Ilyen áron ezt a minőséget egy gyártótól sem kapjuk meg: a Lenovo táblagépe úgy megfizethető, hogy nem kell kompromisszumot kötnöd a használat során.
Még pár éve is az volt a helyzet, hogy egy gyors, jól felszerelt és sokoldalú tabletért a fél fizetésünket ott kellett hagynunk, a pénztárcabarát megoldások a „tisztességesen működik” és a „nem is olyan rossz” kategória képviselőit jelentették. Arra, hogy azóta mennyi fejlődött a technológia, és hogy ma már semmilyen kompromisszumot nem kell kötnünk, ha százezer forint alatti táblagépet választunk, tökéletes példa a Lenovo Tab M10 sorozata, amely most a harmadik generációjánál tart. Tesztünk alanya, a 2022-es Tab M10 Plus 2K felbontású IPS kijelzőt, Dolby Atmos hangrendszert, és három évig igért frissítést kínál, és két verzióban jelent meg: az egyik a MediaTek Helio G80 chipre épül 4/64 GB-os vagy 4/128 GB-os változatban, a másik egy LTE képes modell, amiben a Qualcomm Snapdragon SDM680-as chipje található. Mindkettő viharszürke vagy dérkék színben is elérhető. (Ezúton is üdvözöljük a gyártó alanyi költőit, akik kiötlik ezeket a fantázianeveket az egyébként valóban csodás színeknek!)
Mi a G80-as chippel felszerelt változatot próbáltuk ki, annak is szerényebb 4 gigabyte RAM-mal és 64 gigabyte háttértárral ellátott variánsát, és pár nap alatt beleszerettünk. A cikkben áttekintjük, mit tud a gép, hogyan szeretteti meg magát, és egy kicsit szólunk arról is, miért érdemes 2023-ban tabletet vásárolni.
A Lenovo egyébként is rendszeresen jelentkezik vérfrissítésként ható és szerethető újdonságokkal: ha már tablet, imádtuk például a Yoga Tab 11-et, amelyet le is teszteltünk.
Első benyomások
Ami elsőre feltűnik a kicsomagolás után, hogy szinte teljesen szimmetrikus a kialakítás, a káva vastagsága minden oldalon ugyanolyan vastag: nagyjából egy centis. Itt rejtették el az előlapi kamerát is. A készülékház két különböző anyagmintát kapott, nagyobb részét alumínium, kisebb részét, ahol a hátlapi kamera is található, gumi hatású felület borítja. Az összhatás kifejezetten kontrasztos, de összességében nagyon kellemes a tapintása.
A táblagép jobb oldalán egy USB Type-C (2.0) port, egy kombinált 3,5mm Jack csatlakozó és két hangszóró, a bal oldalon a bekapcsológomb és két további hangszóró (ebből már sejthetjük azt is, hogyan szól), a felső hosszanti oldalon a hangerő gombok, egy mikrofon és kártyatálca kapott helyet. A gombok, csatlakozók és a hangszórók elrendezése jól átgondolt: használat közben a kezünkkel nem takarunk el semmit, maximum a két alsó hangszórót, de ez nem jelent gondot, hiszen ilyenkor a felső kettő akadály nélkül tud szólni. A Tab M10 Plus 465 gramm, ami kellemesen könnyűnek mondható. Az egyetlen kompromisszum, hogy nem kapott IP-tanúsítványt, azaz nem vízálló, és cseppállóságáért sem vállalnak felelősséget.
A kijelző
Egy 10,6 collos, 2K-s (2000 x 1200 pixeles) felbontású IPS panel felel a látványért, ami akár 400 nit fényerőt tud. Azaz maximális fényerőn nap közben, normál fényviszonyok mellett, a szabadban is elfogadható képet ad. Megkapta a TÜV tanúsíványt is az alacsony kékfény-kibocsátása miatt. Ezen felül van olvasó-, szemvédelmi mód és sötét téma is. Egyéni színhőmérsékletet is be tudunk állítani, azaz a kijelző teljesen testre szabható. A képfrissítés átlagos: 60 Hz, ami elegendő, de használat közben itt-ott érezhetően akad a kezelőfelület animációinak során. Böngészés közben ez nem észrevehető, azaz valószínűleg a felhasználói felületet nem optimalizálták rendesen, és itt érződik a középkategóriás processzor. Semmi súlyos, csak itt-ott kissé lehangoló jelenség.
A kijelző sarkai enyhén lekerekítettek: nem meglepő, manapság ez trend. A tablet kialakítását dicséri, hogy bárhányszor vettük kézbe, egyszer sem értünk hozzá véletlenül az érintőképernyőhöz. Támogatott kiegészítő a Lenovo Precision Pen 2 digitális toll, ami opcionálisan megvásárolható.
A hardver
A MediaTek Helio G80 chip egy hamisítatlan közép-felsőkategóriás chipset: nyolc CPU magot tartalmaz, két Cortex-A75 2 GHz-es magot szereltek bele a teljesítményigényes feladatokra, és hat kisebb 1,8 GHz-es Cortex-A55 a hatékonyságért. Az integrált GPU egy ARM Mali-G52 MC2 (MP2). A 64 gigabyte-os eMMC 5.1 tárhelyből a rendszer alapból 12 GB-ot foglal, plusz az alap alkalmazások, így nagyjából 50 GB szabad tárhelyünk marad, de van lehetőségünk tárhely bővítésre maximum 1 TB-os microSD kártyával. A 4 GB LPDDR4X rendszermemóriából alapból a rendszer 2,2 GB-ot használt fel, ezért szerintem már ez a minimum ezen a téren: a memóriaigényes produkciós alkalmazások futtatásához nem ez a legjobb tablet, de az átlagos felhasználó igényeit kielégíti ez a RAM-mennyiség. A grafikus gyorsító sem a legerősebb, de a nagyobb erőforrásigényű 3D játékok futnak a készüléken. A Call of Duty Mobile tökéletesen élvezhető, de a grafikai részletesség legfeljebb a medium beállítás lehet. Az egyszerűbb játékok (Angry Birds 2, Shadow Fight 4, stb.) akadás nélkül futnak.
