Projektor választás – ezért érdemes beruháznod egyre!

Projektor!? Elhelyezés? LED vagy lézer? Felbontás? Dinamikatartomány? Hát a kábelek? Minden, amit a projektorokról tudni szerettél volna, de nem merted megkérdezni, például az évről évre növekvő, és mára tényleg ijesztő választék miatt.

Egy 55 collos, Full HD-s tévé korrekt vagy kiváló képminőséggel és okos szolgáltatásokkal ma már egy átlagos magyar háztartás számára is kigazdálkodható egy-két hónap alatt, miért lenne érdemes egy hagyományosan drágább, kalibrálandó és helyigényes projektor? A kérdés jogos ám akinek volt már dolga egy-egy minőségi darabbal, esetleg aktívan használja a tévé helyett (sőt, mellett), az pontosan tudja, hogy mekkora élményt nyújt. Bár nem szeretjük az üres lózungokat, amikor azzal az érvel találkozunk a projektorok mellett, (a tévék többségével szemben) hogy,

valódi moziélményt nyújt,

mi bizony egyetértünk vele: elemezgethetjük a képminőséget, összehasonlítgathatjuk a technológiákat (mindjárt meg is tesszük), de a végső tanulság akkor is az, hogy egy megfelelően beállított kivetítő képének olyan ereje (és kis túlzással: mérete) van, mintha a moziban ülnénk és nem otthon ágyból tévéznénk. Márpedig ezért járunk moziba, nem? A popcornon kívül, de azt ugye pótolhatjuk otthon is.

Lássuk tehát listaként a projektorok előnyeit és lehetséges hátrányait!

Projektor előnyök

Az első egyértelműnek tűnhet, mégsem olyan egyszerű a képlet, mint azt gondolnánk.

Méret

Itt egy egyszerű tény: a projektorok képe sokkal nagyobb, mint a tévéké és kész. Természetesen kaphatunk olyan (sokmilliós) tévét, amit nehezen pipál le egy nagyon olcsó kivetítő, de a szabály ettől még érvényes. Már csak azért is, mert nem adott a kivetített kép mérete, ez az eszköz és a vetítési felület távolságától függ: minél messzebb van a vászon vagy fal a projektortól, annál nagyobb a kép.

Ezzel azonban bánjunk óvatosan: nem véletlen, hogy a gyártók tól-ig adatokat is megadnak a készülékeik mellé, azaz van egy minimális és maximális fókusztávolság, ahol a készülék még éles képet ad. Arról nem is beszélve, hogy hiába az erős izzó, a kivetített fény ereje a távolság növekedésével (még csak nem is egyenletesen, hanem rohamosan) csökken, így minél nagyobb utat kell megtennie, annál sötétebb lesz a vetített tartalom. Ezeket mind figyelembe kell venni a választáskor, de a méret így is a projektorok fő előnye.

Hordozhatóság

Egyfelől kaphatóak kifejezetten utazásra, munkahelyre hurcibálásra tervezett kisebb projektorok, amelyek otthon is jó szolgálatot tesznek, akár a tévé mellett is: amíg a felnőttek meccset néznek, a gyerekek darálhatják a Mancs őrjáratot a szobájukban, elég átvinni és konnektorba, töltőre dugni a készüléket. A rögzített, tehát nem hordozható készülékekre is igaz azonban, hogy könnyebb őket mozgatni, mint a tévéket. Ez talán csak a plafonra rögzített projektorokra nem igaz.

Az igazi megszállottakat persze nem érdekli a mobilitás: ők külön vetítőtermet tartanak fent, ahol nem csak a fal áll rendelkezésre, hanem a fényeket is optimalizálják (értsd: kizárják, amennyire lehet), azaz alagsorban, pincében, elsötétített médiaszobában moziznak. Ehhez persze olyan ingatlan, lakóközösség és – lássuk be – pénztárcavastagság is kell.

Diszkréció

Hiába kell nekik nagy vetítési felület – amely adott esetben lehet egy leereszthető vászon, nem kell a falra rögzíteni –, maguk a készülékek visszafogottak és jóval kisebbek, mint egy az egész nappalit uraló tévé, amely vonzza a tekintetet. Azaz, azoknak is jó választás lehet a projektor, akik kis lakásban élnek és nem tehetik meg, hogy „beáldoznak” egy másfél-kétméteres felületet egy okostévé kedvéért. (És a másik véglet: azoknak is jó választás lehet, akik egy egész helyiséget beáldoznak az élményért – erre mindjárt visszatérünk.)

