Hamarosan jön a nyitás, kiszabadulhatunk a szabadba, vagy éppen be az emberek közé, ideje tehát elő- vagy megvenni a kamerát, fényképezőgépeket, hogy készülhessen a kontent, fotósorozat vagy a nagy ívű, művészi projekt. .
Rendben, de milyen gépet? Annyi az újdonság és olyan könnyű összezavarodni a fényképezőgép-polcoknál. Mutatunk tehát négy tökéletes készüléket embertípusok szerint. (Korábban írtunk már tippeket és trükköket sőt, egyes gépeket teszteltünk is, írtunk a népszerű díjaktól, Tipa és Eisa – azért ezeket is érdemes lesz átolvasni)
Amatőröknek
Kicsit faramuci ez az alcím, tudjuk jól, hiszen ki dönti el manapság, ki az amatőr és ki a profi fotós? Mit jelent egyáltalán az, hogy amatőr? Mi most maradjunk abban, hogy semmiképpen sem értékítélet ez, legfeljebb arra vonatkozik, hogy nem a fotózásból él – ennek megfelelően nem tud és nem is szeretne milliókat költeni a gépére, hiszen az nem a munkaeszköze. Ez azonban nem jelenti azt, hogy durva kompromisszumokat kellene költenie. Itt jön a képbe a legendás Fujifilm még legendásabb formatervezése és elképesztő funkciói az X-S10 gépben megtestesülve.
A Fuji – nagyon helyesen – nem a tekintélyt parancsoló full frame vázak kistestvéreit alkotja meg kisebb (APS-C méretű) szenzorokkal ellátott vázaival: számukra ez a szenzorméret külön világ és út, aminek nem a nagyok alatt, hanem azok mellett van helye. Erre tökéletes példa a legújabb középkategóriás vázuk, a szó szerint mindenre jó X-S10. A cserélhető lencsés, tükör nélküli (azaz MILC – cikkünkben egy kivételével csak ilyenekkel találkozni) gép a portrétól az utcafotón át az óvatos fotóriporterkedésig sosem hagyja cserben gazdáját, és ami (ne legyünk álszentek!) legalább ilyen fontos: gyönyörű.
A gyártó évtizedek óta hozza a klasszikus, csúnyán fogalmazva: retrós stílusú formatervezést, azaz szinte mindent irányíthaunk kézre álló és kényelmes tárcsákkal, maga a gép pedig olyan egyszerű, amennyire csak lehet. Külön pirospont, hogy szakítottak a kis méretű MILC-ek rákfenéjével, a vázból éppen csak hogy kiemelkedő (vagy konkrétan nem létező) markolattal: az X-S10 markolata széles és mély, minden kézbe belesimul. Az ajánlott kitben 15-45 milliméteres gyújtótávolságú zoomobjektívet mellékelünk hozzá: kicsi, szép rajzolatú és éles és 15 milliméteres állásban egészen meggyőző nagylátószöget nyújt, kisfilmes léptékben 22-23 milliméternek felel meg.
Főbb funkciói:
- 26MP X-Trans BSI-CMOS szenzor;
- 5 tengelyű, vázba épített rázkódáscsökkentés;
- szenzoros fázisérzékelős autofókusz-rendszer;
- 3 collos teljesen kifordítható érintőképernyő;
- OLED átnézeti kereső;
- 20 képkocka/másodperces sorozatfelvétel teljes szenzorral (30, ha nem a teljes érzékelőt használja);
- 4K-s videó maximum 30 fps-sel;
- Külső mikrofon és fejhallgató-csatlakozó;
- Wi-Fi + Bluetooth.
A készüléket itt tudod megvásárolni.
Vloggereknek
Vagy bárkinek, akinek a videó legalább olyan fontos, mint a fotó, tökéletes választás a Panasonic Lumix DC-G100K nevű kicsi, de nagy tudású fényképezőgépe. Azért is érezzük kötelező kultúrmissziós feladatunknak, hogy felhívjuk a figyelmet erre a csodás eszközre, mert Panasonic nevet, legalábbis a fényképezőgépek terén. Tény, hogy képalkotás-ügyben nem hangzik olyan patinásan, mint a Nikon vagy a Fuji, és az is tény, hogy sokan idegenkednek a hagyományos, 2:3-as képarányhoz képes valóban mutáns mikro 4/3 formátumtól, de a DC-G100K ettől még nem csak tisztességes, hanem tökéletes megoldás mindenkinek, aki sok videót gyárt és szeretné mindezt egyszerűen és a lehető legjobb minőségben tenni. Mondunk pár meggyőző érvet.
A DC-G100K vázában három irányított mikrofon található, ezek a beszélő helyzete szerint variálják érzékenységüket, méghozzá úgy, hogy figyelik, hol van a fókusz. Az automatikus arcérzékelő autofókusz segítségével a mikrofonok tehát követik a beszélőt. (Értsd: a vloggert.)
Teljesen kihajtható kijelző, 4K-s videó, képstabilizátor. Igaz, utóbbi a vázban „csak” elektronikus, de ez tandemben működik az objektívbe épített stabilizátorokkal, a végeredmény pedig stabil, mégis finom, érzékeny, kézben tartva is olyan, mintha gimbalt használnánk.
A fentiek mind automatikusan működnek, tehát nem kell értened profi szinten a videozáshoz, sőt, az sem akkora baj, ha a fentiekből nem sok mindent értesz hirtelen. Kézbe veszed, megfordítod a kijelzőt, megnyomod a (hatalmas és kézre álló) piros gombot, a többit elvégzi a Panasonic. Természetesen minden testre szabható.
