Pár hete egyszerűen elvesztettem az egyik pc-s játékomat. Ebben amúgy nem lenne semmi különös, ha egy általam fizikai valójában birtokolt lemezről lenne szó, esetleg egy dobozról, benne a letöltőkóddal, de nem. Én egy már a gépemen lévő megvásárolt, letöltött játékot kevertem el, amivel korábban már játszottam. Annyira, hogy végig is vittem és teszteltem is (a Wolfenstein Youngblood című majdnem-remekműről van szó), és egyszerűen nem talátam sehol, amikor most, egy-két hónappal később eszembe jutott, hogy játszanék vele egy kicsit. Keresés a Start menüben: semmi. Keresés az alkalmazások között: semmi. File- és mappanévre keresés a meghajtóimon: semmi. Steam: semmi. Úgy éreztem, kezdek megőrülni. Tudtam, hogy megvan, tudtam, hogy ott van a gépemen és egyszerűen nem találtam sehol. Hallucináltam, hogy megvan? Álmodtam, hogy végigjátszottam? Akkor hogy született belőle cikk? A némileg megnyugtató megoldás pár nap múlva jött szembe teljesen véletlenül, a Bethesda Game Launcher személyében. Ott volt. Hát persze, hogy a Bethesda-játékoknak külön alkalmazása van, amely menedzseli, tárolja, frissíti azokat. Hogy is felejthettem el. Hát például úgy, hogy ezen kívül hat, írd és mondd: hat darab launcher lapul a gépemen. Az említett Steamen kívül most már megkerülhetetlen az Epic játékboltja, az amúgy nagyszerű Xbox Game Pass PC-s változata, a Blizzard Battlenetje, az EA-féle Origin, és persze a kedvencem, a CD Project Red DRM-mentes retróboltja, a GOG Galaxy. Ehhez jön a Bethesda appja, azaz összesen hét launchert kellene fejben tartanom, rendszeresen csekkolnom, menedzselnem és persze valahogy nyilván tartanom, hogy melyikre mit töltöttem le, hiszen a Start menü sokszor nem segít. Nem hittem volna, hogy a pc-gamerség legnagyobb rákfenéje 2019-ben az ezerféle launcher lesz és nem mondjuk a kompatibilitási hibák, vagy a rossz, igénytelen portolások miatti rossz teljesítmény. (Kijut persze ezekből is bőven, például ezen cikk tárgya esetében is.) Képzelhetitek, mennyire boldog voltam, amikor kiderült, hogy a Red Dead Redeption pc-s változatához le kell tölteni a Rockstar saját launcherét. Legalábbis annak, aki már a megjelenés napján játszani is szeretne vele, vagy legalább megpróbálná elindítani, hátha. (Erről később.) Mindegy, letöltöttem, feltelepítettem a játékot. Így most nyolc launcherem van. Tisztában vagyok vele, hogy mindez a világ legnagyobb first world problemje, viszonylag gyorsan túl is tettem magam rajta, mégis sokat elmond a dolgok jelenlegi állásáról. Arról pedig, hogy mire számíthatunk magától a Red Dead pc-s kiadásától, az mond el sokat, hogy szerencsére ugyan készített Start menü- és asztali ikont is, amikor rákattintottam, kidobott egy hibaüzenetet, hogy ez így nem fog menni, indítsam szépen el a Rockstar launchert, és majd onnan.
Haver. Haveeer. Ez most komoly?
A launchert elindítani amúgy kész zen türelempróba, állandóan frissíti magát, aztán újra és újra feltelepíti a Rockstar Social Clubot – ez elvileg a multiplayerhez kell –, azaz eleve egy perc, mire eljutok oda, hogy elindíthatom a játékot. El is jutottam – és itt kezdődött életem legnagyobb küzdelme azért, hogy egy általam legálisan birtokolt, kereskedelmi forgalomban lévő szoftver elinduljon, majd elfogadhatóan fusson. Legyünk túl gyorsan a kötelező körön: a Rockstar sok-sok évig fejlesztett westernjátéka, a Red Dead Redemption 2 nagyszerű műalkotás, áradoztunk róla egy éve mi is egy teszt és egy spirituális tippek-trükkök cikk erejéig. A legtöbb szempontból megugorja az iskolateremtő első részt is, igaz, most, egy év múlva óvatosan meg kell döntenünk egy tabut: egyáltalán nem tökéletes játék. A most kiadott, pc-sek által várva várt port pontosan ugyanaz, mint a konzolos változat: nincs új tartalom (nem is kell), csak a jól ismert, nagyszerű történet, még nagyszerűbb színészi alakításokkal és zenével, plusz a pc-s játékok összes előnyével: nagyobb felbontás, gyorsabb képfrissítés, korszerű, a mai videokártyák és processzorok összes erejét kihasználó effektek. Elvileg – ha lenne ilyen opció a szerkesztőségi rendszerünkben, ezt a szót háromszor aláhúznám. Bármilyen jó is a játék, a pc-s megjelenés a játéktörténelem egyik leghervasztóbb kilövése volt játékosok százezrei élték át nagyjából ugyanazt, mint négy éve, a Batman Arkham Knight esetében, és arra még csak nem is kellett egy évet várni. Pedig a szánalmas, de sajnos a mai napig létező console peasants vs pc gamer master race háborúban elég nagy fegyverténynek számított, hogy a RDR2 megjelenik Windowsra is. A megjelenés előtt valahol – talán a Redditen – szembe jött egy komment azzal, hogy
konzolosok, köszönjük a bétatesztet!
