Nem lettem jobb gamer, de elhittem, hogy világbajnok is lehetek – OMEN gyorstesztek

Egy brutális tapintású és furcsán szexi billentyűzet, egy megbízható egér és egy hűtőgép-headset mutáns: kezelésbe vettük a HP csúcsperifériáit.

Kalandos a számítógépperiféria-tesztelő élete, főleg, ha olyan eszközöket adnak a kezébe, amikhez nem simán nem sok köze van, hanem úgy érzi, konkrétan egy világ választja el tőlük. Vagy több. A HP azonban úgy döntött, hogy gamert csinál belőlem, ami tényleg merész vállalás, tekintve, hogy konzolon max medium nehézségi fokozaton játszom mindennel (hogy aztán letekerjem easy-re, ha sűrűsödnek az események), pc-n meg sehogy sem. Ehhez képest hatalmas teljesítmény és tényleg kudos a HP-nek, pontosabban az OMEN termékcsalád mérnökeinek, hogy majdnem sikerült nekik.

Ráadásul nem csak arról van szó, hogy nem játszom pc-n, hanem esztétikai tekintetben (márpedig nekem nagyon-nagyon fontos az esztétika) kifejezetten be vagyok oltva minden ellen, amire ráírják, hogy gaming. Villódzó RGB ledlámpákat, egyszerre ipari és túlcsicsázott formákat és általában véve pofátlanul túlárazott eszközöket vizionálok, ha meghallom ezt a szót, méghozzá szerintem teljes joggal, eddig legalábbis semmi nem volt, ami meggyőzött volna, hogy ez csak egy csúnya sztereotípia. Eddig.

Nézzük is tehát azt a három OMEN-perifériát, amely nálam vendégeskedett pár hétig, hogy aztán gamerré változva, álmomban is a WASD-billentyűket nyomogatva, noscope 360 headshotokat szórva adjam őket vissza.

OMEN Sequencer mechanikus billentyűzet

Ezzel volt a legnehezebb megbarátkoznom, így ezzel kezdem. A helyzet ugyanis az, hogy hallottam a legendákat a mechanikus – mármint az igazi mechanikus – billentyűzetek előnyeiről, pontosabban arról, hogy igazi gamer nem megy e-sport eventre úgy, hogy nem egy ilyen van a hóna alatt, és taperoltam is pár példányt a Media Markt polcain – szépen kattog, állapítottam meg, majd haladtam tovább a konzol kiegészítők felé.

Kicsomagolni, kézben tartani a Sequencert persze más világ. Nehéz és fémesen hűvös, azaz árad belőle a minőség, és szerencsére híján van a gaming eszközökre jellemző felesleges csicsáknak. Sőt, a tervezők nem csak visszavettek, hanem – nyilván direkt – túl is tolták a minimalizmust: a funkcióbillentyűknek és a tenyérnyi széles hangerőszabályzónak otthont adó kiszögellést leszámítva alig van keret a szélső billentyűk körül, a sarkak pedig nem lekerekítettek, hanem leszelték őket, mintha egy nyolcvanasévek-beli sci-fi akciófilmhez terveztek volna kellékeket. A megjelenés ettől egyszerre légies és robosztus, az élmény maga persze azonnal átbillen a robosztus irányába, ahogy kézbe fogjuk és megérezzük a több mint egy kilós aluminium test hidegét.

Ekkor néztem meg az árát, ami csak addig tűnt borsosnak, amíg el nem kezdtem használni is. Először is: a Sequencer iszonyatosan strapabíró. Az USB-kábel szigetelése eleve sokat elárul, a speciális szövetet törni lehetetlen, hajlítani annál inkább lehet és szabad is. Ha már USB: magán a billentyűzeten, diszkréten, a sarkokba rejtve két portot is találunk, az egyik a beállításaink elmentésére szolgál, a másik sima pass-through, ha híján vagyunk a csatlakozásoknak. Ez márpedig előfordulhat, a Sequencernek ugyanis két USB slot kell a működéshez.