Kamera, multimédia
A hátlapi és előlapi kamera is 8 megapixeles, ez nem hangzik túl meggyőzően manapság, de egy ilyen tabletet nem is ezért vásárol az ember. A kameraszoftver ennek megfelelően egyszerű: portrémód, fotó és videó közül tudunk választani. A portrémódban képarányt, HDR módot, időzítőt választhatunk, valamint szépíthetjük az alanyt és a hátteret életleníthetjük digitálisan. A fotómódnál ez kibővül az AI Scene opcióval és a választható színmódokkal. A videó mód is eszköztelen, csak a választható színmódokat állíthatjuk be. Vaku nincs, a zoom digitális és legfeljebb kétszeres, a felbontás Full HD, a sebesség 30 képkocka/másodperces – ahogy írtuk, nem ezért vesz az ember tabletet.
A tartalom lejátszása, fogyasztása szerencsére más tészta: ebben nem hibázik a Lenovo Tab M10 Plus. A beépített négy hangszóró Dolby Atmos technologival remekül szól, csak maximum hangerőn hallottunk a magas hangoknál torzulást, illetve zenelejátszásnál a basszusnak itt-ott dobozhangja volt, de ez egyáltalán nem meglepő, a méretet és az árat tekintve, és a minőség még így is nagyszerű.
A beépített 7700 mAh-s telepet a mellékelt 10 wattos adapterrel teljesen feltölteni kb. 4-5 órát vesz igénybe, de szerencsére támogatott a 20 wattos töltés is, így lefelezhetjük ezt az időt. Az üzemidőt nehezen lehet pontosan meghatározni, átlag felhasználás (internet, YouTube, Netflix) 2 óra kijelzőidő mellett 22%-ot csökkent az akkumulátor töltöttsége, azaz, ha ilyesmire használjuk a tabletet, két-három napig biztosan bírja majd; a játék más tészta, a számolásigényesebb címekkel pár óra alatt lemeríthetjük. Természetesen bekapcsolható az akkumulátorkímélő üzemmód, így hosszabb működés is kihozható a táblagépből. A készenléti idő is elég jónak mondható, 4 óra alatt 4%-ot merült az akkumulátor.
Kezelés, szoftver
Az M10 Plus nem rendelkezik ujjlenyomat-érzékelővel, de van 2D-s biometrikus arcazonosítással történő feloldás, ami megbízhatóan és gyorsan működik megfelelő fényviszonyok mellett. A 3,5mm Jack csatlakozón keresztül a gyári FM rádióappot használhatjuk.
A Tab M10 Plus Gen3 Android 12 operációs rendszerrel kerül forgalomba, az újabb Android 13 verziót pedig várhatóan idén megkapja. A szoftver letisztult, egyszerű, nincs fölösleges előre telepített szoftver, a szokásos Google-alkalmazásokon kívül kapunk egy Lenovo tabletközpont appot, ami egy egyszerű információs szolgáltatás, illetve az emlékeztetőt, amivel új jegyzeteket hozhatunk létre, vagy szövegrészt másolhatunk ki a tolleszközünk segítségével. Apropó, tolleszköz: bár csak külön megvásárolható, de a táblagép támogatja a Lenovo Precision Pen 2 digitális tollat, amellyel a 4096 szintű nyomásérzékenységnek hála rajz- és festőeszköznek is használhatjuk az eszközt, így a grafikusoktól a gyerekekig jelentősen bővül a használati kör, és az egyik legjobb ár/érték arányú táblagépet tartjuk majd a kezünkben.
Telepítve van a Netflix, Amazon Music, a jobb oldalra való csúsztatással pedig elérhető az Entertainment Space, ahol a kedvenc tartalmainkat találjuk egy helyen. Az első beállításkor kiválaszthatjuk, hogy gyermek vagy felnőtt használja a táblagépet, valamint telepítve van a Kids Space és YouTube Kids gyerekeknek. A felület kinézete is letisztult és egyszerű, alaphelyzetben csak a hátteret módosíthatjuk, illetve sötét módot kapcsolhatunk be.
Összegzés
Ha ilyesmivel próbálkoznánk, sem tudnánk rosszat mondani a Lenovo Tab M10 Plusra. Nagyjából mindenben fejlődött az előző generációhoz képest, a szoftver, a kijelző és a hang ügyében különösen; igaz, hiányoltuk a legalább 90 Hz-es képfrissítést, de ebben az árkategóriában bőven megfelel a 60-as is. A kezelőfelület itt-ott akad ugyan, de nem különösebben idegesítő ez; aki teheti, válassz a a Snapdragon chipsettel szerelt modelleket.
A Tab M10 Plus ezekkel együtt hű társad lesz az elkövetkező évekre bármilyen helyzetben, amikor a mobil kevés, a laptop sok lenne.
