Tom Clancy’s The Division 2 teszt

Tom Clancy divíziója megtanulta a leckét. Ezúttal egy összeszedett, átgondolt és tartalmakkal teli folytatást kaptunk, ami hosszú ideig le fogja tudni kötni a sorozat kedvelőinek figyelmét.

A Division története egészen a 2010-es évek elejére nyúlik vissza. Belegondolni is döbbenetes, hogy ebben a hat évben mennyi mindenen ment át a Ubisoft egyik legnagyobb port kavaró címe – nem sok játék mondhatja el magáról, hogy megjárta a legmélyebb bugyrokat, amikből aztán sikeresen fel tudott kapaszkodni. A 2013-as Electronic Entertainment Expon látottak és a kezdeti döbbenet után egyik pillanatról a másikra lett a közutálat szenvedő alakja, majd a Massive Entertainment hosszú évek áldozatos munkájának hála a Division végül kinőtte magát. Egy „tripla A” kategóriás alkotássá formálták, tehát gyakorlatilag olyanná, mint amilyenné eredetileg szánták a fejlesztők. Biztos vagyok benne, hogy sokan egy fillért se adtak volna azért, hogy a Strategic Homeland Division egysége megéli az első születésnapját, de mindenki meglepődésére, megtette.

Az első rész sztorija egy „Dark Winter” fedőnevű akcióra vezethető vissza. Ebben az Egyesült Államok kormánya teszt-jelleggel vizsgálta, hogy egy esetlegesen bekövetkező biológiai fegyvertámadás vajon milyen következményekkel járna a világ vezető hatalmára nézve. A szimuláció napok alatt kicsúszott az irányítás kezéből; a létfontossági kormányzati szervek egymás után dőltek be, polgári zavar ütötte fel a fejét, ami számos civil áldozatokat szedett. Tizennégy évvel később, 2015 Fekete Péntekén pedig bekövetkezett a legrosszabb: a 2001-es rémálom soha nem látott méreteket öltött a „Dollar-Flu” becenéven futó halálos vírus által. A „dollárinfluenza” az ország zöld hasú bankjegyeit megfertőzve öt nap alatt elterjedt az USA egészén – erre válaszul aktiválták az SHD embereit, akik alvó ügynökként arra esküdtek fel, hogy miután minden ellenállás kudarcba fulladt, egyfajta utolsó mentsvárként megpróbálják helyreállítani a rendet.

Miután a Divízió sikeresen felszámolta Manhattenben a káoszt, úgy tűnt, hogy nemcsak New Yorkban, hanem minden államban stabilizálódni látszik a helyzet, mégis hét hónappal később váratlanul új feladatot kapnak. Látszólag az emberek megpróbálják újraalkotni az életüket és közvetlen környezetüket egy jobb élet reményében, de a probléma sokkal mélyebben burjánzik. A fáma ismerős: ameddig az emberiség egy része építeni, alkotni akar, addig a pontig mindig akadni fognak olyanok, akik az ellenkezőjére pályáznak. Rombolnak, eltaposnak, felégetnek mindent a hatalomszerzés érdekében, így jönnek (első körben) képbe a Hiénák. Az állandó nyomás hatására az állam szinte elvesztett minden kontrollt a város felett, a civil alapokon nyugvó rendfenntartó erők emiatt képtelenek felszámolni a fosztogató, droglaborokat üzemeltető bandákat – nem maradt hát más, mint segítségül hívni a már remekül helytállt SHD-ügynökeit, vagyis minket. Látszik, hogy a montreuili kiadó tanult az előd hibáiból, a fejlesztőknek sikerült szinte minden gyermekbetegségét kigyomlálniuk, így kaptunk végeredményül egy szórakoztató, tartalommal teli akció-szerepjátékot, ami 2019 eddigi legkiválóbb kooperatív élményét nyújtja.

A Nagy Alma fagyos utcái már a múlté, a helyszín ezúttal az Amerikai Egyesült Államok fővárosa, Washington D.C. No, nem mutat számottevő különbséget az előző részhez képest: egy romokban heverő, néhol a civilizáció nyomait mutató metropolisz képe köszön vissza, aminek egyes részeit a természet elkezdett benőni. Az állatok szabadon bóklásznak, a Capitolium romokban, mindeközben a lakossági erők, a Hiénák bandái és a többi törvényen kívül kompániák között mindennaposak a tűzharcok. Az állandó csetepaték pedig szépen lassan felemésztik az egykor világhatalmi státusszal rendelkező ország központját. A Massive nem bízta a véletlenre, tengernyit időt vihetett el, de mindez elengedhetetlen feltétele volt a város vérprofi prezentálásának. Szinte tapintani lehet a zűrzavarba mártott atmoszférát, itt már nyoma sincs New York kihűlt és élettelen utcáinak. A folyamatos csetepatén túl a megmaradt túlélők járőröznek, élelem, fegyverek után kutatnak, ráadásul életükre szintén ráhatással vagyunk az egyes helységek (projektek) fejlesztésével. Jobb fegyvert, ruházatot kaphatnak, akiket (jelzőrakétánk segítségével) egy területfoglalás közben bármikor segítségül hívhatunk.