Videót természetesen nem 4/3-ban, hanem 16:9-es képarányban rögzít, igaz, a képstabilizátor erejétől függően erőse „kroppol”, azaz levág a képből, főleg 4K-ban. Ez nagyjából az egyetlen hátránya.
A készüléket itt tudod megvásárolni.
Fotóriportereknek
Azaz könnyű, strapabíró, a legkülönbözőbb helyzetekre azonnal reagáló és lehetőleg gondolatolvasó gép, amely mégis elhiteti használójával, hogy teljes mértékben a kezében az irányítás. Több modellt is választhattunk volna, de maradjunk most a Canonnál. (Már csak azért is, mert mindjárt jön egy Nikon is.) Tulajdonképpen bármelyik nagy gyártó hasonló felszereltségű modelljét választhattuk volna, tényleg csak az egyéni ízlésen múlik a dolog, no meg azon, hogy ki milyen objektív- és vázparkot kezdett építeni magának annak idején, amikor megszületett a fejében az a csodálatos, de pénztárcavastagság szempontjából aggályos gondolat, hogy fotózással szeretne foglalkozni. (Mondjuk ezt érintettként és úgy, hogy senkit nem ismerünk, aki megbánta volna.)
A Canon EOS R mindent magabiztosan hoz, amit egy profi riportergépnek 2021-ben hoznia kell. 30 megapixele mindenre elég (főleg azzal az élességgel, amit a szenzor profi lencsékkel nyújt), az átnézeti kereső OLED, a képernyő kihajtható, az autofókusz akár -6 fényérték mellett is működik, és bár 8 képkocka/másodperces sorozatsebessége hallatán a sportfotósok húzhatják a szájukat, valljuk be: ez is mindenre elég. A váz a legkönnyebb, amit a Canon full frame méretben valaha gyártott, és persze időjárásálló az egész. 4K-s videót azonban csak súlyos (1,8-szoros) croppal, azaz képkockavágással rögzít, és nincs a vázban képstabilizátor sem, így tényleg inkább a fotósoknak ajánljuk.
A képminőségről csak áradozni tudunk; ez nyilván nem lep meg senkit. A hozzá készült (Canon) lencsékkel az élesség minden tartományban és rekesszel lenyűgöző, a színek pontosak, természetesek, ahogy azt a gyártótól megszokhattuk, az autofókusz-teljesítményre sem lehet panasz. Nem csak arc-, hanem pupillaérzékelővel is bír az EOS R, azaz még csak nem is általában a szemre, hanem konkrétan annak közepére fókuszál. Ez közeli portréknál vagy nagyon kis mélységélesség mellett fontos: minden portréfotós ismeri a rettenetes érzést, amikor otthon, a gép előtt döbben rá, hogy minden képén a szemöldökre került a fókusz az írisz helyett.
A készüléket itt tudod megvásárolni.
Fotóművészeknek
Lehet, hogy reménytelenül romantikusak vagyunk, de hiába írunk 2021-et, egyszerűen képtelenek vagyunk kihagyni egy ilyen felsorolásból a tükörreflexes gépeket. Egyet muszáj becsempésznünk a cikkbe; egyébként nyugodt a lelkiismeretünk, mert nem csak a régi, szép idők kedvéért ajánljuk a Nikon D780-at, hanem azért, mert fantasztikus eszköz.
Pont annyira fantasztikus, amennyire elődje, a D750 volt 2014-ben; sokat elmond, hogy ehhez a viszonylag olcsó, sokoldalú, képességeihez mérten kicsi és könnyű géphez öt évig nem is kellett nyúlnia a gyártónak, annyira elégedett volt vele mindenki. (Van, aki a mai napig erre esküszik.) Az idő azonban végül csak eljárt felette, így most itt a D780-as, amely:
- 25 megapixeles, szenzoros fáziskülönbség-alapú autofókusszal;
- 7 fps sorozatlövés;
- 4K-s videó a teljes szenzor használatával;
- a pentaprizmás keresőn 51 autofókuszpont;
- 1/8000 másodperces legrövidebb záridő;
- dupla UHS-II SD-kártyahely.
Bár a megapixelszám nem észbontó, ahogy a Canon esetében, ez is mindenre elég; plakátokra fotózó profiknak pedig ott van a D850-es. Arról nem is beszélve, hogy bár a szenzor felbontása pont akkora, mint a D750-é, maga a technológia teljesen megújult, a képminőség inkább a Z6-os MILC fantasztikus dinamikáját és zajszintjét hozza, mint bármilyen más tükörreflexesét.
Bár az autofókuszrendszer meggyőző, a gép természetéből fakadóan mégsem olyan rugalmas és extra funkciókkal telepakolt, mint egy hasonló kategóriájú MILC esetében. Ezért, és azért, mert a váz (szintén természetéből fakadóan) testesebb és nehezebb, mint egy tükör nélküli gép, inkább stúdiókba, vagy lassabb, gondolkodósabb fotózásokhoz ajánljuk.
És persze ott a pentaprizmás-tükrös keresőrendszer, a zárszerkezet és úgy általában az SLR-életérzés, amelynek a lényege, hogy digitális, szoftveres varázslatok nélkül is tökéletesen uralod a jelenetet és a gép összes funkcióját. Nem is beszélve a kattanásról, a zárszerkezet és a tükör összetéveszthetetlen hangjáról, ami nagyon-nagyon hiányzik majd, ha a MILC-ek végképp átveszik az uralmat.
