Már az ókoriak is mostak fogat!
I.e. 3500-ból származó leletek alapján őseink már szorgosan rágcsáltak az egészségükért. A speciális arakfából készült miswak (vagy siwak) rágása egyenesen vallási előírás volt a muzulmán világban. Az antibiotikus és antivirális hatású, gyökérből kivont anyag csócsálása egyébként kezd visszaszivárogni a hétköznapokba. E sorok szerzőjének van is otthon fogtisztító pálcikája, amelyet ha nem is kizárólagosan, de kiegészítésképpen használ. Az ókori egyiptomiak porrá zúzott ökörpatából, égetett tojáshéjból, mirhából és vulkáni hamuból álló „fogkrémmel” tisztították fogaikat, míg a rómaiak a lerakódások hathatósabb eltávolítása végett „varázsporukba” zúzott osztriga héjakat és csontokat kevertek. A fogkefék ősét végül a kínaiak találták fel: a vaddisznószőrből készült sörtéket egy bambuszdarabra vagy egy csontra erősítették. Európában végül a túl erősnek talált sörtét lószőrrel helyettesítették. Végül az újkori fogkefék első prototípusát egy börtönbüntetését töltő angol úr, William Addis tervezte még, szabadulása után pedig ő indította útjára a termék tömeggyártását 1780-ban. Addis, aki lázadás kirobbantásáért került hűvösre végül átadta a stafétát fiának, az örökösnek hála pedig az 1860-as évek végére már automatizált gyártósoron 29 fajta fogkefét készített a családi alapú vállalkozás. 1938-ban aztán kitört az ún. „sörteforradalom”, innentől kezdve pedig az állatszőröket nejlonra cserélték. A fogmosás végül a második világháború után kezdett el igazán elterjedni. Az Amerikai Egyesült Államok hadseregében a rendszeres fogpucolás a katonai „tízparancsolat” része volt. A hazatérő bakák aztán ettől a szokásuktól már otthon sem váltak meg és szépen elterjesztették a száj higiénia rendszeres ápolását. A téma legújabbkori vívmánya, az első elektromos fogkefe Svájcban született meg. 1939-es debütálása nem járt nagy sikerrel. A tömeges elterjedés végül az 1980-as évek végén indult útjára. Mára az okos fogkefék és applikációk korát éljük, az alapfelszerelés azonban jó ideje változatlan, mindössze a kivitelezés, a precízió és a változó életmódhoz való alkalmazkodás kérdése fejlődik a termékeknél.És hogy mi került anno a fogkefére?
A fogkrémekként használt masszák és krémek legősibb receptjei, ahogy már említettük is, Egyiptomból származnak. Ezek és a későbbi évezredek során született “termékek” nagyjából ugyanazon összetevőket tartalmazzák: csiszolóanyag gyanánt mészkőőrleményt, porított csigaházat, kagylóhéjat stb. fertőtlenítő vagy tisztítószernek sót, később bórvízet, szódabikarbónát vagy őrölt nősziromgyökeret illatosító anyagokként illóolajokat vagy aromás fűszernövényeket, például mentát, rozmaringot Sokkolónak tűnhet, de fogfehérítőnek évezredeken át emberi vizeletet is használtak, amelynek hatását az ókori rómában már az ecet és a kecsketej is kiegészített. További “hack-nek” számított az elégetett és morzsává aprított kenyér használata. Egy szép nagy ugrás után, 1873-ban a Colgate gyár kezdte tömegesen gyártani az első krémszerű fogkrémet, míg a mai társaik alapvető összetevőjét jelentő fluorid 1914-ben került a termékbe.Egy nagy ugrással a jelenbe és a jövőbe!
Az egyre szélesebb termékek piacán néha szinte elveszve érezzük magunkat. Egy közelmúltban egy fogtechnikus és dentalhigiénikus szakemberrel készült hazai interjú pedig azt is megemlíti, a túlzott szájhigiénia is káros lehet! A túl erős és nem megfelelő, valamint extrém gyakori dörzsölés roncsolhatja a fognyakat és idő előtt elveszíthetjük testünk értékes részeit. A fogtechnikus elmesélte, műfogsort készíttető páciensei mára nem csak az idős korosztályból kerülnek ki, hanem a 40-es korosztályból is. De arra is akad példa, hogy egyetemisták keresik fel, melyért elsősorban az étkezést teszi a szakember felelőssé. Ahhoz, hogy elkerüljük a bajt, szükséges:-
egy jó fogorvos véleménye és tanácsa
-
a megfelelő eszközök használata
-
az alaposság és rendszeresség