Pár nappal később pedig a konzolosok érezhettek elégtételt és nevethettek kárörvendően, már akinek volt kedve. Mi pedig úgy döntöttünk, várunk pár hetet, mielőbb publikáljuk a benyomásainkat. Ennek két oka van:
  • a technikai hibákra való tekintettel úgy fair, hogy adunk időt a Rockstarnak az alapvető javításokra és némi polírozásra, hogy valóban azt az élményt kapjuk, amit a fejlesztők nekünk szántak;
  • mivel hatalmas játékról van szó, nekünk is kell idő az összes grafikai opció kipróbálgatására és az újbóli végigjátszásra;
  • ja, és az első három napon egyszerűen nem indult el.
Próbáltam mindent, egyszerűen visszadobott az asztalra, ötből egyszer még pont megláttam a Rockstar-logót, mielőtt rommá fagyott volna. Pedig az enyémnél szokványosabb középkategóriás gép aligha létezik (Core i5 9600K processzor, RTX 2070-es videokártya, semmi overclock), és mégis. Az első frissítés után végül elindult safe mode-ban, de pár perc után, amikor rájöttem, hogy a legalacsonyabb grafikai beállításokkal fut (függetlenül attól, hogy a menüben feltornásztam szinte mindent), gyorsan kikapcsoltam és próbáltam elfelejteni a kiábrándító élményt. Pár újraindítás után pedig hajlandó volt hagyományos módban is futni, igaz, minden egyes indítás után újra és újra be kellett állítanom a grafikát, mert egyszerűen elfelejtette őket. A legjobb, amit mondani és gondolni tudtam róla, az az, hogy
hát, még mindig jobb, mint a WWE 2020.
Most, két hét után pedig végre stabilan fut – néha még mindig elfelejt mindent, de ezt már megszoktam, szinte automatikusan kattintok az opciókra minden egyes indítás után, és örülök neki, hogy legalább nem fagy le lépten-nyomon. Úgyhogy a (nem a mi hibánkból) hosszú felvezetés után lássuk, milyen érzés pc-n játszani a világ egyik legjobbjának kikiáltott játékkal! Röviden: szívfájdító. Egyrészt ugye a nyomasztó és szomorú történet miatt, másrészt pedig mindazon kompromisszumok miatt, amiket egy nem milliomos pc gamernek meg kell hoznia, hogy elfogadhatóan fusson a játék. Annak idején, a csodálatos, részletgazdag, kis túlzással addig csak pc-n látott eszközöket felvonultató, natív 4k-s (!) felbontású Xbox One X-változatot látva minden pc-s játékos ugyanazt gondolta:
Atyaég, ha ez itt így néz ki, hogy nézne ki a gépemen?!
Az elvárások tehát érthetően az egekben voltak, az előzetes hírek alapján pedig úgy tűnt, NASA-szuperszámítógépre sem lesz szükség az élményhez. Lelövöm a poént: de, szükség van, ha szuperszámítógépre nem is, legalább 16 giga RAM-ra, egy legalább hatmagos, egy-két évnél nem régebbi processzorra és felsőkategóriás videokártyára mindenképpen. Ezért cserébe a játék a konzolos 30 fps-nél egy kicsit gyorsabban fut és az Xbox One X-változatnál egy kicsit szebben néz ki. Már ha elindul – és szerencsére most már szinte mindenkinél elindul, aki megvette. A jó hír, hogy a grafikai menürendszer elképesztően részletes és pár furcsaságtól – például on-off kapcsolók és választható beállítások helyett sok helyen csúszkákat találunk – eltekintve informatív és egyértelmű. Még úgy is, hogy több beállításról még a gyakorlott gamereknek sem mindig világos, mit jelent; és sajnos pont ezek a beállítások eszik a legtöbb kakaót. Durván számításigényes például a víz és a felhők részletességét feltornászni, de az árnyékokkal és csínján kell bánni, ha nem a legjobb vason játszunk. Szerencsére nem kell minden egyes beállításon végigmennünk, itt van erre a mindig nagyszerű Digital Foundry és az ő kifejezetten erről szóló videójuk. Azért itt van pár tipp tőlünk is:
  • Arra azért nagyon kell figyelni, hogy míg általánosságban az ultra helyett a high vagy a medium beállítások is csodás grafikát produkálnak, a textúrák részletességét mindig hagyjuk a maximumon, már ha a videomemóriánk engedi. Ellenkező esetben már mediumon is kiábrándítóan életlen, mosott lesz az eredmény, low beállításon meg egyenesen élvezhetetlen – ki érti ezt?