Az RGB-világítás diszkrét, de jól látható. A mellékelt szoftver, az OMEN Command Center telepítése elengedhetetlen, de szerencsére kicsi és gyors programról van szó, amely automatikusan felismeri és menedzseli a csatlakoztatott eszközeinket. A Sequencer esetében a makrók és a világítás a menedzsment tárgya: nem sok, éppen csak annyi, amennyire minden gamernek szüksége lehet. Az előbbi egyértelmű, a világítást pedig egészében vagy területenként (akár előre beállított, akár általunk megadott csoportonként, ha úgy érezzük, billentyűnként) módosíthatjuk. A lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen, az egyszerű világítástól a pulzáláson át az oda-vissza színátmenetekig mindent beállíthatunk, természetesen a sebesség, ritmus módosításával. A kedvencem a reakciófény volt, azaz az, amikor az egyes billentyűk fényhatással válaszoltak arra, hogy lenyomtam őket, ez igazi sci-fi eszközt varázsolt az OMEN csúcsbillentyűzetéből.

Már csak a lényeg van hátra: milyen érzés használni? Mint mondtam, eredetileg úgy voltam vele, hogy mérsékelten vagyok képes értékelni a high-end gaming cuccokat, de erre én sem tudok mást mondnai, mint hogy lenyűgöző. A HP innovációja, azaz az, hogy a mechanikus szerkezetet optikai szenzorral egészítette ki, nem kamu: a két rendszer egymást kiegészítve tényleg nullára csökkenti a reakcióidőt. Ezt még a földi halandók is észreveszik az egyszerű játék során, az e-sportoló gamernek pedig szó szerint az életet jelentheti. A hatalmas space gomb, a kézre álló médiavezérlők és a könnyed működésű hangerőszabályzó csak hab a tortán. A gyártó 70 millió leütést garantál (természetesen billentyűnként), ami azt jelenti, hogy sok-sok évre társad lesz a Sequencer, valószínűleg addig, amíg meg nem érkezik egy tényleg sci-fi technológia.

OMEN Reactor vezetékes optikai egér

Helyben vagyunk: a Reactor az OMEN-pakk leginkább gaming (leggamingabb?) darabja. Azaz ezen látszik elsőre, minden kétséget kizárólag, hogy kinek és milyen céllal szánták a tervezők. A Reactor futurisztikus és indusztriális, ránézésre és fogásra is minőségi darab, jobb bal hüvelykujjtámlával és ellentmondást nem tűrő, világító (meglepetés: RGB-fénnyel!), testes logóval. Ami még látszik, az a hat teljesen testre szabható gomb, plusz a DPI-szabályozó. Igen, az érzékenységet is magáról az egérről szabályozhatjuk, léptetve, akár játék közben.

A Reactor vezetékes (naná, majd holmi wifi-csatlakozóra bízza magát a gamer, na persze!), a kábelet pedig hajlékony, de atombiztos fémréteg védi, azaz nem tekeredik, sosem lesz útban, észre sem vesszük. Az egér belső technológiája egyébként hasonló a billentyűzethez, és ugyanúgy nem kamu: optikai és mechanikus jelet figyel egyszerre az egér, hogy a reakcióidő nulla, az input lag pedig 0,2 ezredmásodperc legyen, azaz bármivel is játszunk, nem az egéren (és, ha Sequencerünk van, nem is a billentyűzeten) múlik a válasz sebessége, legfeljebb a monitoron. A Reactor egyébként 16 ezer DPI-s érzékenységre is képes, aminél több senkinek sem kellhet. Ezt az egér gombjával és a Command Centerben is szabályozhatjuk, utóbbiban megtaláljuk a többi (teljesen magától értetődő) beállítást is: fények, makrók (itt programozhatjuk a gombokat) és egyéb beállítások, mint a már említett DPI, illetve az, hogy az egérpadtól milyen távolságra felemelve szüntesse meg a kommunikációt az eszköz.

Most azt kellene írnom, hogy a Sequencerrel és a Reactorral felszerelkezve hirtelen sokkal jobb gamer lettem, mint addig, de ez nem igaz. Nem lettem jobb, de éreztem az erőt a kezeim alatt, amit az eszközök lennének képesek nyújtani, ha úgy döntenék, hogy elkezdem komolyan venni a gyakorlást. Hirtelen fejbe kólintott, hogy nem hibáztathatom többé az eszközeimet, ha bénázok, azt csak magamnak köszönhetem, az OMEN-perifériákon ugyanis nem múlik a teljesítményem, csak magamon. Nem lettem jobb gamer tehát, csak megéreztem, hogy mennyire nem vagyok jó és hogy mennyire jó is lehetnék.

