A holland cég megalkotta a tökéletes belépőszintű játékosszettet, amely egyúttal a tökéletes haladó szintű irodai szett is. A gyakorlatban ez sokkal, de sokkal jobb élmény, mint ahogy az előző mondat hangzik, szóval a gamerek is maradjanak velünk, hiába látták leírva az irodai szót! A Gaming eszközök laikus szemmel című sorozatunk (vagy még őszintébben: nem vagyok gamer, de egy kicsit úgy teszek, mintha az lennék és nagyon élvezem) előző részében a HP csúcsperifériáit vizsgáltuk meg nagyon közelről, esztétikailag, funkcióikat tekintve, majd chipsszel-kólával felszerelkezve belecsaptunk a játékokba. Természetesen hatalmas élmény volt minden az egér DPI-jétől a billentyűzet szexuális kattogásán át egészen addig, hogy lehűtötte a fülünket a profi headset, de azt azért mi is beláttuk, hogy ezekkel az eszközökkel készülni a gamerlétre nem éppen költséghatékony, azoknak ajánlottuk hát, akik már eleve azok, méghozzá haladó szinten. Oké, de mi van, ha az ember csak most vágna bele és nem akar rögtön milliókat, de még százezreket sem költeni az eszközökre? A válasz nagyjából azonnal meg is érkezett egy méretes Media Markt-os zacskóban a Trustnak hála, amely vállalat pont ilyen perifériákban utazik. Azt igérik, pár tízezer forintért olyan cuccokat adnak a kezünkbe, amellyel felvehetjük a versenyt a profikkal is. Íme tehát három tökéletes belépő eszköz, amellyel a bankszámlád kiürítése nélkül osztogathatod szó szerint fennakadás nélkül a 360 noscope headshotokat a Call of Dutyban és a Fortnite-ban. Vagy, ha mégsem osztogatod, hát, akkor az biztosan nem ezen a billentyűzeten, egeren és headseten múlik majd.

ASTA

Polgári nevén GXT 865 mechanikus billentyűzet. Azaz a billentyűk határozott, jól hallható és érezhető kattanással viszik a jelet, a laptopokkal és az olcsóbb megoldásokkal szemben az ember pontosan tudja, melyik pillanatban aktiválja a karaktert. Ennek a hétköznapi, átlagos használat során különösebb jelentősége nincs, de a versenyszerű játék során szó szerint élet-halál kérdés. Gépírás közben is jól jön, például azért, mert a tisztességesen összerakott, valódi mechanikus billentyűzetekre (tehát erre is) jellemző az anti-ghosting technológia, azaz bárhány gombot leüthetünk egyszerre, nem semlegesítik egymást, nem akad ki egyetlen szoftver sem. Na jó, nem igaz, hogy átlagos használat során nincs jelentősége a mechanikának. Van, ugyanis az ASTA-val gépelni piszok jó érzés, a mechanikus visszacsatolás nem durva, nem tolakodó, sőt: a billentyűk kifejezetten puhán, ruganyosan mozognak, az ujjakat is jó érzés rajtuk tartani, a gépelés valódi élmény. Hozzátéve ehhez azt, hogy csupán húszezer forint – ami ebben a kategóriában kifejezetten baráti -, és hogy ezért cserébe hosszú évekig társunk lesz majd, irodába, otthonra is ideális. Trust ASTA Ráadásul hiába ordít róla, hogy gamer cucc, mégsem csiricsáré a formatervezés. Kávája alig van, formája inkább minimalista mint magamutogató, kábele megerősített, ahogy egy gaming perifériához illik, a billentyűzet kihajtható lábacskák segítségével dönthető és még egy kipattintható billentyűkiszedőt is mellékelt a gyártó az eszköz alján. A gyári csuklótámasz lehet, hogy sokaknak hiányzik majd, nekünk nem hiányzott. Dedikált médiavezérlő gombok, csúszkák és egyebek sincsenek, de billentyűkombinációkkal mégis minden funkció a rendelkezésünkre áll, így ez nem túl nagy kompromisszum. Az már inkább, hogy nem nedvességálló, így a kólásdobozt tényleg tartsd legalább karnyújtásnyira, neked sem hiányzik, hogy egy Fortnite winning streak közepette rohadjon le az egész! Amit észben kell tartani, hogy hiába a színes fények, az ASTA nem kapott igazi RGB világítást. Ez azt jelenti, hogy nem kapunk tökéletes színátmeneteket és szoftverrel sem programozható és testre szabható az eszköz. Egyedül magán a billenyűzeten vezérelhetjük, hol, milyen színekben és szituációkban villanjanak fel a LED-fények, ám ez sokkal szórakoztatóbb és működőképesebb, mint ahogy leírva tűnik. Nem is ragozzuk, itt van róla egy videó. A végszót sem ragozzuk: hiába műanyag, hiába nem igazi RGB és hiába hiányoznak az extra feature-ök, nagyon jó, vagyis a szó legjobb értelmében kellemes élmény volt, bármit is csináltunk az ASTA billentyűzettel. Kifejezetten nehéz szívvel adtuk vissza.

