Diablo másodjára is örök sötétségbe akarja rántani a világot, a műfaj legjobbja több, mint húsz év kihagyás után tér vissza egy felújított változatban.

Sem Bobby Kotick, sem pedig Diablo nem bír magával. Igaz, míg az előbbit valószínű különböző visszaélések és tőzsdei manipulációk sorozatával fogják megvádolni, addig a tüzes, villásfarkú óriáskecskére hajazó legfőbb gonosz (mármint Diablo) csupán Tristram városát szeretné tűzbe borítani –, már megint. Kissé nehezen törődik bele a sorsába (gondolhatjuk teljes joggal), ráadásul mi már tudjuk, amit a videójáték-történelem legkitartóbb démoni entitása közelről sem sejt; a legfőbb győzelem nem fog neki sikerülni, és nem, harmadjára sem. Lucifer Morningstar önbizalmát és nárcizmusát is túlszárnyaló Diablo csak reménykedhet, hogy majd a nagy szívszerelme, Lilith talán majd tesz valami tényleg marandót a negyedik felvonásban és nem csak felkarcolja Tyraellel a Mennyek márványpadlóját. Na de addig még bő egy évet kell várnunk és a helyzet jelenlegi állásából kiindulva még valószínű sok vezető feje fog a Blizzard egykor oly kifogástalan alapzatára hullani.

Komolyra fordítva a szót és egy profinak tűnő újságíró bőrébe bújva sajnos tényleg azt kell mondanom: valóban roppant elkeserítő a videójáték-ipar jelenlegi állapota, a kalapács irgalmatlan ütése pedig idén a címszereplő alkotóin landolt. Ha az elmúlt időszakban szó esik az Activison-Blizzard kettősről, akkor az újabbnál-újabb megjelenések helyett leginkább a cégcsoportot övező kálváriákról olvashatunk. A világhíres fejlesztőstúdió idén nyáron került kereszttűzbe Kalifornia állam polgárjogi ügynökségével, ami két év vizsgálat után beperelte a vállalatot diszkrimináció, zaklatás és szexuális visszaélések gyanújára alapozva. A hatalmas médiabotrány és véget nem érőnek tűnő jogi hercehurca közben szinte minden héten felmond egy-egy osztályvezető, így köztük a Blizzard Entertainment eddigi elnöke, Allen Brack is távozni kényszerült közel tizenhat év munkaviszony után. A sorozatos kisebb-nagyobb tűntetésekkel párhuzamosan elkezdett vizsgálódni az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdebizottsága, így továbbá beidézték kihallgatásra Bobby Kotickot, az Activison Blizzard vezérigazgatóját. Egy ekkora botrány és a vele együtt gyűrűző gyűlölethullám közepette jelent hát meg a Diablo II: Resurrected. A fentebb taglaltak, illetve a tavalyi Warcraft remake fiaskója miatt egy soha nem látott ellenárban kell meg megállnia a helyét a húsz éves újrázásnak – lássuk, sikerrel vette-e az akadályokat.

Nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatnom az ezredforduló egyik leghíresebb játékát. A kereken 2000-ben megjelent Diablo II minden idők egyik legkiválóbb RPG-játékaként írta be magát a videójáték-történelembe és azaz igazság, hogy nimbusza egyáltalán nem csorbult az évek alatt. Nem véletlenül készítették utána el a 2012-ben debütált harmadik felvonást és nem véletlenül vár minden rajongó a mitikus negyedik eresztésre, ami a tervek szerint valamikor 2022-ben fog megjelenni. Ha így vesszük, akkor nagyon okos döntés volt a stúdió részéről előrukkolni egy felújított változattal, hiszen gyakorlatilag a legjobb Diablo-epizóddal próbálják elviselhetővé tenni a nehézkes várakozást. Az érem másik oldala viszont a tavalyi Warcraft 3: Reforged, melynek minősége még a mai napig számos sebből vérzik: gondoljunk csak a játék menüjére, ami lassan egy év elteltével is szaggat. Szóval egyáltalán nem csodálom, ha mindenki óvatosan közelít a Blizzard újrázása felé, de szeretném már itt az elején megnyugtatni a kedélyeket; a Diablo II: Resurrected egy korrekt adaptációja lett a húsz évvel ezelőtti verziónak.

A Vicarious Visions, akik már bizonyítottak a Crash Bandicoot NSane Trilogy feldolgozásával pedig valóban egy korrekt és nosztalgikus játékot tett le az asztalra, a csomag ráadásul tartalmazza a Lord of Destruction kiegészítőt is, tehát most mindezt egy teljes pakkban élvezhetjük. Picit először megijedtem, mivel a játék rajtja újfent botrányosan sikerült: a megjelenés napján (ami konkrétan délután 5 órára esett) lényegében lehetetlen volt online karaktert indítani, így a szerverek a Resurrectednél is gyorsan megadták magukat, hogy aztán a következő nap reggelre végre tényleg elkezdhessük a démoni hordák hentelését.