Központi bázisként ezúttal maga az elnöki (ex)rezidencia fog funkcionálni. Most is szekciókat kell aktiválnunk ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk operációink centrumát, így megnyitva az extra lehetőségek tárházát. Washington egyes kerületeiben településekkel találkozhatunk, ahol szintén rengeteg feladat vár ránk. Ahhoz, hogy a fenti extra dolgokat (pl. kraftolást, klánokat, sötét zónákat) megkapjuk, a kisebb bázisokon lévő szakemberek küldetéseit kell teljesítenünk. Ha ez sikerült, akkor elcsábítottuk az adott specialistát, aki attól a ponttól kezdve a Fehér háznak, vagyis konkrétan nekünk dolgozik. Az idővel erődökké edzett helységeket szintén tovább acélozhatjuk, ehhez csupán az ott lakók opcionális projektjeit kell szépen végigcsinálnunk. Felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyi extra tevékenységet (és játékidőt) szolgáltatnak, de megéri velük vesződni, mert teljesítésükért a tapasztalati pontokon és a pénzen túl megannyi fegyver-modifikáció jár.

Az előd egyik legjobban működő eleme kétségkívül a hatékony fedezékrendszer alapú játékmenet volt. Az alapjait, bár a Gears of War adja, mégis sikerült mindezt olyan mértékig finom hangolnia a svéd alkotóknak, aminek eredményeképpen egy fedezékalapú, fluid harcrendszerrel megtámogatott játékot kaptunk. Az összképet kissé árnyalta, hogy a Division első részének mesterséges intelligenciája korántsem volt toppon, ez pedig azt jelenti, hogy nem feltétlen voltunk rákényszerítve a taktikus, fedezékről-fedezékre mozgó megoldásokra. A második részben szerencsére már nem csak golyófogóként szuperálnak ellenfeleink, mindig törekednek, hogy beszorítsanak, körbevegyenek, gránátjaikkal kifüstöljenek bennünket. További nehezítés, hogy már nem látszik minden rosszarcú felett az ikon (ehhez konkrétan manuálisan kell őket bejelölni), így sokkal nehezebb lesz felmérni az ellenséges erők pontos létszámát, ami a sikeres összetűzések kulcsmomentuma lehet. Ha valamilyen képet szeretnénk kapni az ellenséges emberállományról, akkor a szintlépések után járó pontokat elkölthetjük a Pulse Scannerre, segítségével bármikor feltérképezhetjük közvetlen környezetünket.

Rengeteg fejlesztésen esett át a Division fegyverarzenálja, kis híján mindenféle és fajta mordály megtalálható/megvásárolható, amit csak el tudunk képzelni. Összesen öt kategóriát különítünk belőlük el: Worn, Standard, Specialized, Superior és a High End, ami gyakorlatilag a legendás szintnek felel meg. Itt még nincs vége a felsorolásnak, mivel a Ubisoft közölte a teszt írásához mellékelt útmutatóban, hogy az év hátralévő részében a High End osztályozást megfejelik és megkapjuk az Exotic névre keresztelt csoportot is. Közelre, középtávra vagy akár messzire ható lőfegyverek garmadájából választhatunk, sőt ahogyan haladunk előre, úgy egyre részletesebben szabhatjuk őket testre. Minden fegyverhez több kiegészítő csatolható, a hangtompítótól kezdve, a különböző optikákon át egészen a különböző extrákat adó tárakig kvázi mindent módosíthatunk rajtuk. Természetesen képességeinket szintén fejleszthetjük, a csavar a dologban, hogy ezúttal drónjaink, gránátjaink, tornyaink megnyitása után különböző variánsaira pakolhatjuk a pontokat, modokat. Példának okáért, a mobil tornyunkat többféle irányba vihetjük: specializálhatjuk távoli vagy mondjuk közeli célpontokra. Drónunk rendelkezhet gyógyító, de játékstílusunktól függően támadó funkcióval is, utóbbival könnyedén tudunk majd kisebb szőnyegbombázásokat mérni az előre meghatározott területekre, szóval érdemes jól megfontolni, hogy mire rakunk, valamint mikor-melyik képességüket használjuk.

A közel negyven órányi játékidő és a harmincas szint elérése után (ez a jelenlegi maximum) kezdődik a végjáték stádium, ilyenkor aktiválódnak a különböző specializációk, illetve megkapjuk az úgynevezett „Signature” fegyvereket. Közülük – a specializálódásunktól függően – választhatjuk a mesterlövész puskát, gránátvetőt vagy a számszeríjat, tehát lényegében ettől a ponttól kezdve jön a játék igazi sava-borsa. Fejvadász-küldetésekre mehetünk, levadászhatjuk az elit egységnek számító Huntereket, portyázhatunk a méltán híres sötét zónákban, úgynevezett „Conflict” eseményeken vehetünk részt, miközben próbáljuk visszaszorítani az egyre csak erősödő anarchista csoportosulásokat. A helyzet az, hogy körülbelül háromszor ennyit lehetne írni arról, hogy mi mindent csinálhatunk amerikai patriótánkkal két világmegmentés között, így a lenti bekezdésben bátorkodtam rövidre fogni és csupán párat kiemelni a számtalan lehetőség közül.