  • Továbbá: fáj kimondanunk, de, ha csak nincs SLI-vel párba kötött, kettő darab RTX 2080Ti kártyád (ami alsóhangon önmagában egymillió), akkor ne is álmodj a 4K-ról ultra fokozaton. A 4K működhet, ha kisebb-nagyobb kompromisszumokat kötsz és elfogadod, hogy sosem lesz stabil 60 fps. Ha azonban 2070-es, vagy Radeon 5700-as, vagy gyengébb kártyád van, az 1440p a legtöbb, amivel elfogadható sebességgel játszhatsz. A RDR2 szerencsére még így is gyönyörű.
  • Még így is jobb, ha elfogadod a 40-50 (zsúfoltabb városokban 35-40) körüli másodpercenkénti képfrissítést. Egy Freesync- vagy GSync-kompatibilis monitor vagy tévé persze rengeteget számít, és mivel ez mégsem a Call of Duty, hanem egy leginkább kontrollerrel élvezhető (tudom-tudom, az igazi pc gamer nem mond le a WASD-billentyűkről és a húszgombos egérről), lassú folyású, kaland-, szerep- és túlélőjáték-elemeket tartalmazó akciójáték.
  • Ha már tévé: a konzolos kiadásnak híresen rossz  (konkrétan kamu) HDR-implementációja volt, és ezt tesztünk alapján a pc-s port kedvéért sem tették rendbe. Ugyanaz a furcsa, kicsit fakó és mosott, a HDR-tévék és -monitorok képességeit csöppet sem kihasználó megjelenítést kapjuk, annyira, hogy a tisztességesen kalibrált OLED-tévémen még állítgatni is kellett a kontraszttartományt, amely minden más játéknál megfelelő volt.
  • Csalódás, de ez van: a RDR2 nem támogatja az RTX-et. Azért is furcsa ez, mert maga a 3D-s motor kezeli a globális megvilágítást és a távolságra életlenedő árnyékokat, de ezek számítását nem bízza rá az RTX-magokra. A rossz hír az, hogy a legújabb NVidia-kártyák tulajdonosai csodás látványból maradnak ki, a jó, hogy az AMD-pártiak és a GTX-esek is ugyanazt a látványt kapják.
Ha azonban minden összeáll, akkor (bármilyen közhelyes kifejezés is) tényleg lélegzetelállító a Red Dead Redemtption 2 pc-n. Ezt értsd úgy, hogy sokszor észrevehetően szebb, mint Xbox One X-en – hiszen már ott is lélegzetelállító volt. Ha az első (havas) fejezet nem győz meg, adj neki egy kis időt és az első adandó alkalommal lovagolja ki a pusztába, csak úgy. Ahogy elkezd lemenni a nap, megjelennek a ködpamacsok a fák közt, az utolsó sugarak pedig utat törnek a pára és a fák lombkoronái közt, megérted, miről beszélünk. Ha már technikailag kiveséztük a játékot, egy bekezdést talán az is megérdemel, hogy milyen érzés volt újra végigjátszani Arthur Morgan, majd (egy ideig) John Marston kalandját. A helyzet az, hogy felemás. A történetet már ismerjük, a drámai erő, a katarzis így nem ütött akkorát, ami persze természetes, cserébe viszont feltűnt a játék egy nagy hibája is. Miközben a világ hatalmas, nyílt és szabadon bejárható, maguk a főküldetések lehangolóan scripteltek, szűkre szabottak, semmilyen szabadságot nem hagynak. Sőt, büntetik a játékost, ha saját megoldást keres, nem azt, amit a fejlesztők neki szántak. A szinte szadisztikusan részletes világ és a szűkre szabott játékélmény így folyton ütközik egymással. A jó hír, hogy mivel ezt már tényleg sokan felrótták a Rockstar Games-nek, és mivel azóta már készültek olyan alkotások, amelyek példát mutatnak ezen a téren (Zelda – Breath of the Wild, sőt jobb pillanataikban az Assassin’s Creed- és a Wachdogs- játékok), a GTA VI-től nagy dolgokat várunk. Az azonban odébb van, addig is be kell érnünk tehát ezzel – nem mintha rossz dolgunk lenne. A fentieket persze tessék úgy érteni, hogy a Red Dead Redemption még így is az évtized egyik legjobb játéka; a top 10-ben mindenképpen benne van. Ha tehát nem játszottál még vele és erős PC-vel rendelkezel, vedd meg gyorsan, mert magaddal szúrsz ki, ha megfosztod magad az élménytől. Ha Xbox One X-en már végigtoltad, akkor viszont tényleg csak akkor ajánljuk, ha mazochista vagy, vagy van 20 ezer forintod arra, hogy leteszteld a csúcskategóriás videokártyádat. A leteszteltdet természetesen úgy értem, hogy villogj vele a haverok előtt. A Red Dead Redemption 2 PC-s változata november 5-én jelent meg.