A premissza természetesen megmaradt a régi formula szerint. A főmenübe érve elsőnek kiválaszthatjuk a druida, barbár, paladin, amazon, nekromanta, bérgyilkos és mágus közül a kedvencünket, ami után rögtön fejest ugorhatunk Tristram sötét világába. Célunk, hogy a démonok seregein, illetve lordjain átverekedve magunkat megállítsuk az eredendő gonoszt, Diablo eltökélt szándéka pedig, hogy végleg leszámoljon a Mennyekkel. Sajnálatos módon a harcmezőt az emberek világa jelentené, ami végzetes pusztulást hozna minden élőre. Így jövünk mi a képbe, akik a választott kasztunkkal felvehetjük a kesztyűt maga a terror ura ellen. A játékmenet tehát vajmi keveset változott két évtized elteltével, a Blizzard pedig direkt nem ültetett át gyakorlatilag semmiféle újdonságot, hogy minél autentikusabban visszaadja azt a retro élményt, amiért kategóriájában még a mai napig etalonnak számít a franchise második része.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizony megmaradt a régi, jó szűkös inventory, a teleportot megnyitó tekercsek, a mannát és életünket töltő löttyök, ráadásul ezeket a varázsitalokat egyesével kell ráaggatnunk az övünkre. Mindennek tetejében nem osztogathatjuk össze-vissza a szintlépések után járó pontokat, mivel a képességeinket csupán egyszer nullázhatjuk le, ha egy teljesen új irányba szeretnénk vinni főhősünket. Ebből adódóan a nem megfelelő odafigyeléssel simán elronthatjuk a leghalálosabb barbárunkat, de szerencse, hogy a neten százasával találhatóak a megfelelő buildek -, aki ugyebár nem ért hozzá, az inkább hagyja a munkát a tapasztaltabbra. Természetesen azért nem maradhatott minden a régi, a készítők ugyanis kifogástalanul átdolgozták a Diablo II látványvilágát. A textúrákat, a bevilágítást, a karaktermodelleket és az animációkat teljesen újrahúzták és ez végre igaz az átvezető videókra (khm, Warcraft 3), illetve teljesen újra lettek keverve zenék, illetve a hangok, zörejek is. Egyszerűen csodálatosan néz ki Tristram porig rombolt városa, a külterületeken fekvő nyirkos katakombák, de a forróságban úszó sivatag hatalmas dűnéi vagy a harmadik fejezet sűrű dzsungele szintén kifogástalanul fest.

Külön öröm lehet azoknak, akik megtartották az évtizedes mentéseiket, mivel a játék alapja teljesen megegyezik a régivel visszafele kompatibilitás szempontjából. Tehát, bármikor előkaphatjuk az 50-es druidát és felruházhatjuk a két órával ezelőtt felszedett felszerelésekkel, amiben óriási segítség lesz a megnagyobbított ládánk. Ugyanis, ha a „shared” fülekbe pakolunk, akkor megoszthatjuk az összes újonnan indított karakterrel a lootot és az összegyűjtött aranyat, továbbá mindez konzol és PC között is oda-vissza működik. A sok jó után azért meg kell említeni pár technikai félresiklást is, mert akad belőle néhány igen égbekiáltó; a borzasztó starton kívül például a mai napig problémás az online kooperatív játékmód. Sajnos a szerverek kisebb-nagyobb laggal futnak, ráadásul hiába a „teljesítmény mód”, így is számtalan alkalommal esik be a képfrissítés. Mindennek tetejében két-három alkalommal egyenesen összeomlott a szoftver, ami azért egy elég durva bakinak számít a konzolos portoknál. Nem tudom mikor szeretné a Vicarious Visions javítani a fenti technikai bakikat, viszont ezek mihamarabb orvoslásra szorulnak, mert erősen visszaveti az egyébként hamisítatlan Diablo-élményt.

Leszámítva a kisebb-nagyobb hibákat, összességében nagyon korrekt módon nyúltak hozzá a Vicarious fejlesztői a zsáner legnagyobb címéhez. A készítőknek egyértelmű célja volt, hogy visszaadják az eredeti játékélményt és az a helyzet, hogy ezt a feladatot hibátlanul teljesítette a New York-i stúdió. A teljes igazsághoz azért hozzátartozik, hogy amíg a nosztalgiafaktor fantasztikusan működik, addig játékmechanikájában már jócskán érződik az a potom két évtized. Valószínű, hogy a fiatal generációnak nem a Diablo II: Resurrected fog a világ legjobbjának számítani a műfajon belül, nekik inkább ajánlott a Diablo 3, de a régebbi motorosoknak garantáltan katartikus élmény lesz 2021-ben is lezúzni a terror urának tüzes kis arcát.

A Diablo-relikviákért kattints ide!

A Diablo II: Resurrected szeptember 23-án PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4 és PlayStation 5-re jelent meg, mi az utóbbi platformon teszteltük.