusz lázadó sereggel fogjuk szembetalálni magunkat.

Mivel a játék elején a birodalmat szolgáljuk, így nagy valószínűséggel legelőször a császárnő követeléseinél esünk dilemmába – minél inkább szorul a hurok a dinasztia nyaka körül, úgy fognak ezek megsokszorozódni irányunkba. Első körben csak élelmet, valamint bizonyos összeget fog követelni, aztán később már elvárja, hogy csatlakozzunk be az ellene folyó hadakozásba, ezzel akár elárulva az aktuális szövetségeseinket, kereskedelmi partnereinket.

Dilemma közben általában négy választási lehetőség lesz előttünk, amik közül bármelyikre is bökünk, döntéseinknek kisebb-nagyobb következményei lesznek ránk nézve. Említettem az általunk választott tanácsadói testületet, tőlünk dettó kérhetünk extra célkitűzéseket, ezek növelhetik a nemesség támogatását, presztízsünket és úgy összességében általános megítélésünket uralkodóházon kívül és belül. A fenti reformokon át továbbá még találni fogunk frakcióktól eltérően új egységeket, épületeket és hála egy teljesen átalakított a fejlesztési fát. Felejtsük el az alapjáték keszekusza megvalósítását, sokkal letisztultabb, informatívabb, ebből adódóan pedig átláthatóbbá tették a rendszert, így végre nem kell hosszú perceken át vizslatni, hogy kiigazodjunk benne.

Bár a Dynasty-mód nem az Eight Princes tagja, mégis érdemes róla írni pár mondatot, hiszen napra pontosan együtt, gyakorlatilag kézen fogva jelentek meg. Ebben a játékmódban három hőst (akár két barátunkkal közösen) irányítva nézhetünk szembe az egyre nagyobb létszámú, valamint egyre erősebb seregekkel. A hősök képességeit felhasználva folyamatosan fejlődhetnek, de minél többet győzünk le a hordákban rohamozó csapatokból, annál erősebb ellenállásba fogunk ütközni. További extra beállításként az ellenséges egységek mérete 80-ról akár 960 fősre duzzasztható – az opció fejlesztésében és optimalizálásában egyébként maga az Intel segítette a készítőket.

A Nyolc Herceg csatározása összességében nem váltja meg a világot, viszont az újítások, továbbgondolások kitűnően működnek, még akkor is, ha elviseltünk volna mindenből picit többet. Néhány gyermekbetegséget továbbra sem sikerült kigyomlálnia a brit stúdiónak, ilyen az egységek útvonal tervezése, vagy a gép értelmetlen diplomáciai megkeresései. Egyértelműen nem a Total War-sorozat legtartalmasabb kiegészítője az Eight Princes, ennek ellenére a kilenc eurós árcéduláért cserébe ügyesen örökíti tovább az alapjáték mélységét Kína legborzasztóbb belháborújáról. Biztos vagyok benne, hogy akik szerették az alapot, azokat újból hosszú időre le fogja tudni kötni a szétszakadt ország következő fejezete.

Az alapjátékról szóló tesztünkért kattints ide!

Total War: Three Kingdoms – Eight Princes DLC augusztus 8-án, kizárólag PC-re jelent meg.

93410cookie-checkTotal War: Three Kingdoms – Eight Princes teszt