Rengeteg ár- és felhasználási kategória

A tévék piaca akkora és annyira összetett, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik – a projektorkra is igaz azonban, hogy hatalmas a választék, és ez az árra is értendő. Rég nem aktuális az a közhely, hogy egy tisztességes kivetítő drágább a neki megfelelő tévénél: a „kínából rendelős” piacon szétnézve találhatunk egészen meggyőző (vagy legalábbis nem nagyon gyanús), általában hordozható modellt pár tízezer forintért, de válogathatunk a milliós ajánlatok közt is, itt már természetesen lélegzetelállító képet kapunk.

A belépő és középkategóriában a 3LED technológiával készült vetítőket találjuk; ezeknek lényege leegyszerűsítve, hogy a fehér fényt felosztják a három alapszínre, majd az így megszülető fénysugarak a saját LED-pixeleiken át kapják meg a végső színüket és fényerejüket. Az összhatás hasonló a háttérvilágítási zónákat nem használó LED-tévékéhez: valódi feketéket nem kapunk, inkább sötétszürkék az árnyékos részek (ez főleg éjszakai filmezésnél tűnhet fel), a színek korrektek, szépek, pontosak, de sosem igazán lenyűgözőek, a kontrasztarány pedig szintén visszafogott: 1000-1500:1. Ez mondja el egyébként a legtöbbet a fényerőről – ezt a gyártók nem is nitben adják meg, mint a tévéknél, hanem lumenben, amely az izzók fényerejére utal. A vetített kép fényessége ugyanis nagyban függ attól, milyen távol van a vászon. Az élmény azonban így is képes moziszerűvé válni. A felbontás jellemzően Full HD (ehhez ragaszkodjunk is, ekkora méretben itt kezdődik a jó képminőség), a dinamikatartomány pedig SDR.

Kevéssel egymillió alatt kezdődnek az igazi ínyencségek: a lézeres projektorok, amelyek egészen közelről, akár a vászontól 20-30 centire is képesek pontos és éles képet vetíteni (sőt, éppen ilyen körülmények közt működnek optimálisan), a feketék mélyebbek, a fényerő – már csak a vetítési távolság miatt, és azért, mert a lézerfény nem veszít az erejéből – intenzívebb, a színek pompásabbak. Főleg ebben a kategóriában találunk 4K-s, azaz UHD és nagy a dinamikatartományú, azaz HDR-jellel is megbírkózó projektorokat. Utóbbi alatt azt értjük, hogy nem csak fogadják azt, hanem vissza is adják az élénkebb színeket és az árnyékos részek részletgazdagságát. Egy ilyet – a HiSense-nek hála – teszteltünk is, és az életünk most már sosem lesz olyan, mint előtte.

Projektor hátrányok

Nem lenne teljes a cikk, ha nem térnénk ki röviden erre is. Azért röviden, mert szerencsére nem sok van nekik.

A projektorok kalibrálást igényelnek

A jobb okostévék előtt napokat, heteket is eltölthet az ember, mire személyre szabja a beállításokat, ha azonban nem érdekli mindez, elég egy gombnyomás és már működik is a tévé. A projektorokra ez nem feltétlenül igaz: élességet, ha kell, dőlésszöget is kell állítani, hogy minden vízszintes, függőleges és párhuzamos legyen, és egyik sarok se legyen életlenebb a többinél. Ez a tapasztalatlanok számára tartogathat kihívásokat, de a gyártók most már mind gondoskodnak róla, hogy laikusként is érthető és követhető legyen a folyamat.

Arról nem is beszélve, hogy ha megvan a kívánt minőség, nem érdemes nyúlkáni a készülékhez: a legapróbb helyváltoztatás is boríthatja az élményt, illetve kezdhetjük előlről. Arról is gondoskodni kell, hogy az asztalra, polcra helyezendő projektorok stabilan álljanak, ne mozgassa őket ingatag láb, háziállat, elhaladó villamos.

Nem ússzuk meg a vásznat

Vászon alatt a kivetítő számára optimális felületet értjük, amely a képminőség (kis túlzással) feléért felelős. Hiába a nagy fényerejű, kontrasztú LED- vagy lézertechnológiát használó vetítő, ha a felület képtelen úgy és annyi fényt visszaverni (egyenesen a néző szemébe, bárhol is tartózkodjon a helyiségben), hogy visszaadja az élményt, nem igaz? Éppen ezért csak akkor elégedhetünk meg a (fehér!) fallal, ha nem műalkotások, azaz filmek, sorozatok értő befogadására használjuk a projektort, hanem „csak” táblázatokat, diagramokat vetítünk vele. Minden más esetben muszáj lesz beszerezni egy rögzített vagy leereszthető vásznat, esetleg vászonfestékkel befesteni a vetítésre szánt területet – ez utóbbi macerásabb és igazi elköteleződést igénylő, végleges megoldás. Természetesen ebben (vászonválasztás) is segítenek munkatársaink.