TURE

Ez rövid lesz: a GXT 160 gaming egér pontosan azt adja, amit papíron ígér, ez pedig egyáltalán nem kevés. Konkrétan egy teljes értékű, kompromisszummentes játékos perifériáról van szó, RGB-világítással, jó alapanyagokkal, meggyőző (és nem feltűnösködő) design-nal és olyan jellemzőkkel, amelyek inkább a középkategóriába illenének. A TURE tesztje közben az volt a nagy kérdés, hogy a trükk, a csalás, mikor jön el a pillanat, amikor leesik, hogy legaláb részben átvertek minket. Jelentjük: nem jött el a pillanat, az egér tényleg olyan jó, mint amilyennek tűnik. Azaz a 4000 DPI-s, hardveresen léptethető felbontás tényleg annyi, az eszköz a leheletfinom mozdulatokat is regisztrálja és követi. Az optikai szenzor stabil, soha egy pillanatra nem hagyott ki, bármilyen (gamer és irodai környezetben szokásos) felületen próbáltuk. A hét programozható gomb végzi a dolgát, a böngészés és a játék is sokkal könnyebb, mint az ebben az árkategóriában megszokott jó minőségű háromgombos egerekkel. A görgő nagy, könnyen mozog, nem nyikorog, nem lötyög. Az egér természetesen kábeles, atomstabilan megerősített kábellel érkezik, attól tehát nem kell tartanunk, hogy megtörik. Fogása stabil, hüvelykujjunk kényelmesen nyugszik a támaszon, miközben simán siklik a (lehetőleg tisztességes anyagból készült) egérpadon. A design ráadásul szimmetrikus, azaz bal- és jobbkezes, leszámítva az RGB világítás, ami üvegszilánkszerű mintát ad az egér felületének. Egyedül ez lehet vita tárgya – nekünk tetszett, megbarátkoztunk még a gyári zöld, pulzáló programozással is, egyébként kikapcsolható és gamint mércével még így is egészen diszkrét. Trust TURE Az egyetlen, amit szokni kell, főleg, ha az ember (értsd: én) egyszerű, háromgombos, olcsó egérről vált át erre, az a 20G-s gyorsulás. Azaz az, hogy a kurzor nem pontosan követi az egér útját, hanem a kis mozgázokat apránként követi, ha pedig gyorsulunk, beleadja a kraftot. Ez nagyon jól jön, különösen precíziót igénylő akció- és taktikai játékokban, de ettől még kell idő és gyakorlat, mire átáll rá a kezünk, agyunk, izommemóriánk. Szokjuk tehát egyszerű, böngészős-szövegszerkesztős környezetben, majd kezdjük stratégiai játékokkal és csak pár nap után térkünk rá a villámgyors reflexeket igénylő hardcore címekre!