A Division 2 biztosan nem fog Anthem-szindrómában szenvedni, tekintve a már most rendkívül tartalmasnak ígérkező opciókat, továbbá következő hónapokban érkező kiegészítő-csomagokat. Miután végeztünk a kampánnyal lehetőségünk lesz három darab Strongholdot kipucolni (az utolsó csak a harmincadik szint meglépése után nyílik), ha ez megtörtént feloldódik a World Tier 1, ami jelentősen átalakítja az eddigi térkép erőviszonyait. Első lépésként megjelenik a Black Tusk frakció, aki megkaparint egy jókora falatot Washingtonból, ráadásul az általunk teljesített Strongholdokat dettó elfoglalják. Itt már sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint eddig, az ismeretlen csoportosulás ugyanis hatványozottan erősebb, mint azok, akikkel eddig összetűzésbe kerültünk.

Ha átvettük az uralmat az okkupált erődítmények felett, akkor aktiválódik a World Tier 2, a „The Deck of 52” nevezetű listával egyetemben. Ahogyan a neve is mutatja, ötvenkettő bitang erős főellenség vár ránk, legyőzésük természetesen nem lesz sétagalopp, ellenben a sikereinket megannyi földi jóval gazdagítja a program. Ezeknek a fázisoknak a feloldásával jár még egy extra, ez pedig a fejvadász-missziókhoz hasonlóan „Cassie The Gun Runner” lesz. Tőle minden esetben az adott szintünkhöz igazított felszereléseket vásárolhatunk, mindez pedig csak úgy fog menni, ha megtaláljuk – Cassie ugyanis egy nap csak korlátozottan lesz elérhető.

A szoftver technikai részét egyaránt nem érheti túl sok panasz, ennek ellenére a látványvilágról összességében nem lehet ódákat zengeni. Szerencsére nem minden a grafika, hiszen láttunk a közelmúltban olyat, ami vizualitásában kifogástalan, mégis tartalmi viszonylatban hagy némi kívánnivalót maga után. A Division 2 esetében utóbbiról szó sincs és mindent összevetve, Washington gyönyörűen, illetve korhűen lett lemodellezve. A felfordulás hangulata hibátlanul átjön, a bevilágításokra, valamint a fény-árnyék effektekre tényleg kiemelten figyeltek a svéd srácok a zene pedig, bár nem nyújt maradandó élményt, mégis tökéletesen illeszkedik az adott körülményekhez. PlayStation 4 Pro-n, FULL HD felbontás mellett szinte végig stabilan tartja a mitikus 30 fps-t, egyedül egy-két összeolvadásnak és szerverproblémának voltam szemtanúja, illetve a karakterem néha megelőzte egyes textúrák betöltődését, viszont ezeket pár javítással úgyis orvosolni fogják a készítők.

Úgy érzem a Division 2 esetében biztosra mentek a fejlesztők. Brutális mennyiségű tartalommal tömte meg a Massive Entertainment, akik egyszerűen nem követték el még egyszer ugyanazt a hibát, amiért anno majdnem tűzre vetették őket. Jóllehet, a játékmenet időnkét repetitív, ellenben a káosz fantasztikus prezentációja, a világvége hangulat, a kiforrott mechanika, illetve a nagyszerű kooperatív jelleg miatt hosszú ideig biztosan az egyik legjobb választás lesz a műfaj rajongóinak számára. Külön öröm, hogy szerencsére a ma már csak kozmetikai kiegészítőkkel operáló mikrotranzakciós-rendszer sincs a játékos arcába nyomva. Meglepő lehet, de a Division sztorija több, mint egy átlagos, szerepjátékos elemekkel megfűszerezett lövölde. Ha nyílt szemmel járjuk Washingtont, összegyűjtjük a videó és hangfelvételeket, valamint megpróbáljuk magunkat picit jobban beleélni a szituációba, akkor egy megkapó, letaglózó és egy sokszor reménytelennek tűnő küzdelemnek lehetünk fül és szemtanúi. Ernest Hemingway írta egyszer: “Szép hely a világ, érdemes harcolni érte”. Nos, ahogyan Morgan Freeman a Hetedik című film végén, én is csak annyit tudok erre válaszolni: „A második részével egyetértek”.

A játékot itt vásárolhatod meg!

A Tom Clancy’s The Division 2 alap változata március 15-én PC, Xbox One és PlayStation 4 platformokra jelent meg, mi az utóbbi konzol Pro változatával teszteltük.

80900cookie-checkTom Clancy’s The Division 2 teszt