OMEN Mindframe headset

Headset, rendben, erről rögtön tudom, micsoda, nem is kell utánanéznem – gondoltam, amikor csatlakoztattam a Mindframe-et a gépemhez, feltoltam a fülemre és leültem játszani. Pár perc után tűnt fel valami egészen furcsa, aztán leesett, hogy nagyobbat nem is tévedhettem volna, amikor azt hittem, nem érhet meglepetés. De előreszaladtam

A Mindframe egy gaming-mércével szerencsére nagyon diszkrét (leszámítva a szokásos RGB-logót) megjelenésű, nagyszerű anyagokból és odafigyeléssel összerakott headset. Over-ear kialakítású, kompromisszumok nélkül, azaz tényleg körbeveszi a fület, nem ér hozzá semminkhez. Természetesen vezetékes, USB-s ez is, jack csatlakozót ne is keressünk, minek is. Összehajtani sem tudjuk, ezt a fejhallgatót nem utazásra tervezték, nem is baj. A párnák borítása nem bőr vagy műbőr, hanem speciális, nedvességelvezető és szellőző szövet, tapintásra nagyjából olyan, amilyet a profi sportruházaton használnak, ennek előnyét egy hosszú Fortnite-este során nyilván nem kell részleteznünk. A pánt két részes, egy merev és egy ruganyos, önszabályozó szíj gondoskodik arról, hogy stabilan, de ne kényelmetlenül feszüljön a fejünkön, lázas headbengelés közben se mozduljon el és ne nekünk kelljen állítgatni. Azaz a Mindframe-et órákig hordhatjuk, sőt akár el is feledkezhetünk arról, hogy rajtunk van, annyira kényelmes.

Hogy mégse feledkezzünk meg róla, arról a hangminőség gondoskodik: a 40 milliméteres membránokból jön minden 15-től 22 ezer hertzig, azaz bőven lefedi az emberi hallás skáláját. A basszusok nem uralkodnak, a magas tartomány részletes, nincs előre beállított, kötelező bullshit EQ, csak az, amit mi rendszerszinten összerakunk magunknak. Csodálatos headset, a nem levehető, de rövid, jó minőségű és egy mozdulattal oda-vissza elfordítható mikrofon csak hab a tortán. Igaz, az Xbox One-unkkal sehogy sem tudtam összeházasítani, de a Playstation 4 azonnal felismerte és bele is ugorhattam a Far Cry: New Dawn surround világába. A virtuális 7.1 persze sosem lesz olyan, mint az igazi, de a Mindframe tisztességesen megteremti az illúziót, ami nagy szó, tekintve, hogy milyen pocsék megoldásokkal találkozhatunk még a középkategóriában is.

Végezetül térjünk rá a leírás elejn belengetett meglepetésre, amely leírva vicces partitrükknek tűnik, pedig nagyon is komoly és működő megoldás:

A Mindframe headset hűti a fület.

Igen, tényleg megcsinálták: a Frostcap fantázianevű eljárással a fejhallgató elvezeti a hőt a membrán előtti alumínium felületről, amely így képes tényleg látványosan lehűlni. Ez egyébként egy csöppet sem veszélyes, egyrészt azért, mert a fülünk garantáltan nem ér hozzá, másrészt azért, mert a hűvösség pont arra elég, hogy kompenzálja a párnák közé bújtatott hallószervünk által termelt hőt. Egy kicsit azért bántam, hogy nem nyáron kaptam meg tesztelésre, de feltekertem a kedvéért a fűtést és jelentem: működik, egy-egy izgalmasabb meccssorozat sem izzasztott meg, méghozzá szó szerint. Ez pedig azt jelenti, hogy nem csak elfelejted, hogy rajtad van, hanem konkrétan jobban érzed magad, mintha nem lenne rajtad. Azaz a Mindframe-nek jelenleg nincs párja a gaming headsetek piacán.