MAGNA

Nem tagadom, a legnagyobb izgalommal a virtuális 7.1-es hangzást és wireless kapcsolatot ígérő GXT 393 headsetet bontottam ki: ez a pakk legegyedibb és legizgalmasabb darabja. Ez persze azt is jelenti, hogy itt a legtöbb a hibalehetőség: tényleg olyan jó, amilyennek papíron tűnik? A válasz: igen is meg nem is. Előbb azonban nézzük a jellemzőket! A headset ránézésre és fogásra is méretes, nem csoda, kell a hely az 5 centis hangsugárzóknak, amelyek a tiszta, telt hangzásért és erőltejes basszusokért felelnek, és az akkumulátornak, amely 18 óra tiszta használati időt ad. Ehhez képeset kifejezetten könnyű, még úgy is, hogy stabil, tartós és jó tapintású műanyagból készült. A gaming külsőségek szerencsére kimerülnek a mikrofont tartalmazó oldalán látható kék LED-fényekben, ezt leszámítva egy hétköznapi, minőségi fejhallgatóval van dolgunk. Ami még kellemes meglepetés: a ruganyos fejpánt, amely automatikusan alkalmazkodik a koponyánkhoz, nem kell tehát állítgatni, és a finom, légáteresztő szövetből és műbőrből készült kagylók, amelyeknek egy-egy hosszabb Fortnite-menet alatt sem izzad bele a fülünk a headsetbe. Trust MAGNA A wireless kapcsolat szerencsére nem körülményes és instabil Bluetooth-, hanem wifi-alapú, méghozzá a lehető legbarátságosabb kivitelben. Elég bedugtni az USB-adaptert közvetlenül a pc-be és pár másodperc múlva meg is találják egymást, sem installálni, sem állítgatni nem kell semmit. Az egyetlen furcsaság ebben az, hogy nem veszi át a rendszer irányítását, azaz a hangerőcsúszkával (mert csúszka az, erről mindjárt) nem a pc, hanem a headset saját hangerejét szabályozza. Örültünk volna a teljes csatlakozásnak, de hát annyi baj legyen. A hatókör 15 méteres, azaz erősebb és jobb minőségű a jel, mint egy átlagos Bluetooth-füles esetén. Kapunk töltő- és audiokábelt is, utóbbinak csak akkor van értelme, ha véletlenül lemerül a headset. A hangminőség teljesen korrekt: nem éppen high-end, de telt, kerek hangzást kapunk, a magasak és a középtartomány is rendben van. A gyártó ráadásul nem tolta túl a basszust sem, pedig az 50 milliméteres membránok nem állnának az útjába – köszönjük a visszafogottságot! A nem különösebben összetett zenék is szépen szólnak rajta, de azért az tisztán érződik, hogy a tervezők a dialógusokra és a fegyverropogás hiteles visszaadására koncentráltak. A virtual surround is teszi a dolgát – szokás szerint nem tökéletes az élmény, de a legtöbb esetben viszonylag hiteles térhatást kapunk. Szerencsére nem csak pc-n, hanem Playstation 4-en is, a már megszokott plug & play módszerrel. Két negatívumot találtunk, egy kicsit és egy közepeset. A kicsi az, hogy hiába a feszes fémszíjak, a ténylegesen over-ear, tehát a fület körülölelő kagylók alul nem érnek hozzá a koponyánkhoz, így a hang kifejezetten “szivárgós”, a külvilág számára is hallgató, és ezt egy kicsit a hangminőség is megsínyli. Egy fokkal súlyosabb negatívum, hogy a gyártó érthetetlen módon ívelt csúszkás, de kétfázisos, azaz nem tekerhető szabályozót alkalmaz a hangerő módosítására és a sztereó/surround kapcsolgatására. Ez nem csak logikátlan, de nehézkes és macerás, főleg egy kézzel, és főleg akkor, egyszerűen csak a hangerőt szeretnénk tekergetni anélkül, hogy véletlenül ki- vagy bekapcsolnánk a mikrofont. Ez ugyanis a csúszka lenyomásával tehető meg és nagyon könnyű elrontani. Ezek azonban apró bosszúságok a MAGNA minőségéhez és árához képest.