Látencia

Ez az átlagos felhasználókat nem, inkább a gamereket érdekli majd: a projektorok képe hagyományosan többet „késlekedik” a bemeneti műveletekhez képest mint a jobb tévéké. Filmek, sorozatok, meccsnézés és átlagos (konzolos) játékok közben ebből semmit sem érzünk majd, de a kompetitív, alacsony látenciához szokott gamereknek bizony nem a projektor lesz a fő terepe. Ez egyébként tudtunkkal még eszébe sem jutott egyik Fortnite- és Apex Legends-bajnokjelöltnek sem, elhanyagolható hátrány tehát ez.

Apropó, ettől függetlenül leírhatatlan élmény jól kalibrált vetítővel, vászon előtt játszani a God of War- vagy a The Last of Us-sorozattal. Aki teheti, próbálja ki.

Hát a kábelek? Mi kell a projektorokhoz?

Méltatlanul elhanyagolt, de ettől még rendkívül fontos szempont a forrást (médiadoboz, játékkonzol, Blu-Ray-lejátszó, stb.) és a projektort összekötő kábel típusa és minősége. Már amennyiben szükségünk van kábelre

A projektorok többsége – ez nagyon fontos – pont úgy működik, mint egy okostévé, azaz ellátták képfeldolgozó processzorral, hangrendszerrel, operációs rendszerrel és letölthető-frissíthető appokkal.

Azaz natív állapotukban is kínálják a Netflix, HBO Max, Disney+ és a többi streamingszolgáltató választékát, a Spotifynak és a YouTube-nak hála pedig nagyszerű házibuli-vezérlőpult lehet belőlük. Abban a pillanatban azonban, hogy külső jelre van szükség, mert például 4K-s, HDR Blu-Ray lemezeket játszanánk le (pacsi, minőségfetisiszta filmőrültek!), máris szükségünk van egy jó HDMI kábelre.

Bár egyszerűnek tűnhet, hogy kitúrunk a MediaMarkt vonatkozó polcáról egy 1000 forintos modellt – elvégre digitális jel, nem mindegy? –, ezt nem javasoljuk. Előbb nézzük meg, milyen jelet fogad és dolgoz fel a projektor, aztán azt, hogy milyen jelet küldenénk rá. Ehhez ismernünk kell a HDMI-szabványokat.

A hagyományos, 1.4-es verziójú kábelek a Full HD kép továbbítására jó, legfeljebb 60 Herz képfrissítéssel. Ha ez megfelelő, azaz a projektor is ennyit tud, ne gondoljuk túl a kérdést, de még ilyenkor is fontos, hogy jó minőségű kábelt válasszunk, különösen, ha távol lesz egymástól a forrás és a vetítő – ez pedig a plafonra szerelt projektorok esetében alapvető kérdés. A digitális jel is „romlik”, gyengül a kábel hosszának megfelelően, így ne a legolcsóbb megoldást válasszuk!

A 2.0-ás HDMI-kábelekre is ugyanez igaz, ezek azonban már 4K-s és HDR-jelet is továbbítanak egészen 60 Her zig. Itt talán még fontosabb a minőség: ha szélesebb az adatátviteli sáv, több a hibalehetőség. Ha több mint 5 méteres kábel kell, könyörgünk, ne ezen spóroljatok!

A legújabb, 2.1-es HDMI-szabvány viszi a legtöbb adatot: majdnem 50 gigabitet másodpercenként. Ez a 4K-s, 120 Hz-es HDR-jelre is elég, vagy a 8K-s 60 Hz-esre. Ezt elméletileg képes kihasználni például a PlayStation 5 konzol és a jobb pc-s videokártyák, de nagyon kevés projektor van a piacon, amely vissza is adja ezt a felbontást és képfrissítést. Mégis érdemes lehet ezt a szabványt választani, főleg, ha csúcsketagóriás projektort választunk, hiszen így biztosak lehetünk benne, hogy nem ezen múlik majd.

Igaz, 2.1-es HDMi és 2.1-es HDMI közt is van különbség: hiába a szabvány, egy bizonyos hossz felett – főleg, ha optikai kábelről van szó – igenis elveszítik a jelet és „csak” 60 Hz-es képet továbbítanak. Érdemes tehát minőségi és rövidebb kábelt választani és minél közelebb elhelyezni a forrást és a projektort.

Ha valaki ebben a kategóriában válogat, annak persze ez lesz a legkevesebb baja. Legfeljebb átépíti kicsit a médiaszobáját.